A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-22 / 8. szám
Almok Vezényel: Ferencsik János Elragadó előadásművészete már réges-régen a gazdag, értékes magyar zenekultúra nagyjainak sorába emelte Ferencsik Jánost. Bátran állíthatjuk, hogy utánozhatatlan erővel sugárzó művészete, sajátos zenei kifejező eszközei már hosszú évek óta változatlan ragyogással tűndöklenek a magyar zene egén, de a világ minden pontján szinte ünneppé válik az a hangverseny, melyet ő vezényel. Pályafutásának íve már kezdettől fogva élesen magasba szökött. Még fiatal, mindössze 23 éves, amikor 1930-ban a Beureuti ünnepi Játékokra szerződtetik, és azóta az ő forrón szeretett Budapestjén kívül, világszerte megszakítás nélkül gyűjti a siker babérjait. Minden esztendőben nemcsak Európa gazdag zenei hagyományairól ismert városaiban (Bécs, Salzburg, Prága, Edinburg) teljesíti kötelezettségeit, de Földünk többi kontinensén is rendszeresen vendégszerepei. Szlovákiával, de főképpen annak fővárosával kapcsolatban is bátran ..szóba hozhatjuk“ Ferencsik János nevét. Bratislavában ugyanis nem csupán számos csodálója, de sok közeli ismerőse és munkatársa is van. Ferencsik — ha erre módja nyílik — mindig szívesen vállalja a Szlovák Filharmónia vezénylését. E rokonszenv eredője talán abban rejlik, hogy e világszerte becsült karmester vezényelte kereken negyedszázada a Szlovák Filharmónia első hangversenyeinek egyikét. Filharmóniánk abban az időben még jóformán ismeretlen volt a külföldi zenei körökben, és ezért nagy megbecsülést s rangot jelentett, hogy Ferencsik János ennek ellenére szívesen vállalta a bratislavai meghívást. Nem véletlen hát, hogy őszinte baráti szálak fűzik őt a kortárs zeneszerzők egész sorához, és műveiket szívesen iktatja hangversenyeinek műsorába. E szoros, baráti együttműködés ékes példája volt az 1973-as év, amikor a Szlovák Filharmónia Ferencsik János vezényletével hanglemezre játszotta Liszt Ferenc rendkívül igényes szimfonikus vokális zeneművét — a 170 perces Szent Erzsébet legendát. Mindezidáig még senki sem vállalkozott e roppant nehéz, zeneileg összetett mű feljátszásával, s igy nemcsak a Szlovák Filharmónia és Ferencsik János barátsága mélyült e több hetes munka közben, de egyben zenetörténeti szempontból is úttörő volt ez a nem mindennapos vállalkozás. Ezt igazolja az a Párizsból érkezett hír is, miszerint épp Liszt Legendájának hanglemezfelvétele nyerte a Francia Akadémia Nagydíját, melyet zenei körökben különösen nagyra értékelnek. Kép és szöveg: Dr. P. Breier A tévé-híradót nézve az embernek akaratlanul is ökölbe szorul a keze: valahol, a Föld valamelyik pontján mindig ölik egymást az emberek. Felforr a vérem, ha látom... Álmodni szerettem volna. Nem és nem sikerült. Képtelen voltam lehunyni a szemem s az álmok világába menekülni. Vagy mégis? Magam sem tudom. Megbénított egy szempár... Akkoriban szerettem egy lányt. Azért szerettem, mert jó volt hozzám. Valahányszor találkoztunk, mindig mosolygott. Táskát lóbált a kezében, a kabátja szürke volt. A szeme színére nem emlékszem, pedig sokszor láttam. Biztosan szürke volt, akárcsak a kabátja. En is szerettem volna táskát lóbálni a kezemben, meg olyan szürke kabátot viselni, végigmenni az utcán és mosolyogni az emberekre. Cserébe kaptam volna a szeretetükből. Ügy terveztem, hogy a sok szeretetet fölhalmozom egy téren és szétosztom azok közt, akik nem tudnak szeretni. Együtt élveztük volna a szeretetből fakadó boldogságot... De a szempár sírva fakadt. Sírtam én is... Aztán nevettem, és a homokba egy szívet rajzoltam. Megremegett a Föld és rémület lett úrrá a világon. Az emberek tébolyultan futkároztak. Akkor még nem értettem semmit. Szomorúan indultam hazafelé. Félkész szívemet a homokban hagytam. Talán vérzett, de nem biztos. Útközben két fekete ruhás öregasszonnyal találkoztam. Virágcsokrot szorongattak aszott kezükben. A temető felé tartottak. Mentek emlékezni, megkönnyebbülni és feloldódni a sírásban. Én is szerettem volna aszott kezű öreg lenni, telve egy csomó emlékkel, belenézni, és beleröhögni a halál szemébe. Becsöngettem. Anyám nyitott ajtót. Azzal fogadott, hogy a postára kell