A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-15 / 11. szám
— Kérem, itt lakik Orsovai Hanna? — Itt. — Tessék szólni neki, hogy egy ismerőse... — Mi tetszik? — Vele szeretnék beszélni. — Én vagyok Orsovai Hanna. — ön? — A férfi szemöldöke a magasba ugrott. — ön? Nem értem .. . — Mit nem ért? — Bocsánat... Nincs itt valami tévedés? — Megtudhatnám végre, miről van szó? A férfi lekapta a sapkáját, a térdéhez verte. — Én egy illetőt keresek. Azt mondta, Órsovai Hannának hívják. — Rajtam kívül nincs más Orsovai Hanna. Ez nem olyan név, mint Kis .Mari, vagy Nagy Ilon. — Hát nem . .. — Ha valaki a nevemet használta, nyilván célja van vele. — Csak utólag... az én kérésemre mondta meg a nevét. — Vagyis az enyémet. Most már ragaszkodom hozzá ... Jöjjön be. Nem fogok az előszobában tárgyalni. Tudni szeretném, mit jelent az „utólag“? Mi volt előtte? A férfi habozva tett néhány lépést. — Ez csak rám tartozik. Egyedül énrám. — Nagyon téved. Ha valaki visszaél a nevemmel... — Nem élt vissza. — Jöjjön kérem. Magának is érdeke, hogy tisztába jöjjön, mért vezették félre. — Nem vezetett félre. Egyszerűen az történt. . . — Mi történt? — Már bánom, hogy elkezdtem ... de úgy fejbe kólintott... Valósággal fejbe kólintott... — ... hogy becsapták. Ezt csak elismeri? Üljön le. — Ne haragudjon, mérnökasszony. — Mérnöknek mutatkozott be? — A névjegytáblán olvastam, hogy mérnök, ö csak a nevét mondta meg. — Nagyon romantikus! — HanSZIGLIGETI EDE „A csikós“ című népszínművéből, idézzük Bálint szavait, mely részlet így kezdődik: „... de ember is vagyok. Megadtam mindig, mivel tartoztam, semmi panasz sem lehet rám;... folytatás a vízszintes 1, függőleges 13, és 19. sorban. Vízszintes sorok: 13. Számnév. 14. Ez évi. 15. Idegen női név. 16. Ész szlovákul. 17. Argon vegyjele. 18. A feleségem. 19. Hegység Dél- Amerikában. 20. A munka és az energia egysége. 21. Hangtalan tan duplázva. 22. Bartók Béla névjele. 23. Elege van belőle. 25. 1. Y. 26. Testgyakorlat. 28. összevissza: sétál. 30. Kikötőváros Bulgáriában. 32. Aloé betűi felcserélve. 33. Piesfany fürdő jelképe, de kettétörve. 34. Munka alvilági nyelven. 35. Hiányos szín. 36. Német Mária. 37. Viharos északi szél a dalmát partokon. 38. Francia arany. 39. Kávéban van! 40. Tény. 41. Végzet. 42. T. D. A. 43. Növendék állat. 44. Vékony csontú, nagyon sovány. 45. Árnyék szlovákul. 46. Csillagkép. 48. Vasúti kocsi. 49. Gabonaőrlő. 50. Molybdaenum kémiai jele. 51. Pert folytat valaki ellen. 52. Alant. 53. Tudja szlovákul. 56. A garat része, ford. 57. Veszélytől óv, véd. 58. Személyem. lo^KÖZBeeSÖ ÁLLOMÁS na türelmes mosolya ingerültséget takart. — Iszik egy kis konyakot, és megmondja, kihez van szerencsém. — Sülé József vagyok. Préskezelő a Híradástechnikai Gyárban. — Felhajtotta a konyakot, biccentett. — Hiba volt faggatni, kérlelni. — Térde közé szorította összesodort svájcisapkáját. — Ha nem kérlelem, sose kerülök ilyen helyzetbe. — Még egy pohárkával. — Kezitcsókolom ... Azt hittem, ő nyit ajtót... Egészen megkeveredtem. — Halljuk, mi történt. Tudnom kell róla. — Én vagyok a hibás. Ha nyugton maradok, ahogy megegyeztünk ... Ki tudta, hogy ez lesz belőle ... — Tenyerével vízszintes vonalat húzott a levegőben. — Legjobb elboronálni. — Arról beszéljen, hogy mi történt. — Hát kérem__ — Nem élek vissza a bizalmával. — Végtére nem olyan nagy eset. Pécsre utaztam... a vonaton ismerkedtem meg vele. Alig váltottunk néhány szót, máris ... egyszóval... nehéz ezt így ... egyszóval bezsongtam. Pedig nem szokásom. Az a hírem, hogy mélyhűtött szívem van. Igaz is . . . nem bírom a szériában gyártott nőket. Hanna egészen másmilyen volt. — Én vagyok Hanna. Ezt már tisztáztuk. — Bocsánat. De én sose úgy gondoltam rá, hogy „az a nő“. — Folytassa kérem. — Ö is . . . az ember ezt megérzi. — A tétova kék szemek a szerelem kifejezése körül tapogatóztak. Az erélyes áll visszaráncigálta őket. — Ügy ült ott, mintha parázson ülne. Nem mocorgott, de paFüggőleges sorok: 1. Zokog. 2. Szelíd erdei vad. 3. írásra használjuk. 4. Férfinév. 5. 1848-as szabadsághős, tábornok. 6. Bizonyíték része. 7. Tudomány. 8. Indián. 9. Hegy Palesztinában. 10. Tetők egynemű betűi. 11. Erna Anna. 12. Torino másik neve. 18. Juhász Gyula múzsája. 21. Katonai utánpótlási alakulat. 22. Román aprópénz (é. h.). 24. Göngyöleg. 27. Olajszínű. 28. Francia művészet névelővel. 29. Állóvíz. 30. Költemény. 31. Korhol. 33. Hagymájáról ismert magyarországi város. 34. . . . Ferenc, magyar író. 36. Thomas. . ., német író. 37. Város az NSzK-ban. 38. ... n, prágai könyvkiadóvállalat. 40. Asztalban van. 41. Jó ebédhez. .. a nóta, magyar rádióműsor. 42. Nem engedélyez. 43. Személyes névmás. 44. Nagyobb település (é. h.). 45. Bécsi néni. 47. Dorgál. 48. Ütött. 49. Járt. 54. Piszok. 52. Szélmentes oldal a hajózásban (ang.). 54. Olasz névelő. 55. Elad magánhangzói. 56. Kicsinyítő képző. 57. Métef szélei. Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 13, és 19. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „A nők igénylik a szép szavakat, tőlük szépülnek, mint a harmattól a rózsák.“ rázs volt a bőre alatt. Ilyen vékonyka! — Felnyújtotta a kisujját. — Akkora az egész nő ... A tenyeremmel le tudnám csapni, mint egy lepkét. Ahogy elnéztem, fényes, csúszós dinnyemagok jutottak eszembe... — Várjon csak... Kicsi és sovány. — Pici és vékonyka — helyesbített Sülé. — Madárcsontú. öszszeroppanna a fogam alatt, ahogy elnéztem. — Tovább! — Utánamentem a folyosóra, ö is Pécsre utazott, rokoni látogatásra. Én a mecseki beutalóval a zsebemben ... Négyen egy szobában. „Nem fog menni, Jóska!“ — mondtam magamban. Az erdő még nyirkos, sétára való, nem szerelemre. Álltunk egymás mellett, az oldalunk már összenőtt. Kibámultunk az ablakon, semmit se láttunk. — Muszáj ilyen részletesen? — A felit se mondtam el... De hát mégis megszólaltam. Hogy szálljunk le.. . Ment a bőröndjéért, épp lassított a vonat, ahogy megállóit, ugrott is lefelé. Együtt töltöttük az éjszakát. Hajnalban, mikor elváltunk ... — A többit már tudom. Kérlelni kezdte, hogy árulja el a nevét. Erre ő . . . példátlan! Az én nevemben ... a nevemben .. . tiszta Boccaccio-téma. — Hogy tetszik mondani? — Mindjárt rájövök, hogy ki volt. Sovány, alacsony ... — Vékonyka, pici — ismételte makacsul Sülé. — Fényes, sötét konty. Ahhoz a pici termethez az a súlyos hajtömeg. Beborította *a párnát. Hanna felszisszent. — Megvan! — Teletöltötte a poharakat. — Csak ő lehet! A konty majd agyonnyomja ... Pipaszár lábak .. . — őzike lábak ... — Bajusz ... Sülé felszegte a fejét. — Kis pihe a szája szegletén. Jól állt neki. — Tehát ő az. Egy régi barátnőm ... Megérdemelné, hogy ... — Azt ígérte ... Meg tetszett ígérni... — A férfi kirántotta a zsebkendőjét, végigtapogatta a nyakát. — Én teljes bizalommal ... Hanna ivott egy kortyot, beleszagolt a pohárba. — Tőle kaptam ... — Az üvegre bökött. — Nyilván a tiszteletdíj. Hát nem figyelmes? — Száraz, szakadozott nevetés csúszott ki a száján. — Elboronáljuk. így mondta? — Hogy hívják? — Férjes asszony. Kínosan érintené, ha beállítana hozzá. Leszállt magával egy közbeeső állomáson, nincs tovább. Bizonyára akadt több ilyen közbeeső állomás az életében. — Megtudhanám, hogy hívják? — Kérem — mondta elutasító udvariassággal Hanna. — Wohlmayer Hugóné. A férfi pár pillanatig hallgatott. Gondterhes ráncok gyűrődtek a homlokára. — így gondoljak rá, hogy Wohlmayer Hugóné? Wohlma-yer ... — tagolta. — És Hugóné. — Megkaparta a haja tövét. — Akkor hát... — Bocsánat, hogy háborgattam. És még egyszer kérem... ne tessék virblit csinálni. Ez nem egy közbeeső állomás volt. Amikor Sülé után becsukta az ajtót, tenyerét az orrához nyomta. A férfiszag ottmaradt a bőrén, elnyomta a kölni illatát. Hogy találta ki ezt a nevet? Hogy jutott eszébe? Most majd keresheti! t
