A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-15 / 11. szám

Hetven­­három -az olvasóknak Olga, Károly, három, Róbert, János, Béla... Olga, Károly, három, Ró­bert, János, Béla ... Általános hí­vás ... Váeobecná vyzva ... Olga, Károly, három, Róbert, János, Bé­la... Általános hívás ... Általános hívás... Ilyen módon, ilyen szavakkal je­lentkezik az éterben Szabó András, a komáromi OK 3 RJB jelzésű ama­tőr rádióállomás operátora, kezelő­je esténként, ha ráér, vagy éppen „szolgálatot“ tart az adó-vevő-ké­­szülék mellett. Most kimondottan az én kedvemért ismétli újra és újra: Általános hívásra a 80-as frekven­cián működő állomások közül me­lyik jelentkezik majd. Előttem egy dobozka nagyságú hangszóró. Zúg, serceg, kattog. Semmi válasz. Szabó András azonban türelmes, megismét­li: Olga, Károly, három, Róbert, Já­nos, Béla ... Általános hívás ... Végre! Felerősödik a zúgás, meg­szólal egy vékonyka hang... Mit mond? Furcsa, számomra érthetet­len szavakat. Szabó András int a fejével. Előzetes megbeszélésünk alapján ez azt jelenti, hogy most teremtett kapcsolatot egy másik rá­dióállomással. Ezt értem, de a sza­vakból, a hangokból semmit sem ér­tek. ö persze figyel, jegyzetel, majd kapcsol és válaszol. Ugyancsak ha­sonló módon: szavakat, számokat mond a mikrofonba. — Ki jelentkezett? — Ez az első kérdésem amikor kikapcsolja a ké­szüléket, leveszi fejéről a fülhallga­tót. — Ki jelentkezett? És mit mon­dott? — Ö, egy régi jugoszláv ismerő­sünk — válaszol mosolyogva. — Gyakran szoktunk vele beszélgetni. Azt mondja, hogy szép most az este Skopjéban, egészen jók a vételi vi­szonyok ... A másik szobából bejönnek a töb­biek is. Molnár Béla, az úttörőott­hon dolgozója, és a rádiós klub tag­jai közül még ketten, Halász József, és Balinka Pál. Húsz tagja van egyébként a klubnak, de most csak ők, a „szolgálatosok“ tartózkodnak itt. — Sikerült? — kérdik. — Sikerült — mondom én is, de mindjárt hozzáteszem: — Nem so­kat értettem belőle ... A klub vezetője, Molnár Béla, aki egyébként az úttörőotthon rádiós szakkörének is vezetője, — tehát eb­ben a szakmában tekintély! — na­gyon készségesen beavat a rádiózás „műhelytitkaiba“. Mindent megma­gyaráz. Először is tudni kell, hogy a rá­diózás nyelve az angol. Természete­sen nemzetközileg megállapított és elfogadott jelzéseket, rövidítéseket használunk. Amikor a szavakat mondjuk be, olyankor csak a kez­dőbetű érvényes. Aki tehát rádiózni szeretne, először tanulja meg a „rá­diózás nyelvét“, a kifejezéseket, ö már összeállított egy könyvecskét, ebben 300 kifejezés magyar és szlo­vák nyelvű jelentése található. A pio­nírok ebből tanulják a „rádiós be­szélgetést“, de persze a klub felnőtt tagjai már magabiztosan használják a kifejezéseket, amikor az adó-vevő­készülék mellé ülnek. Csak arra kell ügyelniük, hogy a kiadott szabály­zat értelmében minden vételt, min­den beszélgetést bejegyezzenek a naplóba. Ez szabály. Ezt nem sza­bad elmulasztani. A rádiós napló egy vastag könyv. Belelapoztam, belenéztem, és az OK 3 JRB rádióállomás üzemeltetése óta vezetett naplóból a 26 324-es sorszá­mú beszélgetést, melyet az év első napján 18 óra 50 perctől 18 óra 57 percig bonyolítottak le, szóról-szóra leírtam: GE DROM HOPE NEW YEAR TKS FÉR CALL — UR RST 599 QTH SENTA NAME IMRE HW? — QRM PSEUR NAME? PSE QSL MY QSL SURE HPE IS DX CHEERIO VY 73 DR OM PAVEL Az utolsó szót — PAVEL — mindjárt értettem. Balinka Pál volt az, aki akkor beszélgetett. Le is for­dította a beszélgetés szövegét: — Jó