A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-01 / 9. szám
népviseletbe öltözött falubeliek vidám csoportja ugyanis, mintegy iránytűként vezetett oda bennünket. Vendéglátóink, élükön Bene Szilveszterrel, a CSEMADOK alsóbodoki helyi szervezetének egyik oszlopos tagjával, már vártak ránk. Miután átestünk a kölcsönös bemutatkozás és üdvözlés formaságain, barátságosan beljebb tessékeltek. A nagyteremben vidám nyüzsgés fogadott. Hogy a jelenlevők nagy része népviseletben feszített, az már Népdalversenyt is rendeztünk. Immár hagyományosan. A fellépők száma ugyan kevesebb volt, mint az elmúlt években, de a színvonal emelkedett. Ebben az évben szintén megrendezzük a Tavaszi szél vizet áraszt népdalversenyt. Máris nagy az érdeklődés a környező falvakban. Nem feledkeztünk meg a modern zene ápolásáról sem, a fiatalok nagy örömére. Járási táncdalfesztivált, beat-hangversenyt rendeztünk, valamint vendégszereplésre hívtuk meg a Generál együttest és a Mikroid vokált. Az elnöki beszámoló nem feledkezik meg azonban a fogyatékosságokról sem. Megszűnt a színjátszó csoport, amely néhány évvel ezelőtt eredményesen dolgozott és többször előadta a Valahol délen című operettet. Ugyanígy mit sem hallani a bejei menyecskekórusról. Sajnos, a közeljövőben sincs remény tánccsoport és énekkar megalakítására. Ezért a helyi szervezet a jövőben támogatni fogja az iskolák jól működő tánccsoportjait. nem lepett meg bennünket, ellenben az, hogy szép számmal akadtak köztük fiatalok is, akik nem restellték magukra húzni a nagyszüleik viselte tarka íruhadarabokat, már adott némi okot a csodálkozásra. Akadt ott azonban más látnivaló is. A falakon ugyanis, akárcsak egy népművészeti kiállítóteremben, több színben pompázó, különféle viseletek, háziszőttesek, hímzett kendők és térítők díszelegtek. Amíg nézelődtünk, valaki a rendeSzeretnék méltón megünnepelni a CSEMADOK negyedszázados évfordulóját, a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója alkalmából pedig ismeretterjesztő előadást tartanak. A napokban végrehajtották a tagkönyvcserét. Megállapították, hogy a helyi szervezetnek 250 tagja van. A taglétszám növelése lesz az egyik legfontosabb feladat a közeljövőben. A vitában többen felszólaltak. Kuna Bálint például fájlalta, hogy a szervezet tagságának alig negyven százaléka jelent meg az évzárón. Bódi Bertalan pedagógus felajánlotta segítségét a Csokonai-évforduló megszervezésében. Hozzászólt a tánccso» port megszervezésének kérdéséhez is. A felszólalók egyebek között a helyiséghiánnyal kapcsolatos kérdésekről vitatkoztak. Ez az égető probléma még megoldásra vár. Az új vezetőség már szervezi — a helyi zeneiskolával közösen — a Csajkovszkij-emlékestet, amelyet a hónap utolsó napján tartanak meg. Borzi László zők közül csendre intette a jelenlevőket. A bejáratnál ugyanis megjelent az ifjú pár — kezdődött a lakodalmi jelenet. Mialatt fényképész kollégám igyekezett megörökíteni a látványos ceremónia néhány jelenetét, én is különös gonddal ügyeltem arra, hogy annak egy mozzanata se kerülje el a figyelmemet. Miután véget ért a csaknem egyórás lakodalmas játék és a „násznép“ utolsó tagjai is beleolvadtak az őket körülvevő nézők népes csoportjába, jómagam még a friss élmények hatása alatt igyekeztem találni valakit a jelenlevők között, aki magyarázattal szolgálna a látottakhoz. Házigazdáink nagyfokú készségét bizonyítja, hogy néhány perc múlva már szemtől szemben ültem a kultúrház könyvtárszobájában a falu egyik nótafájával, a 74 éves Tóth Valériával. És hogy Vali néni nemcsak a nóták és népdalok kitűnő tolmácsolója, hanem a népszokásoknak is nagyszerű ismerője, az beszélgetésünk során fényesen beigazolódott. — Farsangkor — kezdte a mondókáját Vali néni —, a legények sorra járták a lányos házakat, ahol a lehetőségekhez mérten igyekeztek őket megvédelmezni. A lányok ilyenkor mindig a legszebb, a legcifrább ruháikat öltötték magukra, abban tetszelegtek a legények előtt. A legtöbb fiatal ilyenkor találta meg a szíve választottját. A kézfogót általában búcsúkor szokták megtartani, ami annyit jelentett, hogy a következő év farsangján már meg is ülték a lakodalmat. A farsangi bálok bevezetőjeként eljátszott lakodalmi jelenet az újdonsült házasokat házastársi kötelességeikre figyelmeztette. A küszöbön fekvő gyermek, akit a menyaszszonynak át kellett lépnie, a bőséges gyermekáldást jelképezte. A leejtett cseréptányér apró darabjai, amelyeket a vőlegény gyűjtött össze, takarékosságra intették az ifjú párt. Vali néni persze, az itt leírottakat PÁLYÁZATI A CSEMADOK Központi Bizottságának népművelési osztálya a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójára pályázatot hirdet irodalmi színpadi műsorok bemutatójára. Pályázni lehet az antifasiszta irodalom témaköréből vett verses összeállítással, prózai, riport-, dokumentum-anyagok irodalmi színpadi feldolgozásával. De pályázni lehet eredeti irodalmi alkotásokkal is. A pályázó csoportok benevezésüket a helyileg illetékes CSEMADOK járási titkársághoz nyújtják be. A jelentkezési lapon fel kell tüntetni a csoport nevét, a műsorszám címét, a rendező nevét, valamint azt, hogy mikor és hol tekinthető meg az előadás. A jelentkezési laphoz mellékelni kell a műsor anyagát 2 gépelt példányban. A műsor legkevesebb 30, legtöbb 40 perc terjedelmű lehet. ÉS FOGYATÉKOSSÁGOK még sok más egyébbel is megtoldotta, és miután egy-két nótát is elénekelt, megköszöntem szívességét, elbúcsúztam tőle s indultam vissza a bálterembe. Talán mondanom sem kell, hogy ott már igazi farsangi hangulat uralkodott. A terem parkettjén tolongó sokaság láttán az volt az érzésem, hogy Vontszeműék muzsikája még a legjámborabbakat is táncra perdítette. Bizonyára nem bánta meg senki a jelenlevők közül, hogy ezt az egy estét nem odahaza, hanem a kultúrházban töltötte. Az est folyamán ugyanis fellépett még rövid műsorával a CSEMADOK KB SZŐTTES népművészeti csoportja, majd ezt követően a helybeliek újonnan alakult menyecskekórusa mutatkozott be a jelenlevőknek. A későbbiek folyamán újra csak a táncolni vágyók vették birtokukba a parkettet és ropták a táncot, ki-ki a maga módján. Voltak bizony olyanok is, akiket még a harmadik kakasszó is ott talált, ök mondták: — Miért ne? Farsang van! Farsang volt. Vidám farsang ... Nagy Gábor FELHÍVÁS A pályázatra való benevezés végső határideje: 1674. május 1. A pályázatra benevezett irodalmi színpadi műsorokat első fokon a CSEMADOK járási bizottságai által kinevezett zsűri értékeli. A központi értékelő bizottság a járások által elbírált és továbbjutó műsorok közül a járási fesztiválokon, esetleg azokon kívül, illetve a Jókai-napokon választja ki azt a 3 produkciót, amelyet díjazásra érdemesnek tart. A díjnyertes produkciókkal a csoportok fellépnek a CSEMADOK KB által „Ki tud többet a Szlovák Nemzeti Felkelésről“ címmel meghirdetett és a KB által irányított országos vetélkedő döntőjén, amelynek megtartására az év augusztusában kerül sor Bratislavában. Díjak: I. díj: 3000 korona, II. díj: 2000 korona, III. díj: 1000 korona. A CSEMADOK KB népművelési osztálya /
