A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-08 / 10. szám
A HÉT VENDEGE Dr. Olga Vacková, a Csehszlovák Nőtanács főtitkára A Nemzetközi Nőnap megünneplését a szocialista nők Koppenhágában 1910-ben tartott konferenciája határozta el Clara Zetkin javaslatára. Napjainkban a Nemzetközi Nőnap a demokratikus nők békéért vívott harcának, a nők egyenjogúságáért, a kapitalista, gyarmati és az imperialista hatalmaktól függő országokban, az életszínvonal romlásának megakadályozásáért, a nők demokratikus szabadságjogainak biztosításáért folytatott küzdelem egyik jelentős tényezője volt. Or. Olga Vackovával, a Csehszlovák Nőtanács főtitkárával, a Szlovákiai Nőszövetség Elnökségének tagjával a csehszlovákiai nőmozgalom eredményeiről és legközelebbi céljairól beszélgettünk. — Társadalmi életünk konszolidálódását bizonyító eredményeinknek köszönhető — mondotta — a biztonságot, nyugalmat sugárzó és a további fejlődési lehetőségeket sejtető légkör. Szinte természetesnek tartjuk már életszínvonalunk tervszerű emelkedését és ami ezzel összefügg: a nők támogatását, problémáik fokozatos megoldása érdekében. Noha ezen a téren nem marasztalható el társadalmunk, tény, hogy a dolgozó nő, az anya és a társadalmilag is tevékeny polgár szerepének közös nevezőre hozatala nem egyszerű feladat. Nem véletlen tehát, hogy a CSKP XIV. kongresszusának határozata előirányozta a nők életkörülményeinek fokozatos javulását. Az anyák, a családok, a fiatal házasok támogatása, a bölcsődék és óvodák hálózatának a kiterjesztése, nem utolsósorban a szolgáltatások színvonalasabbá tétele tekintetében ugyan már eddig is sokat tettünk, ám még mindig nem lehetünk elégedettek. Ha ugyanis azt akarjuk, hogy még több nő művelődjön és vállaljon közérdekű funkciót és hogy főleg a tehetséges, önfeláldozó fiatalok vegyenek tevékenyen részt politikai és gazdasági életünkben, akkor figyelmünket elsősorban tartalékaink feltárására kell fordítanunk. Mert ha minden téren — a második műszakban is — megkönnyítjük a dolgozó nők életét, pl. a szolgáltatások, a kereskedelmi és a közlekedési hálózat kibővítésével, az üzemi étkeztetés kiterjesztésével, akkor az ilymódon megtakarított időt sokan szívesen fordítják majd közéleti tevékenységre. Az idei nemzetközi nőnap jelentőségét növeli az a tény, hogy az idén ünnepli Csehszlovákia népe a világháború és nemzeti felszabadító küzdelem több fontos eseményének kerek harmincadik évfordulóját. Harminc esztendővel ezelőtt tört ki a Szlovák Nemzeti Felkelés, amelyben a szlovákokon és cseheken kívül nagy internacionalista összefogás jegyében együtt harcoltak szovjet, lengyel, jugoszláv, francia, magyar partizánok a fasizmus ellen. A felkelésben kifejezésre jutott a szlovák nép szabadságvágya és töretlen elhatározása, hogy a felújított Csehszlovák Köztársaságban együtt akar élni a cseh néppel, a nemzeti demokratikus forradalommal megteremtve a szocialista társadalmi átalakulás feltételeit. Az idén emlékezünk meg ugyancsak a Szovjetunióban alakult és jelenlegi köztársasági elnökünk Ludvík Svoboda tábornok parancsnoksága alatt küzdő csehszlovák hadtest hősi, duklai harcairól. Ezekben a harcokban csakúgy, mint a Szlovák Nemzeti Felkelésben számos nő vett részt. Többen életükkel fizettek szabadságunkért, akik pedig ma is élnek, azok a történelmi eseményekkel kapcsolatos emlékeiket szívesen elevenítik fel a fiatalok okulására. Ám beszélgetéseikkel a fiatalokon kívül ezeknek szüleikre is igyekeznek befolyást gyakorolni, mert tagadhatatlan, hogy a szülők felelősségérzete és állásfoglalása nagy hatással van gyermekeikre. Ezzel kapcsolatban eszembe jut Valentyina Tyereskovo, akitől csehszlovákiai látogatása alkalmával valaki megkérdezte, szeretné-e ha a kislánya is űrhajós lenne? — Nem az a fontos, hogy mi lesz a foglalkozása — válaszolta —, hanem, hogy szocialista embert neveljek belőle. Véleményem szerint a mi asszonyainknak is ezt a nézetet kellene vallaniuk, amikor gyermekeik jövőjéről van szó. A nemzetközi nőnap után nem sokkal áprilisban kerül sor a nőszövetség országos kongresszusára, ami alkalmat ad a számvetésre. A nőnap és a Csehszlovák Nőszövetség kongresszusa valóban időszerűvé teszi a számvetést, de jó alkalom arra is, hogy köszöntsük a Szovjetunióban és a többi szocialista országban élő társainkat és kifejezzük szolidaritásunkat a tőkés országokban élő s jogaikért küzdő nőtestvéreinkkel, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetségben tömörült szervezett nőkkel, összejöveteleink és beszélgetéseink bőséges lehetőséget nyújtanak arra is, hogy folytassuk a békeerők múlt év októberi moszkvai világkongresszusán elfogadott elveik ismertetését. Erre egyébként jó alkalom volt a csehszlovák, szovjet és magyar nőszövetségi funkcionáriusok nemrég tartott baráti találkozója. Ennek, a békeerők moszkvai világkongresszusa utáni megbeszélésünknek és az azt követő számos aktívának az volt a célja, hogy minél több nőt tegyünk érdekeltté a tartós béke biztosításában. A várt eredmény természetesen nem maradt el. A nők békevágyukon kívül az időszerű külpolitikai eseményekkel kapcsolatban is állást foglaltak. Asszonyaink és lányaink a választási programok megvalósítására felajánlásokat tettek és több százezer órát dolgoztak le önkéntes társadalmi munkában. Nemrég a Mladó Boleslav-i Autógyárban jártam, ahol több ezer nő dolgozik. örömmel közölték, hogy 150 gyermek elhelyezésére terveztek egy óvodát 1975-ös átadásra, ám a szakszervezetek és a vezető dolgozók segítségével már 1973 decemberében, tehát teljes két évvel előbb elkészültek munkájukkal, így ma már egy további óvodát építenek, s ezt ugyancsak 1975-ben akarnák megnyitni. Milyenek a nőszövetség szlovákiai eredményei? Szlovákiában nagy sikerrel folyik szervezeteink részvételével a „Többet ésszel" akció. A ruzomberoki és a rybárpolei pamutszövő gyárban sokáig törték a fejüket, hogyan tudnának gondoskodni arról, hogy a dolgozók gyermekei kényelmesen, szervezetten eljussanak az üzemi bölcsődébe és óvodába. Végül is az üzemi autóbusz igénybevételével sikerült megoldaniuk a problémákat. Tapasztalataim szerint különösen a mezőgazdasági üzemekben javultak a nők életkörülményei. Például a michalovcei járásban az utóbbi években 52 szociális létesítményt adtak át rendeltetésének. Az ottani 37 efsz dolgozóinak a kitűnő utakon kívül közös üzemi étkezdéket és a higiéniai előírásoknak megfelelő öltözőket, zuhanyozókat stb. biztosítottak. A zempléni Sírava víztároló közelében levő Vinné partizánközséget annak idején a föld színével tették egyenlővé a fasiszták. Ott, ahol a háború előtt az emberek nagy nyomorban éltek, ma kiválóan gazdálkodó efsz hirdeti a szocializmus előnyeit. Mindez sokban a nők érdeme is, akik között számos magyar nemzetiségű asszony és lány dolgozik lelkiismeretesen. Az ő lelkesedésüknek köszönhető a csehszlovák—szovjet határon létesített „Barátság kertje" is, melyet az internacionalizmus jegyében a mieink a túloldalon élő szovjet társnőinkkel együtt ültettek be és együtt gondoznak. Az internacionalizmus és a szolidaritás érzése egyébként rendkívül erős asszonyaink, leányaink körében. Ezt bizonyítja a tavaly Szlovákiában a harcoló Vietnam támogatására szervezett akciónk is. Dolgozó asszonyaink szabad Idejükben kabátokat varrtak, pulóvereket kötöttek, takarókat szabtak, mert tudták, mit jelent segítségük sokat szenvedett és nélkülöző vietnami társaiknak. Nem sajnálták a fáradságot és az áldozatot, örültek, hogy örömet okozhatnak, s ez az Igyekezetük teljes mértékben sikerült, csakúgy, mint amikor az első Barátságvonatot elindítottuk a Szovjetunióba. Asszonyaink szeretetük és odaadásuk jeléül számos ajándékkal lepték meg azokat, akiknek a látogatását mindig oly nagy szeretettel várják hazánkban. Vannak elképzelések, hogy az ENSZ nyilvánítsa az 1975-ös esztendőt a nők nemzetközi évének. Mi ennek a jelentősége? A nők élete hazánkban soha nem látott fejlődésen ment keresztül. Társadalmunk olyan feltételeket teremtett részükre, amilyeneket csak a szocializmus biztosíthat. Éppen ezért ma már senki sem kételkedik abban, hogy csak a mi rendszerünk szabadíthatja fel a nőt és védheti meg a kizsákmányolástól, hogy csak a szocialista társadalom teremti meg részére szebb, boldogabb, gondtalanabb jövőjének a feltételeit. Azt hiszem, hogy éppen ez a tény gyakorolja a legnagyobb hatást a kapitalista és a fejlődő országokban élő nőkre, akik a miénkhez hasonló jövőt szeretnének biztosítani gyermekeik részére. Ettől a gondolattól ösztönözve javasolta a Nemzetközi Demokratikus Nószövetség az ENSZ-nek, hogy az 1975-ös esztendőt nyilvánítsa a nők nemzetközi évének. Célunk tehát az, hogy példánkat minél többen kövessék. Ezért olyan feltételek megteremtésén fáradozunk, amelyek lehetővé teszik kötelességeink nehézségek nélküli teljesítését és azt, hogy még nagyobb szeretettel és kedvvel készülhessünk fel egyre igényesebb feladataink megoldására. KARDOS MARTA □ A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Főszerkesztőhelyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesztőség: 328-65. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Cstredná expedicia tlaée, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48 VII. Nyomja a Vj'chodoslovenské tlaéiarne, n. p., Koíiee. Előfizetési díj negyedévre 39,— Kés, fél évre 78,— Kés, egész évre 156,— Kés. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. INDEX: 454 32. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Címlapunkon V. PHbyl, a 24. oldalon Prandl Sándor felvétele
