A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-01 / 9. szám
ízelítő A SZOVJET DIVATBÓL A vilniusi modellhói egyik nagyon szép tavaszi együttese: fehér gyapjú kötött ruha és kabát. Néhány kozmetikai jó tanács Nagyon sok fiatal lány nem tud bánni a kozmetikai szerekkel, nem ismeri azok helyes használatát, vagy ha tájékozottak is, minden „tsodát" ettől várnak. Pedig a kozmetikumok csak akkor szépítenek, ha helyesen, céljuknak megfelelően használják, különben ellenkező hatást válthatnak ki. I Ma divat a szemhéj, szemöldök, szempilla festése. Ennek felrakása nem probléma, nem ez a lényeges, # hanem ennek letisztítása. Kevesen tudják, hogy nedves, kinyomott vattát kell használni, és ezt váltani kell egészen addig, amíg a vattán akár egy kis festék is látható. Azt is tudni kell, hogy a törlés a külső szemzugtól befelé kell, hogy történjék, a hajszólráncok miatt. Amikor az arcról is letörültünk minden krém és festékréteget, akkor egy darab vattára megfelelő arctejet tegyünk. (A zsíros bőrűek alkoholos arcvizet használjanak.) Ezt enyhe, ütögető mozdulatokkal rakjuk fel és hagyjuk rajta, amíg a bőr fel nem szívja. 2 Szemöldök- és szempillafestésnél arra kell ügyelni, hogy akár vizes festéket, akár spirált használunk, a ® szőrszálacskák ne tapadjanak össze. Különösen a csomós festékű szempilla csúnya, azonfelül még a látást is zavarja. A száj rúzsozásánál jó tud ni, hogy könnyebben kenhető és fényesebb a rúzs, ha előbb egy műanyag kiskanálra kenjük és ebből ecsettel visszük fel az ajkakra. Ugyancsak szebb a színhatás, ha előbb erősebb színű rúzst használunk és erre kenjük fel a halványabb vagy fehér gyöngyházszínű rúzst. VESZÉLYES-E A VÉRADÁS? „Családunkban alig van valaki, aki még ne adott volna vért a Vöröskereszt felszólítására", — írja P. Lászlóné rovatunknak. „Egyik rokonunk azonban évente kétszer is jelentkezik véradásra s féltjük, nem árt-e önfeláldozásával a saját egészségének. Hiszen a gyermekeinek s asszonyának szüksége van a családfenntartó erejére.“ Szívesen válaszolunk olvasónk kérdésére, mert közérdekű tárgyról van szó, amelyről gyakran érkeznek levelek. A vérátömlesztés, más szóval a vértranszfúzió az orvostudomány egyik nélkülözhetetlen gyógyító módszere és kórházainknak a vérből, e pótolhatatlan — vegyi úton elő nem állítható — gyógyszerből állandó készletekre van szükségük. Csak néhány példát említünk: Az Rh-faktorösszeférhetetlenség életveszélyt jelent a magzat vagy az újszülött számára, mert az Rh-negatív anyában az Rh-pozitív magzat vörösvérsejtjeit feloldják a velük szemben termelődő ellenanyagok; életmentő gyógyszer — a vér. Szükség van rá a baleseti vagy más eredetű sokkok megszüntetéséhez, de a különböző vér- és vérképzőszervi megbetegedések gyógyításához Is. Vannak olyan sebészeti beavatkozások, pl. amikor az élő szervezetben szervátültetést végeznek vagy a nyitott szíven dolgoznak a szakorvosok, hogy a műtét folyamán 5—10 liter vér is szükséges a vérkeringés fenntartásához. Sokszor döntő fontosságú, hogy a vérkészlet teljesen friss legyen. Elképzelhető, hogy mindehhez hány önkéntes véradó önzetlen tettrekészségére van szükség. A véradás veszélytelenségét minden transzfúziós állomáson jól felkészült szakemberek gárdája biztosítja mind a véradó, mind a beteg, azaz a befogadó szervezet szempontjából. Tudományos értekezletek, orvosi lapok közleményei, klinikai és területi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a vérátömlesztés veszélytelenségére irányuló törekvések eredménnyel jártak és ma már nincs ok aggodalomra. Az önkéntes véradók alapos orvosi kivizsgálása, egészségük rendszeres ellenőrzése egyrészt saját védelmüket szolgálja, másrészt a betegek és sérültek szervezetét óvja a fertőzéstől vagy más károsodástól. A véradásra jelentkezők közül kiiktatják mindazokat a személyeket, akik oly megbetegedésben szenvedtek, hogy még évek múltán is veszélyeztethetnék a befogadó szervezetet, fgy pl. a járványos májgyulladáson, a szénanáthán és más betegségeken átesett embereken kívül olyanokról is le kell mondani véradás szempontjából, akik messze külföldön járva maláriával vagy más fertőzésekkel kerültek kapcsolatba. Látjuk tehát, hogy „terepünkön“ nem minden lakos jöhet számításba. A véradók elsőrendű érdeke, hogy minél többen legyenek és küldetésüket egyenletesen elosztva teljesítsék; nem egyesek szervezetének túlzott igénybevételével, hanem az önkéntes véradás gondolatának terjesztésével, újabb rendszeres véradók jelentkezésével biztosítsuk az egészségügyi intézmények életmentő jelentőségű, állandó friss vérkészletét. Az orvosi szakirodalom azt tanúsítja, hogy a rendszeresen ellenőrzött, egészséges véradó szervezete egy évtizeden át. sőt tovább is minden károsodás nélkül viseli el az évi 1—2 alkalommal történt vérvételt. Az ismételt véradásnál vastartalmú készítményt kap a véradó napi adagolásra; aki csak alkalomszerűen adja vérét (pl. két-három évenként), annak nem kell „vasat“ szednie. A rendszeres véradók táborának növelése azért fontos, hogy a legodaadóbb egyéneknek se kelljen egy évben kétszer több alkalommal vért adniok. A véradó egészségvédelme megkívánja, hogy megőrizze szervezetének alkalmazkodóképességét, energiáját, hogy helyesen és eredményesen védekezhessék a fertőző betegségek, a környezeti ártalmak és bármily más károsodás ellen. Ezt az ésszerű életmód és helyes táplálkozás is elősegíti. Dr. Sz. Gy. — Kedves nővérke, ennek a gyereknek csak az a baja, hogy éhes. t|UFF|©P \ é