A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-12 / 15. szám

KÉPSZÖVEG Tweed jerseyből készült tava­sziruha gloknis szoknyával, két nagy rávarrt zsebbel. A ru­ha négy részből, ragián ujjak­kal szabott. Hűvös Időben me­leg pulóvert, enyhébb időben könnyű blúzt, vagy csupán színben hozzá illő, nagy se­lyemsálat viselünk hozzá. ízelítő az olasz konyhából Pizzelle. Az olaszok legkedveltebb forró szendvicse. Tésztája sós kelt tészta, amelyet 40 deka lisztből, 2 de­ka kevés, langyos tejben megfutta­tott élesztőből, 15 deka olvasztott margarinból, vagy olajból, egy tojás­­sárgájából, csipet sóból, és annyi langyos tejből gyúrunk össze, hogy közepesen kemény kelt tészta masz­­szát nyerjünk, (javítja még a tész­tát, ha 1—2 főtt, áttört burgonyát is közé dolgozunk). Néhány órát kelni hagyjuk, majd ujjnyi vastagra nyújt­va, 10 centi átmérőjű köröket szú­runk ki belőle. Közben egy evőka­nálnyi olajon megpirítunk egy kis­­kanálnyi reszelt vöröshagymát, bele­adunk egy kis doboznyi paradicsom­velőt, felengedjük két doboznyi víz­zel. Csipet sóval, törött borssal, meg babérlevéllel fűszerezve, sűrűre be­forraljuk. Ezzel a paradicsommár­tással kenjük meg a pizzelléket, meg­hintjük kevés majoránnával (az ola­szok origanóval fűszerezik), tetejére négyrét vágott, párolt gombát, vagy laskára vágott füstölt húst, vagy szardellapaszta csíkokat teszünk, és hajszálvékony sajtszeletekkel bebo­rítjuk. Legfinomabb, ha minden kis szendvicsre háromféle sajtot rakunk: ementálit, valami krémsajtot és füs­tölt sajtot. Kizsírozott sütőlemezre egymás mellé fektetve, a sütőben al­só lángon sütjük meg a pizzelléket. Mikor a sajt elolvadt a tetején, de még halványsárga, tálalhatjuk. Igaz, ezzel a forró szendviccsel van a leg­több dolgunk, — de megéri! ÁLLÖLÁMPA - HÁZILAG Az alapra erősebb fát használunk fel. Kerek alakúra formáljuk, amely­nek felső lapja kb. 1 cm-rel körben keskenyebb. Egyforma vastag desz­kából vágjuk ki az állványt, a ké­pen látható formában. Az állvány két lába fölötti kiugrón egy kis asz­tallapot helyezünk el, könyv, hamu­tartó, stb. részére. A lámpa fent kétkarú. Az egyik karra a lámpaernyőt erősítjük, a má­sikra pedig az égőt. Az égőt fogla­latba helyezzük, a foglalatot pedig egy rövidebb fémcsőre. (A cső le­hetőleg színesfémből készüljön.) A csövön át vezet a villanyzsinór az égőhöz. A vezeték sémája az ábrán látható. A lámpaernyőt is ugyan­olyan fémcsőre erősítjük, mint az égőt. Mindenesetre ügyeljünk a biz­tonsági előírásokra. A simára gyalult, csiszolt állványt színtelen lakkal vonjuk be. Az áll­ványra lehetőleg olyan fát válasz­­szunk, amelyen nincsenek görcsök. Az ernyő készülhet pergamentből, alakja csonka kúp. Készülhet erős, merev nylonszitából is, melyet az­tán áttetsző selyemmel vonunk be. Itt az ízlés és a környezet szab ha­tárokat. Az ernyőt az alsó és felső végén drótkarikákra erősítjük. Ha az ernyő anyaga nem elég merev, a ka­rikákat három-négy helyen vertikáli­san drótszálakkal forrasztjuk egy­máshoz, s erre a vázra dolgozzuk rá az ernyő anyagát. Parkosítás és fásítás „Évről évre szépülnek falvaink és vá­rosaink — írja Gömöri Pálné l.-i ol­vasónk —, mégis az az érzésem, hogy a községfejlesztés keretében aránylag keveset teszünk a környezet egészsé­gesebbé tételéért. Majd minden épít­kezésnél fákat vágnak ki, kevesebb a fűvel és bokorral benőtt terület Is, a parkosítás és fásítás viszont nagyon las­san halad előre. Teljesen egyetértünk olvasónkkal: Igen sok helységünk, lakótelepünk van, ahol hiányzik a park, a zöldövezet. Különösen az utóbbi évtizedekben épült lakótelepek területe kopár. A pázsitnak, dísznövényeknek és a fák lombjának az a szerepe, hogy felfog­ják a levegőben kavargó porszemecs­­kéket, meggátolják a hevesebb lég­áramlást, amely felkavarja a port. Zöld­övezetekkel a negyedrészére csökkent­hető a levegő portartalma. Ilyen helye­ken tíz százalékkal magasabb a lég­köri nedvesség, mint a lombtalan he­lyeken. A parkok, fásított területek hő­mérséklete mindig kb. hét fokkal ala­csonyabb, mint ott, ahol a fű és a fa hiányzik. Természetes, hogy ilyen kör­nyezetben nem csupán az utcai tartóz­kodás egészségesebb, hanem a lakó­­helyiségek,'hivatalok, áruházak, iskolák rendelők szellőztetése is eredménye­sebb, mint ott, ahol nem ily kedvezőek a légköri és légtisztasági viszonyok. Városok belterületén lakosonként leg­alább 20 négyzetméter zöldterületet kellene biztosítani. Sajnos, a „modern­nek" tekintett városok legtöbbjében en­nek az eszményi zöldterületnek alig a negyedrészét sikerült kiépíteni és fenn­tartani. Vannak helyek, ahol egy lakos­ra még egy vagy két négyzetméternyi növényzet sem jut. Halastó, sportpálya és strandfürdő létrehozása mellett gon­doskodni kellene egy 100 métertől 1 km szélességig terjedő zöld védősáv létesítéséről is. Amennyiben a helyi vi­szonyok nem engednék meg ilyen védő­sáv kialakítását, úgy legalább az ural­kodó és porhordó szelek iránya felől, továbbá a lakótelep és az ipari övezet közt létesítsünk lombhatárt, ami kedve­zőbbé teszi lakótelepülésünk klimatikus feltételeit. A fák árnyéka, a gyep zöld­je, o növények és különösen a virágok pompázó színe az emberek egészségi állapotára, közérzetére és munkakész­ségére kedvezően és serkentően hat. Díszcserjék utcai telepítésénél ügyeljünk arra, hogy a bokrok szétágazó zöldje különösen útkereszteződésnél, elága­zásnál ne gátolja a járművezetők szá­mára a zavartalan kilátást. Az alacsony növésű sövényszerűen ültetett bokrok, cserjék a forgalmas úttest és a járda közt viszont jó szolgálatot tehetnek az­által, hogy nem engedik a járókelőket, főleg a gyermekeket váratlanul a szá­guldó kocsik elé ugrani, tehát baleset­elhárító szerepük is van. Faluhelyen sincs rendben a fásítás dolga. Az, hogy a falu lakossága kö­zelebb van a természethez és hogy a falu közvetlen környékén több a zöld, mint a városban, ma már relatív értékű állítás. A mezőgazdasági munka gépe­sítése, a kiterjedt köz- és magánépít­kezés, bizonyos mértékig az iparosítás, ámde a motorizmus is szükségessé te­szi, hogy községeink lakossága is meg­becsülje, védelmezze, és ha lehet, gya­rapítsa a füves, parkosított és fásított területeket, A légszennyeződés elhárí­tása és az éghajlati viszonyok befolyá­solása nem csupán az emberek egész­sége, hanem az egész mezőgazdasági termelés szempontjából is fontos. A települések zöldfelületének gyara­pításában a kis lakóházakból álló ne­gyedek is sokat segíthetnek, ha a ház­tájat ésszerűen parkosítják, fásítják. A ház és az utca közti élőkért nemcsak virágnak való hely. Az út porának fel­fogására helyes ide néhány bokrot vagy Fát telepíteni, de úgy, hogy ne vesse­nek árnyékot a fal tövére, és az abla­kokra. Kertész-szakemberrel beszéljük meg, milyen növényzet a legalkalma­sabb a házunk táján. A tiszta udvart s a kutat is növényzet védje a gazda­sági résztől, a baromfiudvar szennyétől, s létesítsünk a háznál olyan gyepes, lombos sarkot is, ahol magunk elüldö­gélhetünk, gyermekeink eljátszadozhat­nak napon, árnyékban — szabad leve­gőn. Ésszerűen használjuk ki a kert te­rületét is egyrészt zöldségneműek, más­részt különféle gyümölcsfák termeszté­sére, hogy a család asztalán mindig elegendő vitamindús táplálék legyen s a ház közvetlen környezete a növények biológiai hatásával is kedvezően befo­lyásolja a csalás egészségét. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY — Nagyszerűi A második félidőt mégiscsak elértük! — Ha a vendéglő ablaka mel lett zuhansz, kérlek, rendelj ne kém egy ebédet. — Ne csodálkozzon, uram, hi­szen maga a legkönnyebb vö­rnp knrf ronrlolfa — Azt kérdezi, melyik a magáé, természetesen mind a négy!

Next

/
Oldalképek
Tartalom