A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-29 / 13. szám
A NÉPDALOK IGAZÁVAL... A nyitrai járás ismert községe Ladice (Lédec). Jelenec (Gímes) felől, közel a gímesi vár málladozó romjaihoz, lágy hajlatú dombok között vezet oda az út. Vasútállomása is van, de társasgépkocsin fürgébben megközelíthető. Hírét jó! gazdálkodó földművesszövetkezetének és gazdag népművészeti hagyományainak köszönheti. A régmúlt idők népdalkincsének legszorgalmasabb őrzői a kilenctagú menyecskekórus tagjai. E kórust ma már nemcsak Szlovákia legjobb népművészeti csoportjai között tartják számon, de egy-egy hasonló seregszemlén a szomszédos Magyarországon is több éve szívesen látott vendégek ... Elindultunk hát egy borús, esősnek ígérkező márciusi délutánon a jellegzetes hímzések, az eredeti lédeci népdalok és a sokszínű, látványos népviselet nyomában — egy kissé közelebbről is megismerkedni a fejüket, terveket szőttek. S elhatározásukat csakhamar tett követte — alig néhány nappal később már meg is tartották az első próbát a kultúrházban. Ma már meg-megmosolyogják ezeket az első, bátortalan lépéseket, hiszen azóta több ízben nyertek már díjat a Zselizi Országos Népművészeti Fesztiválon, mind az alakulás évében, mind két esztendővel később is előkelő helyezést értek el a Tavaszi szél vizet áraszt. .. népdalverseny országos döntőjén; de sikerrel vendégszerepeitek már a Röpülj páva magyarországi népdalverseny gálaestjén is, két alkalommal pedig Kecskeméten s egy ízben Karódon . . . Nagyon szeretnek szerepelni és fellépésekre utazni más falvakba s városokba, megismerkedni az ottani közönséggel vagy kórusokkal. E kilenc menyecske erős közösség a község CSEMADOK-szervezetén belül, pedig foglalkozásuk nagyon megoszlik. Van Míg mi beszélgetünk, az asszonyok elkészülnek az öltözködéssel. Fejükön ott díszeleg a híres lédeci konty, keblükön tetszetős pruszlik feszül, karjukon szalaggal díszített, fehér, bő ujjú blúz. Már javában folyik a fotózás, villog a vaku, amikor megkérdem: — Érdemes ennyit időt „pazarolni" a gyakorlásra, a szereplésekre? ... Úgyszólván egyszerre tiltakoznak: — Pazarlásról szó sincs!... önként, lelkesedésből, a népdal iránti szeretetből járunk össze. Szeretnénk minél eredetibb formában megőrizni édesanyáink dalait, szokásait. . . őseinkkel, gyerekeinkkel szemben egyaránt kötelességünk ez — válaszolnak hangosan egymás szavába vágva. Aztán a csoportvezető zárja le a „vitát": — Itt kétszeresen kötelesség az ilyesmi, mert kevés olyan vidéke van az országnak, amely annyira gazdag lenne népi hagyományokban, mint éppen a Zobor környéke ... helyi népművészeti hagyományokat oly lelkesen ápoló asszonyokkal. Váratlanul toppantunk a faluba. De Tóth Lászlóné, Varga Károlyné, Latika Lászióné, Finta Imréné, Fazekas Imréné, Latika Istvánná, Jókai Mária, Frey Gyuláné és Mester Ferencné könnyen ráálltak a kérésre: öltsenek népviseletet, hogy így, azaz teljes „pompában" kaphassuk őket lencsevégre ^ Az együttes lelke, motorja, a dalok betanítója JÓKAI MÁRIA. Míg az asszonyok nevetgélve, csipkelődve öltöznek, tőle tudakolom a múltat. A menyecskekórus megalapításának ötleteit 1970-ben a Tavaszi szél vizet áraszt... néven, a CSEMADOK KB által meghirdetett országos népdalverseny sugallta. Tudniillik, épp Lédecen rendezték a verseny járási fordulóját a vidám, nótás kedvű menyecskék rádöbbentek: bizony nem kis szégyen ha éppen a hazai csoport hiányozna a „mezőnyből"... összedugták hát a közöttük tanítónő, hivatalnoknő, szövetkezeti dolgozó, gyári munkásnő és háztartásbeli is. Mi tagadás, elég nehezen tudják összeegyeztetni idejüket a próbákra, de azért csütörtök esténként szinte kivétel nélkül minden héten felcsendül a dal a kultúrház valamelyik termében ... Jókai Marika int, és a nóta máris egészen az utcára haitik: Lányok ülnek a toronyban gyöngyös koszorúban, Arra mennek a legények sarkantyús csizmában. Lányok vagytok, szépek vagytok, piros az orcátok, Kertbe mentek, rózsát szedtek, szívem szakad rátok. Mi tagadás, néha-néha bizony úgy belemelegszenek a nótázásba és a kötött dallamokat „oldó" alkalmi tere-ferébe, hogy sokszor már a tizenegyet is elüti, amikor hazafelé indulnak a próbáról. Néhány nappal később, a lédeci menyecskekórus egyik legavatottabb ismerőjével: Ág Tiborral, a CSEMADOK KB központi néprajzi szakelőadójával beszélgetek a lédeci menyecskékről. Jeles néprajzgyűjtőnk elmosolyodik: — A kórus legnagyobb erőssége a remek műsorválasztás, hiszen szinte kizárólagosan saját néprajzi területük maguk gyűjtötte dalait éneklik — mondja. — Sajátos, átélt előadásmódjuk is követésre méltó, mert éneklés közben dallamdíszítés és kiejtés tekintetében egyaránt figyelembe veszik a népdal törvényeit. A népviseletük is szinte hibátlan, és mindez a hamvasság ez a természetes báj egyszerűen magával ragadja a nézőt... Lédecen tehát — dalban és szokásokban — élnek az ősök ... A jelen- és az utókor számára egyaránt! BORSAI M. PÉTER
