A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-12 / 15. szám

A kollektív munka sikere Az utóbbi időben a fiatalok körében mind népszerűbbé válik az irodalmi színpadok műfaja. így alakult meg, s hívta fel magára a fi­gyelmet a CSEMADOK fifakovói (füleki) helyi szervezetének irodalmi színpada is. Persze, mindenütt kell valaki, aki felismerve a fiatalok lelkesedését, azt a kulturális tevé­kenység szolgálatába állítja. Füleken egy fiatal tanítónő volt az, aki szerteágazó el­foglaltsága mellett is talált időt az iskolán kívüli foglalkozásra. Készsége annál inkább elismerésre méltó, hogy bár Füleken lakik, már harmadik éve Luáenecben (Losoncon) az ottani általános iskolában tanítja a ma­gyar és a szlovák nyelvet. Neve: Farkas Katalin. Esténként odahaza Füleken vezető­je, irányítója a CSEMADOK irodalmi szín­padának. — Mi indította erre a lépésre? — teszem fel a kérdést Katinak. — Nagyon szeretem az irodalmat és a művészetet, amit a füleki gimnáziumban és a nyitrai tanárképzőben szerettettek meg velem. Már régen CSEMADOK-tag vagyok, és amikor 1971-ben végeztem, Füleken be­választottak a vezetőségbe. így aztán 1972- ben én vettem kezembe a helyi irodalmi színpad szervezését és irányítását. Hatan kezdtük és ma már 18-an vagyunk. Vala­mennyien fiatal dolgozói a füleki nagyobb üzemeknek. Rendszeresen, hetente kétszer, kedden és csütörtökön az esti órákban pró­bálunk. — S mire készülnek jelenleg? — A járási irodalmi színpadok áprilisban sorra kerülő fesztiváljára, a Feltámadás cí­mű új műsorunkkal, amit Várnai Zseni egyik drámai költeménye alapján állítottunk ösz­­sze. Ezzel a műsorral itthon és a környéken is bemutatkozunk. Szeretnénk eljutni a ko­máromi Jókai-napokra. Ha nem az idén, akkor majd később ... Az irodalmi színpad jelenleg a füleki zománcgyár üzemi klubjá­ban próbál, gyakorol, de mivel a CSEMA­DOK helyi szervezete most már véglegesen megkapja a volt Vigadó helyiségét, ott foly­tatjuk a próbákat és ott tartjuk összejöve­teleinket is. Egy pillanatra elhallgat. Emlékei között kutat. Majd folytatja: — Ezerkilencszázhetvenkettőben Vinoku­rov: Hétköznapok című művének bemutatá­sa jelentette a kezdetet. Havasi Péter össze­állítása, központilag kiadott anyag volt, melynek betanításánál Telek Éva tanítónő segített nekem, aki különben azóta a helyet­tesem is. 1973-ban volt a második szereplésünk, egy a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom évfordulója alkalmából összeállított mű­sorral, amivel Füleken kívül még Losoncon, Ragyolcon és Bolykon is felléptünk. Egyéb­ként a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfor­dulójával kapcsolatban kiírt pályázatra is beneveztünk. Már el is juttattuk a beneve­zésünket a CSEMADOK Központi Bizottsá­gához. Farkas Katalintól tudom, hogy milyen lel­kes ez a 18 tagú gárda, mennyire kedvelik a versmondást. Tudják, hogy az irodalmi színpad munkája révén nemcsak verset mon­dani tanulnak meg, nemcsak szakmai és művészi ismereteik gyarapodnak, hanem a .kultúrához való viszonyuk is átformálódik. Mi lelkesíti, fűti ezeket a fiatalokat? Hi­szen az együttes fellépésekkel még az egyé­ni szereplés dicsőségétől is megfosztják ön­magukat: hangjuk, szavalatuk kollektív munka. S hogy mégis odaadó buzgalommal vesznek részt az együttes munkájában, annak legfőbb oka talán az, hogy az irodal­mi színpad tagjaiban mélyen él a kollektív érzés. Úgy érzem, valamennyiük neve ide kí­vánkozik. íme: Baucsek Erika, Benkó József, Farkas Eva, Genes Gabriella, Gál Jenő, Gulyás Imre, Kovács Ágnes, Kovács Gábor, Kovács Sándor, Kiss Lajos, Kőműves László, Marcsek Erzsébet, Nagy Erzsébet, Varga Ka­talin, Varga András, Vég Erika, s a vezetőjük Farkas Katalin és helyettese Telek Éva. SÓLYOM LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom