A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-12 / 15. szám
A kollektív munka sikere Az utóbbi időben a fiatalok körében mind népszerűbbé válik az irodalmi színpadok műfaja. így alakult meg, s hívta fel magára a figyelmet a CSEMADOK fifakovói (füleki) helyi szervezetének irodalmi színpada is. Persze, mindenütt kell valaki, aki felismerve a fiatalok lelkesedését, azt a kulturális tevékenység szolgálatába állítja. Füleken egy fiatal tanítónő volt az, aki szerteágazó elfoglaltsága mellett is talált időt az iskolán kívüli foglalkozásra. Készsége annál inkább elismerésre méltó, hogy bár Füleken lakik, már harmadik éve Luáenecben (Losoncon) az ottani általános iskolában tanítja a magyar és a szlovák nyelvet. Neve: Farkas Katalin. Esténként odahaza Füleken vezetője, irányítója a CSEMADOK irodalmi színpadának. — Mi indította erre a lépésre? — teszem fel a kérdést Katinak. — Nagyon szeretem az irodalmat és a művészetet, amit a füleki gimnáziumban és a nyitrai tanárképzőben szerettettek meg velem. Már régen CSEMADOK-tag vagyok, és amikor 1971-ben végeztem, Füleken beválasztottak a vezetőségbe. így aztán 1972- ben én vettem kezembe a helyi irodalmi színpad szervezését és irányítását. Hatan kezdtük és ma már 18-an vagyunk. Valamennyien fiatal dolgozói a füleki nagyobb üzemeknek. Rendszeresen, hetente kétszer, kedden és csütörtökön az esti órákban próbálunk. — S mire készülnek jelenleg? — A járási irodalmi színpadok áprilisban sorra kerülő fesztiváljára, a Feltámadás című új műsorunkkal, amit Várnai Zseni egyik drámai költeménye alapján állítottunk öszsze. Ezzel a műsorral itthon és a környéken is bemutatkozunk. Szeretnénk eljutni a komáromi Jókai-napokra. Ha nem az idén, akkor majd később ... Az irodalmi színpad jelenleg a füleki zománcgyár üzemi klubjában próbál, gyakorol, de mivel a CSEMADOK helyi szervezete most már véglegesen megkapja a volt Vigadó helyiségét, ott folytatjuk a próbákat és ott tartjuk összejöveteleinket is. Egy pillanatra elhallgat. Emlékei között kutat. Majd folytatja: — Ezerkilencszázhetvenkettőben Vinokurov: Hétköznapok című művének bemutatása jelentette a kezdetet. Havasi Péter összeállítása, központilag kiadott anyag volt, melynek betanításánál Telek Éva tanítónő segített nekem, aki különben azóta a helyettesem is. 1973-ban volt a második szereplésünk, egy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából összeállított műsorral, amivel Füleken kívül még Losoncon, Ragyolcon és Bolykon is felléptünk. Egyébként a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójával kapcsolatban kiírt pályázatra is beneveztünk. Már el is juttattuk a benevezésünket a CSEMADOK Központi Bizottságához. Farkas Katalintól tudom, hogy milyen lelkes ez a 18 tagú gárda, mennyire kedvelik a versmondást. Tudják, hogy az irodalmi színpad munkája révén nemcsak verset mondani tanulnak meg, nemcsak szakmai és művészi ismereteik gyarapodnak, hanem a .kultúrához való viszonyuk is átformálódik. Mi lelkesíti, fűti ezeket a fiatalokat? Hiszen az együttes fellépésekkel még az egyéni szereplés dicsőségétől is megfosztják önmagukat: hangjuk, szavalatuk kollektív munka. S hogy mégis odaadó buzgalommal vesznek részt az együttes munkájában, annak legfőbb oka talán az, hogy az irodalmi színpad tagjaiban mélyen él a kollektív érzés. Úgy érzem, valamennyiük neve ide kívánkozik. íme: Baucsek Erika, Benkó József, Farkas Eva, Genes Gabriella, Gál Jenő, Gulyás Imre, Kovács Ágnes, Kovács Gábor, Kovács Sándor, Kiss Lajos, Kőműves László, Marcsek Erzsébet, Nagy Erzsébet, Varga Katalin, Varga András, Vég Erika, s a vezetőjük Farkas Katalin és helyettese Telek Éva. SÓLYOM LÁSZLÓ
