A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-22 / 12. szám
A KORONÁZÓ VÁROS SAS ANDOR TANULMÁNYKÖTETE arra buzdítja az olvasót, hogy a meghitt és rezignált kispolgári biedermeier időszakának, a Vormärznek a forradalmi márciushoz vezető útján a képzeletbeli kocsin vele tartson. A mindenképpen érdemes úton az olvasó érdekes tapasztalatokhoz jut, kivált akkor, ha az adatok tömegéből a szerző segítségével ki tudja tapintani a korra jellemző lényeges vonásokat, a város társadalmát jellemző színeket. A kötet első fejezetében a koronázó város gazdasági és társadalmi életének tényeivel ismerkedünk meg, s itt — érthetően — a legtöbb a száraznak tetsző számadat, ám akad bőven olyan utalás is, amely váratlan újdonságként, szinte felfedezésként hat. Ki tudná például, hogy a gőzhajózás megkezdése előtt a dunai hajózás is lóra és szárazföldi munkára, vontatásra volt utalva, és megtörtént, ha a vontatókötél vízimalmokon a parti csalitban, fordulóknál vagy partmeredélyen megakadt, a hajó a vízbe rántotta a lovakat. Megesett — írja Sas —, hogy ezek kocsisaikkal együtt ott pusztultak. Költői ihletésű mondatokra is bukkanunk ott, ahol a Duna medrének szabályozásáról, a partvédő töltések emeléséről esik szó: „Eddig a Duna így beszélt a parton élőkhöz: ott fogtok élni, ahol helyet hagyok nektek, megtűrlek benneteket. Most a partlakók felelnek: ott fogsz haladni, ahol mi jelölünk ki számodra utat.“ A második fejezet, amelyet a szerző a városi önkormányzat korhű, gondos leírásának szentel, az előbbi fejezethez hasonlóan, az adatok tömegével építi fel azt a körképet, amelyből kibontakozik a város egykori kormányzati rendszere, polgármestereinek és szenátusi tagjainak a város fejlesztése érdekében kifejtett munkássága. Színesebbé ott válik a monográfia, ahol a bécsi kongresszusnak a Pozsonyba átránduló előkelőségeiről, az osztrák I. Ferenc császárral és magyar királlyal ide is ellátogató Sándor orosz cárról emlékezik meg, akit egy Weber nevű szenátor az alázatos odaadás fellengzős jegyével „Észak földi isteneként“ köszönt versében. Metternich és Talleyrand, a múlt század első évtizedeinek ezek a diplomatafejedelmei a Grassalkovichpalotában, a mai Űttörőházban kaptak szállást. Főleg Napóleon egykori hívét és elárulój át, a minden kormányt és államformát kiszolgáló, köpönyegforgató Talleyrandot jellenző Sas kitűnően, és szinte sajnáljuk, hogy a kortársaitól „sánta varázslónak“ nevezett, herceggé avanzsált diplomata a kötet témakörétől megszabottan nem kaphatott nagyobb helyet. Ismert tény, hogy a városban 1825 és 1848 között, tehát huszonhárom év alatt megszakításokkal csaknem kilenc esztendeig folytak a rendi országgyűlések, s ebben az időszakban a város élete ezektől a diétáktól történelmi arculatot kapott. Sas Andor búvármunkája itt különösen kincses, nemcsak azért, mert felfigyeltek Kölcsey Ferencre, majd Kossuthra és vele kapcsolatban Dobay Ágostonra, hanem azért is, mert sok, előttünk ismeretlen adatot közöl Frantisek Palackiról, a neves cseh történészről, aki az 1815 körüli években a pozsonyi líceum diákja volt, és akit Virozsil Antal, a jogakadémia tanára meghívott az 1825 szeptemberében megtartott királynő-koronázási országgyűlés megtekintésére. A művelődés ügyeinek szentelt utolsó fejezet a monográfia legérdekesebb része. Közelebbről megismerkedhetünk itt Palacky diákéveivel, majd későbbi nevelő szerepével. Palacky itt írja levelében 1820. január 12-én válaszképpen panaszkodó barátjának, Ghyczy Miklósnak, a nyitrai alispán fiának: Mindig és mindenütt létezik a jóravaló embereknek bár láthatatlan, de annál hatalmasabb köztársasága, ebben az ember részt vehet, s letiport reményeit újjáélesztheti. A világtörténelemben az a vigasztaló, hogy a népek életében szükségszerűen jelentkező nagy törekvések, miközben folyik „a zsarnokság reakciós rendszere és egyes korszakok sötét gondolkodású baglyai ellen a küzdelem, nem semmisülnek meg, hanem helytállnak és érvényesülnek“. Palacky szerint „egyszer mégiscsak eljutunk oda, ahová a világszellem törekszik, mert valamenynyi nép, elérve a nagykorúságot, nem tűri, hogy korbáccsal intézzék a dolgait, amelyet ésszel, jóérzéssel és méltányossággal kell elintézni“. Egy alfejezetet Ludevít Stúrnak, a szlovák nemzeti ébredés nagy alakjának (1815—1856) szentelt a