A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-22 / 12. szám
apfényes télutó. Bár foga van még a napsugárnak, a közelgő tavasz ízei érződnek a levegőben. Lenn, a síkságon, délre a falutól a Duna széles szalagja csillog. Idefenn enyhe hajlatok, dimbekdombok púpozzák a síkságot. Ide épült a falu — (Obld—Ebed), melyet meglátogattam. Ebed takaros, tiszta, rendezett község, ezernégyszázötvenketten lakják. Értelemmel áldott, szorgalmas emberek. Általában elégedettek és boldogok. Ennek a falunak «lelke" van. Különös varázsa. Ezt bizonyítja az ebediek készsége, szíves vendéglátása, tájékozottságuk, sokrétű érdeklődésük a falu, az ország, a világ dolgai iránt. Ebed sosem tartozott az elmaradt falvak közé. A múltban sem. Félreértés ne essék, nem a külsőségekre gondolok: házakra, utcákra, járdákra, utakra, közvilágításra, középületekre«« nem, hanem a tanulás, a tudás utáni vágyra s a_ kultúra szeretetére. A felszabadulás óta eltelt huszonkilenc év alatt külsőségeiben is alaposan megváltozott. Nagyot fejlődött. Az egységes földművesszövetkezet a hatvanas évek derekán egyesült a szomszédos muzslai szövetkezettel. Jól gazdálkodnak — világosít fel Könözsl Ferenc, az ebedi üzemegység vezetője. Bár a község lakosságának alig harminc százaléka dolgozik a mezőgazdaságban, mégis szép gazdasági eredményeket érnek el. A tagok átlagos havi keresete 1800—2000 korona között mozog. A járáson kívülre csak egyetlenegy ember Jár dolgozni. Az ebediek többsége a párkányi papírgyárba, a vasútra s a téglagyárba jár. Sokan megtalálták a módját, hogyan juthatnak egyéb jövedelemhez is, mivel Javíthatnak életszínvonalukon. Például gyümölcsből évente mintegy félmillió korona, szőlőből 220 ezer, gyapjúból 200 ezer s méhészetből szintén 200 ezer korona mellékjövedelemhez jutnak a falu lakói. így aztán nem csoda, hogy jól élnek, szépen öltözködnek, hogy 91 új ház épült, Illetve teljesen átépült, hogy 71 a gépkocsi-tulajdonosok száma, hogy a legtöbb háznál rádió és televízió van, rengeteg a mosógép s egyéb háztartási gép, és az is igen figyelemre méltó, hogy 137 csalódnak van telefonja. A fiatalok többsége továbbtanul. — Hagyományosan sok tehetséges ember került ki a faluból — mondja Zalaba Ferenc agronómus, a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke. — Például dr. Buga László is a mi kis falunk szülötte, rajta kívül nyolc-tíz orvost, azonkívül agrármérnököket, vegyészeket, építészeket, gyógyszerészeket és jogászokat adott a falu a társadalmunknak, sőt egy atomfizikust Is — dr. Szócsőt. A pedagógusok, a szakközépiskolát és gimnáziumot végzett érettségizettek számát hirtelen nem lehet megmondani, olyan sok. A fiatalok többsége tisztelettudó, szolidan öltözik, részt vállal a község fejlesztésében, kulturális életében. A falu vezetői és lakói mnidenképpen elégedettek a viselkedésükkel és a magatartásukkal. Jeleztem már, hogy a község arculata igen megváltozott a felszabadulás óta. Ezekről a változásokról és a falu fejlődéséről, Illetve a választási program teljesítéséről Nágel József, a nemzeti bizottság titkára tájékoztatott. — Különösen az utóbbi tíz évben építettünk sokat — mondja rövid gondolkodás után. — Építettünk kultúrházat 620 ezerért, postát, tűzoltószertárat 80 ezerért, ravatalozót 320 ezerért, sportpályát 192 ezerért, átépítettük s Utcarészlet Értelemmel és szorgalommal