mennem, valami érkezett a nevemre, amit csak személyesen vehetek át. Nem ízlett az ebéd. Azért dicsértem, azt mondtam, nagyon finom. Anyám hálás szemmel köszönte. Nézett. Szerette nézni, ha jóízűen eszem a főztjét. Kint, közvetlenül a bejárati ajtó előtt buta szél kapaszkodott belém, mint egy duhajkodó, kötekedő ember. Rágyújtottam. Az első szippantás egészen elbóditott. Néhány lépés után megálltam: elfelejtettem, hová indultam. Ez a kis megtorpanás félelmet ébresztett bennem. A postán — aláírásom ellenében — kis cédulát adtak: behívó parancs!. .. Tavasz illata lengett a levegőben, bennem meg egy rakás tisztázatlan kérdés (az élet súlya). A szürke lány jutott eszembe vidámsággal szemében. Könnyei mégis ott lapultak a vidámsága mögött. Csillogó könnyei a kétségbeesett, fakó arcomat beletükrözték a fellegekbe, azok meg mintha mi sem történt volna, tovább vitorláztak ismeretlen céljunk felé... Sikoltó fékezésre lettem figyelmes. A következő pillanatban egy dühödt képű ember pattant elém, minden süketnek meg vaknak elmondott. Bár bamba képpel bólogattam, hogy teljesen igaza van, ő mégis tovább kiabált. Érthetetlen. Otthon anyám sírni kezdett. Jobban sajnáltam öt, mint magamat, öregapám meg csak vigyorgott a bajsza alatt. Azt tanácsolta, hogy a tüzérekhez jelentkezzem, mert azok háború esetén hátul vannak, tehát kisebb az életveszély. Ráhagytam. Mi mást is tehettem volna? Bekapcsoltam a rádiót. Szenvedélyes, nagy szerelemről énekelt egy nő. A dal végén elbúcsúztak egymástól — örökre... Én is elbúcsúzom nemsokára — talán örökre: szürke kabátban, szürke szemekkel a szürke lánytól. Almokkal a lelkemben... A tévé-híradót nézve az embernek akaratlanul is ökölbe szorul a keze: valahol, a Föld valamelyik pontján mindig ölik egymást az emberek. Felforr a vérem, ha látom. Lázadozom. Féltem az álmaimat! SZILASI L. BÉLA FEBRUAR KÖSZÖNTÉSE Frafto Král: „1948 februárja“ c. verséből idézünk három verssort a vízszintes 1, függőleges 13, és vízszintes 40. számú sorban. Vízszintes sorok: 1. Az idézet első része. 13. Becézett Hona. 14. Szovjet sakkmester. 15. Nóta. 16.........iacta est. 17. Ékezettel dob, hajít. 19. Babból füstölt hússal készített, rántás nélküli étel. 22. ötvenkettő római számmal. 23. Americium vegyjele. 24. C. Á. B. 26. Egy németül. 27. Tik ikerszava. 29. Ismeretlen adakozó névjele. 30. Paripák. 32. Pofont ad. 34. Légáramlat. 35. Numero rövidítve. 37. Fél tucat. 38. • Gabonaféleség. 40. Az idézet harmadik része. 41. Nem egészen gyerek.43. Feleségem anyja. 44. Jegyez. 46. Olga Erna Nóra. 48. Eolit része. 49. Strázsa. 51. Férfinév. 53. Hangtalan tan. 54. Szerb népi tánc. 56. Rosszindulatú daganat. 58. Állami illeték. 60. Nem halt meg. 61. Zamat. 63. Ékezettel: gyorsan népszerűvé vált, könnyű fajsúlyú divatos zeneszám, dal. 65. Angol hosszmérték. 67. Nem egészen ilyen (ford.). 69. Versenyszán. 70. Zokog. 71. Kórus. Függőleges sorok: 1. Nem valóság. 2. A Tisza balparti mellékfolyója. 3. Hangtalan tusa. 4. Részvénytársaság. 5. A hét vezer egyike. 6. Dísz- és gyógynövény (é. h.). 7. Gyógyszálló Pieéfany-ban. 8. Finomságérték. 9. Igekötő. 10. Gallium vegyjele. 11. Nem mozog. 12. A teanövény alkaloidja. 13. Az idézet második része. 18. Magyar Államvasutak. 20. Folyó Jugoszláviában. 21. Fehér bottal jár. 24. Szín latinul. 25. Együttes. 27. A ház egy része, amely az én tulajdonom. 28. Kertben termesztett. 30. Minden ........ kanál (közmondás). 31. Német korona. 32. Mosdótál. 33. Soha németül. 36. Mogyoróban van! 37. Vitéz katonák. 39. Zéró egyik típusú betűi 40a. Helyes. 42. Ázsiai pénzegység. 45. Király olaszul. 47. Jókai, Mikszáth is az volt. 50. Lírai költemény. 52. Csapadék. 54. Ford betűi felcserélve. 55. Tévedés szlovákul. 57. Hamis. 58.........Regia, Székesfehérvár. 59. Góré betűi. 61. Francia művészet. 62. A folyadék. 63. Temérdek. 64. Azonos a vízszintes 26-al. 66. Szintén szlovákul. 68. Izomszalag. Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 13, és vízszintes 40. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „ ... Bolyhos pihe, nyirkos pihe, / ha megdermedsz, fel is engedsz. / Lehervad a jégvirág is. elfogjuk majd feledni... “ /