szerző. Stúr életének legfontosabb szakaszát, diákoskodásától harmincharmadik évéig töltötte a koronázó városban, és bár közben, 1838-ban Haliéba ment, hogy ott, teológiai tanulmányokat folytasson, ismét visszatért, s itt lett az évek során író és publicista, szerkesztő és nemzetébresztő, s vett részt 1847—48-ban, Zólyom város követeként, az utolsó rendi országgyűlésen. Sas érthetőnek találja, hogy a múlt század harmincas éveinek derekán, az akkori német jellegű Pozsonyban Stúrra a német művelődés erősebb hatást gyakorolt, s alighanem ennek tulajdonítható, hogy bár a nagy március vívmányait elismerte, a polgári átalakulást tehát helyeselte, útja mégis elvált a magyar haladó polgári mozgalmaktól. Stúr egyébként, amikor visszavonult Modorban élő bátyjához, a magyar szabadságharc leverése után berendezkedő önkényuralmat élesen elítélte. Ez az alfejezet nem egy félreértést próbál tisztázni; Sas feljegyzi, hogy Kossuth melegen üdvözölte Zólyom követét, amikor Stúr „az arisztokrata földesúri önkény és a kiváltságokhoz ragaszkodó, konok maradiság ellen“ bátran felszólalt. Ebben a fejezetben értékes adatokat találunk az itt élt tudósokról, írókról, a szerző megkülönböztetett szeretettel foglalkozik a tudós Römer Flórissal és Orosz József (1790—1851) kiterjedt szerkesztői munkásságával. A már idézett előszóban a kiadó megjegyzi, hogy az olvasó elé kerülő kép nem mondható teljesnek, és nem nehéz benne hiányokat felfedezni. Azzal indokolja a hiányt, hogy a kötet anyaggyűjtése másfél évtizede lezárult,, s így az újabb irodalom eredményei hiányoznak belőle. Egyetértünk ezzel a megjegyzéssel, valamint azzal is, hogy maga a forrásanyag nem egyenletes: „több adatot nyújt az uralkodó osztályok életéről, mint a városi társadalom alsó rétegének keserves munkanapjairól, nyomoráról, küzdelmeiről“. Nem kétséges, hogy a szerző halála megfosztotta a kötetet a teljességtől, de azért ebben a közreadott formában is lényegesen több a kegyelet adójánál: tisztán megláthatjuk benne egy tág tudású nevelő és kutató megnyerő arculatát. A mutatós burkoló- és a kötésterv — Kopócs Tibor munkája — megkülönböztetett figyelmet érdemel. EGRI VIKTOR VÍZSZINTES SOROK: 1. Az idézet első része, folytatva a függőleges 12, 7, 18, 15, és vízszintes 26. sorban. 12. Mindent elmond. 13. Kérdés. 14...........Ata, város a Szovjetunióban. 16. Görög betű. 17. Érlelésben van! 19. Ékezettel: forró égövi kúszónövény. 21. Liget németül. 22. Levegő. 23. Hangtalan gála. 24...........Madrid, ismert spanyol labdarúgó-csapat. 27. Szomszédos betűk az ábécében. 29. Kettős mássalhangzó. 30. Szabó .. .., magyar írónő. 31. Férfinév. 33. Spanyol névelő. 35. Város a Szovjetunióban. 36. T-.vel a végén: kaszáló. 31. Zamat. 38. Európai nép (ford.). 39. Eltulajdonít-e? 41. Finom szeszes ital. 43. Ismeretlen névjele. 44. Alpesi legelő. 46. Zamatos. 48. Nyílás. 50. Lámpaláz. 51. Vegyjele „Pl“. 53. Saját kezűleg. 54. Hat római számmal. 56. Alma része. 57. Ugyanúgy latinul. 59. Fiatalok köszöntése. 61. Becézett Ede. 63. Idegennyelvű kiadóvállalat Prágában. 66. Az amerikai űrhajózási hivatal rövidített neve. 68. Jan .... Komensky. 69. Több mint ezer van belőle Finnországban. 71. Ének (é. h.). FÜGGŐLEGES SOROK: 1. Angol főnemesi cím. 2. Azonosak. 3. Régebbi hosszmérték. 4. Fél ember. 5. .... Vartan, Stockholmi öböl. 6. Román pénzegység (i-j). 8. A galántai autók jelzése. 9. Becézett női név. 10. Ella Aranka. 11. Nagy.... szlovákiai magyar írónő. 20. Nátrium vegyjele. 24. Durva németül. 25. Vajdasági község. 28. Hagymájáról híres magyarországi város. 32. Szlovák helyeslés. 34. Fontos ipari növény. 36. Király franciául. 40. Elem egy típusú betűi. 42. Orr vége. 34. Asszony lesz belőle. 45. Egyforma mássalhangzók. 47. Savanykás gyümölcs. 49. Kötőszó. 52. Macskahang. 55. Ida tulajdona. 57. Móricz Zsigmond is az volt. 58. Bécsi tojás. 60. Temérdek névelővel. 62. Kos betűi felcserélve. 63. Vonatkozó névmás. 64. Varrunk vele, névelővel. 65. A múlt idő jele. 67. Ady Endre névjele. 70. A csehszlovák repülőgépek jelzése. 71. Tiltószó. Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 12, 7, 18, 15, és a vízszintes 26. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: ........sőt többet is tettem gyakran, mint tartozásom vala, mert szeretem a békességet ...“ KERESZTREJTVÉNY