Az épülő könyvtár, nyugdíjasok klubja és az orvosi tanácsadó bővítettük az óvodát 680 ezer korona költséggel. Az üzlethálózat kiépítése másfél millióba került, az úthálózat korszerűsítése és portalanítása három és fél millióba, (10 km hosszú) járdák építése egymillióba, a közvilágítás pedig 200 ezer koronába. Tudom, száraz számadatok ezek csupán, de ha valaki a számok mögé néz, rájön, milyen óriási erőfeszítésbe került a felsorolt létesítmények, a tervek, a község ilyen mérvű fejlesztésének a megvalósítása. Elismerés és dicséret Illeti a község lakosságát. Több ezer óra társadalmi munka ledolgozásával járultak hozzá terveink megvalósításához, derekas munkájukkal nyilatkoztatták ki, hogy szocialista társadalmunk fejlesztéséért mindenre készek... De még mindig nem fejeztük be a község fejlesztését. Épül már az új könyvtár, a nyugdíjasok klubja és az orvosi tanácsadó. Előreláthatólag negyedmillióba kerül. Albán János könyvtáros alig várja már, hogy az új helyiségbe beköltözhessen a könyveivel ... És azt sem felejtse el lejegyezni — emeli fel figyelmeztetőn a mutatóujját Nágel József —, hogy falunkból tizenhat nő' jár át Magyarországra dolgozni a nyergesújfalusi Viszkóza üzembe ... És hát a szaporodásról is valamit: valamikor egyke volt a divat, manapság meg a többke ... Esteledik, sűrűsödik az alkonyat, lassan kígyóinak a falu fényei, megelevenedik a kultúrház környéke, nagy a nyüzsgés, gyülekezik a közönség, a színházat kedvelő. Bár már negyedszer kerül bemutatásra e sorok írójának Ezüstlakodalom című színműve, mégis szépen megtelik a nézőtér. (Egyébként a színjátszók több környező faluban nagy sikerrel adták elő a darabot). Rutai Ferenc a színjátszó csoport vezetője. Komoly ember, szereti az irodalmat, a színjátszást, általában a művészeteket. Nemcsak szereti, hanem érti is, amit csinál, tudja, érzi a művészet lényegét. Okosan, ügyesen és szakértelemmel állít színpadra egy-egy művet, s hogy jó rendezői munkát végez, azt a lelkes és hozzáértő közönség gyakori tapsa Is bizonyítja. Já vitapartner, szenvedélyesen védi a maga igazát, de nem öncélúan. Az előadás előtt szerényen megjegyzi: — Nem kell félnie sem az előadástól, sem a közönségtől, A ml közönségünk fegyelmezett, érti, szereti a játéBalról jobbra: Nágel József, Potfai Sándor, Zalaba Ferenc és Könözsl Ferenc kot, lelkesen támogatja a színjátszókat. és nagyon hálás ... Értékes, szép előadás volt. A szereplők — Szabó István, Könözsi Ferencné, Szabó Ferenc, Benefi Gézáné, Córa Dezsőné, Morvái Lászlóné — fegyelmezett játékukkal, kiváló alakításukkal kellemesen megleptek. Az előadás alatt újra meg újra átsuhant rajtam a gondolat: különös varázsa, «lelke" van ennek a falunak. Ezt sugározta felém a közönség visszafogott lélegzete, az olykor felharsanó kacagás, az egy-egy frappáns jelenetet követő taps, az engem körülvevő tisztelet és figyelmesség, az egész együtt töltött est hangulata és forrósága. Éjfél felé jár az Idő. Én a színpadon szemben állok a falu népével, búcsúzom tőlük, búcsúzom a szépen fejlődő falutól. Változó arculatának a képét magammal hozom, ami megerősít a hitemben: ebben az országban csodákra képes az ember. A mi népünk most aratja le évszázados küzdelmének a vetését. Ebed község lakossága — csepp a tengerben — értelmével és szorgalmával Is ezt példázza. LOVICSEK BÉLA Az újjáépült óvoda