estét, kedves barátom! Bol­dog újévet! Köszönöm a hívást. Az én adásom a számodra 599. Az ál­lomásom helye: Zenta. Neve: Imre. Milyen a vétel? — QRM zavarok vannak a vételben. Kérem a neve­det. Kérem a te QSL lapodat. Én biztosan elküldöm a számodra. Kí­vánok sok nagytávolságú összekötte­tést. Barátod: Pavel. A negyvennyolc órás nemzetközi versenybe is beneveztek. A klub tag­jai egymást váltva éjjel-nappal a készülék mellett ültek. És arra töre­kedtek, hogy lehetőleg minél több nagytávolságú — DX jelzésű — ösz­­szeköttetést teremtsenek. Még nem értékelték a nemzetközi versenyben részt vevők teljesítményét, mert az adatok összegyűjtése, feldolgozása sok időt igényel, de ők a napló sze­rint már megállapították, saját ered­ményüket. Két nap alatt 31 ország 266 rádiósával teremtettek összeköt­tetést. A rádiózás „műhelytitkai“ magya­rázata után azonban még megkérdez­tem néhány dolgot. — Hol vásárolták a készüléket? összenéztek. — Mi magunk állítottuk össze. Barkácsmunka. Amolyan kezdetle­ges. Most egy másik állomás össze­szerelésén dolgozunk. Az különb lesz. Legalábbis nagyobb teljesítmé­nyű. — Ki lehet rádiós? — Bárki, aki a vizsgán megfelel. — Tehát levizsgázik és már jogos is arra ... Közbeszóltak: — Nem úgy van az! Rádiósnak lenni kitüntetés. Erre joga olyan értelemben, hogy letettem a vizsgát, tehát jogosan rádiózgatok, senkinek sincs. Ha például nem tartja be a szabályokat, az előírásokat, meg sem okolják, hogy miért, egyszerűen nem engedik rádiózni. Kíváncsi voltam azonban arra is, hogy amúgy „civilben“, tehát a min­dennapi életben mivel foglalkoznak az OK 3 JRB rádióállomás operá­torai, kezelői. Megtudtam ezt is. Szabó András, a Steiner Gábor ha­jógyár 430-as részlegének géplaka­tosa. Halász József ugyancsak hajó­gyári dolgozó, villanyszerelő. Balin­ka Pál pedig csőszerelő. Munkások, akik szabad idejükben, hobbyként rádiósok. — Mikor szoktak rádiózni? — Esténként, de éjféltájban leg­jobbak a vételi viszonyok. Néha bi­zony csak éjfél után megyünk haza. — Érdekes ez? — Hogyne volna érdekes! Látja, csak úgy betoppant közénk leült a készülék mellé, s a világért fel nem állt volna, amíg nem jelentkezik va­laki ... Így van az. Tudja, nekünk mindenhol vannak barátaink. Kele­ten, nyugaton, messze távoli földré­szeken és mind-mind várja a hívást. A főoperátor, Molnár Béla, a ké­szülék felé lépett, s megkérdezte: — Ne adjunk le egy újabb általá­nos hívást? — Már-már a készülék mellé ül­tem volna én is, de az órámra pil­lantva megállapítottam, hogy későre jár az idő, kis híján éjfél volt. Egy pillanatig még arra gondoltam, hogy ilyenkor legjobbak a vételi viszo­nyok, jó volna bekapcsolni a készü­léket, lehet, hogy éppen most jelent­kezik majd egy szovjet rádióamatőr, vagy valaki Afrikából, esetleg egy hajós a Balti-tengerről, de azután mást gondoltam. — Bocsássanak meg, de most nem időzöm tovább. Eljövök majd más­kor ... önmagámnak csendesen meg is ígértem, hogy feltétlenül, biztosan. Tőlük pedig megkérdeztem: — Mit üzennek az olvasóknak? Csak ennyit mondtak: — Hetvenhárom! Tolmácsolom tehát az üzenetet, mert már „rádiós nyelven“ megér­tek egy-két szót, kifejezést: — Hetvenhárom ... azaz: Szívé­lyes üdvözlet! benyák maria A felvételeket Tóthpál Gyula készítette 5 Szabó András az adó-vevő rádióállomás üzemeltetése közben Balinka Pál (balról) és Halász József (jobbról) már az új készülék szerelésével foglalatoskodnak Molnár Béla, a rádiós klub vezetője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom