A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-08 / 10. szám

A HÉT VENDEGE Dr. Olga Vacková, a Csehszlovák Nőtanács főtitkára A Nemzetközi Nőnap megünneplését a szo­cialista nők Koppenhágában 1910-ben tartott konferenciája határozta el Clara Zetkin javas­latára. Napjainkban a Nemzetközi Nőnap a demokratikus nők békéért vívott harcának, a nők egyenjogúságáért, a kapitalista, gyarma­ti és az imperialista hatalmaktól függő orszá­gokban, az életszínvonal romlásának megaka­dályozásáért, a nők demokratikus szabadság­­jogainak biztosításáért folytatott küzdelem egyik jelentős tényezője volt. Or. Olga Vackovával, a Csehszlovák Nőta­nács főtitkárával, a Szlovákiai Nőszövetség Elnökségének tagjával a csehszlovákiai nőmoz­galom eredményeiről és legközelebbi céljairól beszélgettünk. — Társadalmi életünk konszolidálódását bi­zonyító eredményeinknek köszönhető — mon­dotta — a biztonságot, nyugalmat sugárzó és a további fejlődési lehetőségeket sejtető légkör. Szinte természetesnek tartjuk már életszínvona­lunk tervszerű emelkedését és ami ezzel össze­függ: a nők támogatását, problémáik fokozatos megoldása érdekében. Noha ezen a téren nem marasztalható el társadalmunk, tény, hogy a dolgozó nő, az anya és a társadalmilag is tevé­keny polgár szerepének közös nevezőre hoza­tala nem egyszerű feladat. Nem véletlen tehát, hogy a CSKP XIV. kongresszusának határozata előirányozta a nők életkörülményeinek fokoza­tos javulását. Az anyák, a családok, a fiatal házasok támo­gatása, a bölcsődék és óvodák hálózatának a kiterjesztése, nem utolsósorban a szolgáltatá­sok színvonalasabbá tétele tekintetében ugyan már eddig is sokat tettünk, ám még mindig nem lehetünk elégedettek. Ha ugyanis azt akarjuk, hogy még több nő művelődjön és vállaljon köz­érdekű funkciót és hogy főleg a tehetséges, önfeláldozó fiatalok vegyenek tevékenyen részt politikai és gazdasági életünkben, akkor figyel­münket elsősorban tartalékaink feltárására kell fordítanunk. Mert ha minden téren — a máso­dik műszakban is — megkönnyítjük a dolgozó nők életét, pl. a szolgáltatások, a kereskedelmi és a közlekedési hálózat kibővítésével, az üze­mi étkeztetés kiterjesztésével, akkor az ilymódon megtakarított időt sokan szívesen fordítják majd közéleti tevékenységre. Az idei nemzetközi nőnap jelentőségét nö­veli az a tény, hogy az idén ünnepli Csehszlo­vákia népe a világháború és nemzeti felszaba­dító küzdelem több fontos eseményének kerek harmincadik évfordulóját. Harminc esztendővel ezelőtt tört ki a Szlovák Nemzeti Felkelés, amelyben a szlovákokon és cseheken kívül nagy internacionalista összefogás jegyében együtt harcoltak szovjet, lengyel, jugoszláv, francia, magyar partizánok a fasizmus ellen. A felkelésben kifejezésre jutott a szlovák nép szabadságvágya és töretlen elhatározása, hogy a felújított Csehszlovák Köztársaságban együtt akar élni a cseh néppel, a nemzeti demokrati­kus forradalommal megteremtve a szocialista társadalmi átalakulás feltételeit. Az idén emlé­kezünk meg ugyancsak a Szovjetunióban ala­kult és jelenlegi köztársasági elnökünk Ludvík Svoboda tábornok parancsnoksága alatt küzdő csehszlovák hadtest hősi, duklai harcairól. Ezekben a harcokban csakúgy, mint a Szlovák Nemzeti Felkelésben számos nő vett részt. Töb­ben életükkel fizettek szabadságunkért, akik pedig ma is élnek, azok a történelmi esemé­nyekkel kapcsolatos emlékeiket szívesen eleve­nítik fel a fiatalok okulására. Ám beszélgeté­seikkel a fiatalokon kívül ezeknek szüleikre is igyekeznek befolyást gyakorolni, mert tagadha­tatlan, hogy a szülők felelősségérzete és állás­­foglalása nagy hatással van gyermekeikre. Ezzel kapcsolatban eszembe jut Valentyina Tyereskovo, akitől csehszlovákiai látogatása alkalmával valaki megkérdezte, szeretné-e ha a kislánya is űrhajós lenne? — Nem az a fon­tos, hogy mi lesz a foglalkozása — válaszol­ta —, hanem, hogy szocialista embert neveljek belőle. Véleményem szerint a mi asszonyaink­nak is ezt a nézetet kellene vallaniuk, amikor gyermekeik jövőjéről van szó. A nemzetközi nőnap után nem sokkal ápri­lisban kerül sor a nőszövetség országos kong­resszusára, ami alkalmat ad a számvetésre. A nőnap és a Csehszlovák Nőszövetség kongresszusa valóban időszerűvé teszi a szám­vetést, de jó alkalom arra is, hogy köszöntsük a Szovjetunióban és a többi szocialista ország­ban élő társainkat és kifejezzük szolidaritásun­kat a tőkés országokban élő s jogaikért küzdő nőtestvéreinkkel, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetségben tömörült szervezett nőkkel, összejöveteleink és beszélgetéseink bőséges lehetőséget nyújtanak arra is, hogy folytassuk a békeerők múlt év októberi moszkvai világ­­kongresszusán elfogadott elveik ismertetését. Erre egyébként jó alkalom volt a csehszlovák, szovjet és magyar nőszövetségi funkcionáriusok nemrég tartott baráti találkozója. Ennek, a bé­keerők moszkvai világkongresszusa utáni meg­beszélésünknek és az azt követő számos aktívá­nak az volt a célja, hogy minél több nőt tegyünk érdekeltté a tartós béke biztosításában. A várt eredmény természetesen nem maradt el. A nők békevágyukon kívül az időszerű kül­politikai eseményekkel kapcsolatban is állást foglaltak. Asszonyaink és lányaink a választási progra­mok megvalósítására felajánlásokat tettek és több százezer órát dolgoztak le önkéntes társa­dalmi munkában. Nemrég a Mladó Boleslav-i Autógyárban jártam, ahol több ezer nő dolgo­zik. örömmel közölték, hogy 150 gyermek elhe­lyezésére terveztek egy óvodát 1975-ös átadás­ra, ám a szakszervezetek és a vezető dolgozók segítségével már 1973 decemberében, tehát teljes két évvel előbb elkészültek munkájukkal, így ma már egy további óvodát építenek, s ezt ugyancsak 1975-ben akarnák megnyitni. Milyenek a nőszövetség szlovákiai eredmé­nyei? Szlovákiában nagy sikerrel folyik szerveze­teink részvételével a „Többet ésszel" akció. A ruzomberoki és a rybárpolei pamutszövő gyár­ban sokáig törték a fejüket, hogyan tudnának gondoskodni arról, hogy a dolgozók gyermekei kényelmesen, szervezetten eljussanak az üzemi bölcsődébe és óvodába. Végül is az üzemi autóbusz igénybevételével sikerült megolda­niuk a problémákat. Tapasztalataim szerint különösen a mező­­gazdasági üzemekben javultak a nők élet­­körülményei. Például a michalovcei járásban az utóbbi években 52 szociális létesítményt ad­tak át rendeltetésének. Az ottani 37 efsz dolgo­zóinak a kitűnő utakon kívül közös üzemi étkez­déket és a higiéniai előírásoknak megfelelő öltözőket, zuhanyozókat stb. biztosítottak. A zempléni Sírava víztároló közelében levő Vinné partizánközséget annak idején a föld színével tették egyenlővé a fasiszták. Ott, ahol a háború előtt az emberek nagy nyomorban éltek, ma kiválóan gazdálkodó efsz hirdeti a szocializmus előnyeit. Mindez sokban a nők érdeme is, akik között számos magyar nemzetiségű asszony és lány dolgozik lelkiismeretesen. Az ő lelkesedésüknek köszönhető a csehszlovák—szovjet határon léte­sített „Barátság kertje" is, melyet az internacio­nalizmus jegyében a mieink a túloldalon élő szovjet társnőinkkel együtt ültettek be és együtt gondoznak. Az internacionalizmus és a szolidaritás érzése egyébként rendkívül erős asszonyaink, leá­nyaink körében. Ezt bizonyítja a tavaly Szlová­kiában a harcoló Vietnam támogatására szer­vezett akciónk is. Dolgozó asszonyaink szabad Idejükben kabátokat varrtak, pulóvereket kötöt­tek, takarókat szabtak, mert tudták, mit jelent segítségük sokat szenvedett és nélkülöző viet­nami társaiknak. Nem sajnálták a fáradságot és az áldozatot, örültek, hogy örömet okozhat­nak, s ez az Igyekezetük teljes mértékben sike­rült, csakúgy, mint amikor az első Barátság­vonatot elindítottuk a Szovjetunióba. Asszo­nyaink szeretetük és odaadásuk jeléül számos ajándékkal lepték meg azokat, akiknek a láto­gatását mindig oly nagy szeretettel várják hazánkban. Vannak elképzelések, hogy az ENSZ nyilvá­nítsa az 1975-ös esztendőt a nők nemzetközi évének. Mi ennek a jelentősége? A nők élete hazánkban soha nem látott fej­lődésen ment keresztül. Társadalmunk olyan feltételeket teremtett részükre, amilyeneket csak a szocializmus biztosíthat. Éppen ezért ma már senki sem kételkedik abban, hogy csak a mi rendszerünk szabadíthatja fel a nőt és védheti meg a kizsákmányolástól, hogy csak a szocia­lista társadalom teremti meg részére szebb, boldogabb, gondtalanabb jövőjének a feltéte­leit. Azt hiszem, hogy éppen ez a tény gyako­rolja a legnagyobb hatást a kapitalista és a fej­lődő országokban élő nőkre, akik a miénkhez hasonló jövőt szeretnének biztosítani gyerme­keik részére. Ettől a gondolattól ösztönözve javasolta a Nemzetközi Demokratikus Nószövet­­ség az ENSZ-nek, hogy az 1975-ös esztendőt nyilvánítsa a nők nemzetközi évének. Célunk tehát az, hogy példánkat minél töb­ben kövessék. Ezért olyan feltételek megterem­tésén fáradozunk, amelyek lehetővé teszik köte­lességeink nehézségek nélküli teljesítését és azt, hogy még nagyobb szeretettel és kedvvel készülhessünk fel egyre igényesebb feladataink megoldására. KARDOS MARTA □ A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Főszerkesztő­­helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesz­tőség: 328-65. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Cstredná expedicia tlaée, 884 19 Bratislava, Gott­­waldovo nám. 48 VII. Nyomja a Vj'chodoslovenské tlaéiarne, n. p., Koíiee. Előfizetési díj negyed­évre 39,— Kés, fél évre 78,— Kés, egész évre 156,— Kés. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. INDEX: 454 32. Nyil­vántartási szám: SÜTI 6/46. Címlapunkon V. PHbyl, a 24. oldalon Prandl Sándor felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom