A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-08 / 10. szám
TAVASZ A SZOVJETUNIÓBAN Vilniusi Modellhez. Derékba szabott, karcsúsított gyapjúszövet kabát, domborhatású, kiemelt dísztűzéssel. Tallini Divatház. Tavaszi kosztüm, nagy kihajtott gallérral és rátétzsebekkel; anyaga gyapjúszövet, a kabát anyagából készült az öv AMIKOR A TÉLI RUHÁT ELTESSZÜK Az alaposan kiporolt kabátot, nadrágot, szövetruhát, szoknyát asztalra fektetve kikeféljük, krétával megjelöljük az esetleges pecséteket. A pecsét alá vattaréteget teszünk, rá magnéziumporból és benzinből kevert pépet, centi vastagon. így hagyjuk másnapig, majd a megszáradt megnéziumport leszedjük és a folt helyét ismét kikeféljük. A vasalást nedves ruhán át végezzük. A kissé fényes szövethez szalmiákszeszt keverünk a vízbe, amelybe a vasalóruhát bemártjuk. (1 liter vízbe 1 evőkanállal.) Először az asztalon a ruhadarabok sima részét vasaljuk, gőzöljük át. A nadrág, a szoknya felső övrészét, a kabát kihajtóját, a zsebeket, varrásokat, az ujjakat vállfára igazítjuk, kisimítjuk, aztán vasaljuk. Munkánk csak így lesz tökéletes. Az így előkészített ruhákat szekrénybe akasztjuk, lepedővel lefedjük, vagy külön-külön molyzsákban tesszük el őszig. Ha esetleg nincs annyi férőhelyünk, hogy szekrénybe rakjuk őket, akkor is poroljuk ki, keféljük át gondosan és tisztítsuk ki a pecséteket. Csak a vasalást hagyjuk őszre, mielőtt a ruhákat ismét használatba vesszük.-4 CSINÁLD MAGAD Nem kell hozzá sok szabad idő, és nagyon praktikus kis parókatartó tokot készíthetünk magunknak, vagy szerezhetünk vele másnak kellemes meglepetést, ha ajándékba adjuk, mert olcsó és ötletes ajándék. Műanyag csőből vagy erős papírból, színes műanyaggal hengert készítünk, megfelelő nagyságú aljjal és fedővel, fgy egy kalapdobozt kapunk, amelynek átmérője és magassága is 30 cm. A doboz tetejét bőrdarabkával és kárpitos díszszöggel erősítjük fel, ha pedig füllel is ellátjuk, hogy hordozható legyen, ezt szintén kárpitosszöggel rögzítjük a dobozhoz. síbe iirvus t;i ii síi: 8 ni A KÜT VÉDÖÖVEZETE Vízszükségletünk című írásunkhoz tér vissza levelében olvasónk, P. Károly, aki azt írja: „Nehéz az orvosi tanács betartása és az ivóvíz védelme, ha csak a lakosság egy része igazodik a közegészségügyi szabályokhoz. Mi a helyzet, ha egyik szomszédunk a baromfit olyan kút közvetlen közelében tartja szabadon, ahonnan négy család hordja az ivóvizet?“ A kútvíz és a vezetett víz szenynyeződését, fertőződését a kút vagy a vízvezeték-berendezés körüli védőövezet létesítésével akadályozzuk meg. Ha nem törődünk a kút környezetével, a védőövezettel, valamint a kút karbantartásával s a víz tisztításával, az életet adó víz súlyos betegségek okozójává válhat. Ez a gondoskodás már a kút helyének megfelelő kiválasztásával kezdődik.. Arra kell gondolni, hogy a kútvíz többféleképpen szennyeződhet; az elhelyezés és a védőövezet tehát elsőrendű fertőzés elleni tényező. Már maga a kutat tápláló talajvíz is szennyezett lehet. A talaj szennyeződését az akna falazatának hézagain a csapadék bemoshatja akutba, de sokszor a peremén csorog be a kútvízbe a szennyvíz, a kút el nem használt vize vagy az emberek és állatok által szennyezett talajt végigmosó csapadék stb. A kút, melyet olvasónk levelében ír le, eredetileg jól volt elhelyezve, harminc méternél nem volt hozzá közelebb sem trágyadomb, sem szemétlerakat vagy árnyékszék, és a védőtávolság valóban biztosította, hogy a talaj sem felülről, sem pedig mélyebb rétegeiben nem szennyezte a vizet. Ma ezt a kutat semmi nem védi, és mint megtudtuk, a víz fertőzöttségét már több alkalommal mutatta ki a vízminta laboratóriumi vizsgálata. A négy család, amely vizet hord a kútról, értesülésünk szerint tizennyolc tagot számlál, ezeknek zöme gyermek. Még ott is, ahol egy házhoz tartozó kutat egyetlen család használ, fontos betartani a 10 méteres minimális védőtávolságot; ilyen esetben, ahol nagyobb számú embercsoport van ráutalva egy kút vizére, már csoportos vízellátásról beszélhetünk és meg kell követelni, hogy a kút körül 50 méteres távolságban sem emberi, sem állati tevékenység vagy életmegnyilvánulás ne szennyezhesse, illetve fertőzhesse az ivóvizet. Tekintve, hogy a fertőzés, amelyet szennyezett víz okozhat, járványszerűen terjedhet el a község lakossága között, indokolt, hogy a panaszolt esetben a helyi szervek segítsenek megoldani a helyzetet s megszabják a kút védőövezetének határát, ahonnan a baromfit ki kell zárni és más szennyező forrásokat is el kell távolítani. Amennyiben az érdekeltek nem tudnak megegyezni, a közegészségügyi és járványtani állomás javaslata és utasítása alapján kell eljárni és e hatósági döntésnek a lakosság érdekében feltétlenül érvényt kell szerezni. Amíg a kútvíz megbízható védelmét nem biztosították, ajánlatos, hogy a kutat különösen olvadás vagy esőzések után alaposan fertőtlenítsék. A kút karbantartásáról, tisztításáról és fertőtlenítéséről a vízért járó négy családnak együttesen kell gondoskodnia, ugyancsak közös erővel kellene kiépíteni a kút körüli kavicsos, füves-bokros védőövezetet. Szeretnénk, hogy ha a jószomszédi megértés útján sikerülne az ügyet megoldani és a vita tárgyát képező kút s annak környezete valamennyiök egészségét és elégedettségét szolgálná. Az ivóvíz megfelelő, következetes védelmével eredményesen küzdhetünk sok olyan fertőző megbetegedéssel, amelyek közül nem egy már rég a múlté lehetne. A kutak fertőtlenítését leginkább klórmésszel vagy chloraminnal végezzük. E készítmények kb. 25 % aktív klórt tartalmaznak. A kútban meg kell vizsgálni a víz tartalmát. Egy köbméter vízre ez említett szerekből 5—25 grammot számítunk; előbb vödörben feloldjuk, majd a vízbe öntjük az oldatot. 12 óra elteltével tekinthetjük fertőtlenítettnek a kút vizét. Dr. Sz. Gy. — Harmadszor mondom: kérek egy konyakot! — Te hívtál, drágám? *
