A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-15 / 7. szám

t! Illll úri siir ülik Rendszeres olvasója vagyok a Hét­nek. Elhatároztam, hogy én is Önök­höz fordulok tanácsért. 16 éves vol­tam, amikor megismerkedtem egy nálamnál két évvel idősebb fiúval. Eleinte nem gondoltuk komolyan az ismerkedést, de mivel ugyanabban a munkásszállóban laktunk, így min­dennap alkalmunk volt találkozni. Később megszerettük egymást, de a boldogságunk nem sokáig tartott, mert rájöttem hogy a fiú megcsalt. Én is szerettem őt, és mindent megbocsájtottam neki, de a kibékü­lés után is sokszor megismétlődött az előző eset. Sokan mondták, hogy ne járjak vele, de én továbbra is sze­rettem őt és nem szakítottunk. Ké­sőbb gyűlöletet éreztem iránta, de ez sem segített. Szigorúbb lett hozzám, és kezet is emelt rám. Az utolsó vitánk után igen megvert, és ezután szakítottunk. Mindössze 18 éves le­szek, és nagyon egyedül érzem ma­gam. Kérem, adjanak tanácsot, mi­tévő legyek. Jelige: Hűségre és szeretette vágyom Már többször olvastam az Emberi sorsok rovatát és elhatároztam, hogy én is Önökhöz fordulok. 17 éves va­gyok, eddig még nem tudtam, mi a boldogtalanság. Jártam egy fiúval, aki tudom, hogy szeretett, de nekem akkor nem kellett. Jó és szimpatikus „srác“ volt. Otthagytam őt egy má­sik fiúért, aki magába bolondított, és talán a kelleténél is jobban bele­szerettem. Először még ő is szeretett. Két hónapig jártunk együtt, sajnos később megtudtam, hogy szerinte csak játék volt az egész. Közénk állt egy másik lány. aki hasonló játékos természetű volt, mint ő. De nem baj, egyszer majd ő is rájön arra, mi az, ha valakit szeretni fog és otthagyja őt. Tudom, nem lesz könnyű feled­ni, de igyekszem okosan viselkedni. Kérem, adjanak tanácsot, mitévő le­gyek. Jelige: Egymáshoz bújt egy fiú s egy lány Válasz „Fájdalmas éjszakák“ jeligére Próbálok tanácsot adni, bár nagyon nehéz. Sajnos, a problémák mindig a bevonulás után kezdődnek, a fia­talok sok esetben elhidegülnek egy­mástól. A katonai szolgálat némely fiatalban mély nyomokat hagy. Tes­tileg és lelkileg is nagy változásokon megy keresztül. Lehet, hogy a maga szerelmére is nagy hatással volt a fiú katonai szolgálata. A másik do­log pedig az volt, hogy olyan tartal­mú levelet kapott, amely álhíreket közölt magáról. Lehetséges, hogy ez okozta az elhidegülést. Azt tanácso­lom, hogy írjon neki, (ha még ed­dig nem tette meg, és kérjen ma­gyarázatot viselkedésével kapcsolat­ban. Remélem, a levelére mielőbb választ kap, és kettőjük kapcsolata ismét a rendes kerékvágásba kerül. Ehhez kívánok sok szerencsét. Jelige: Egy malackyi katona Válaszok „Miért van szerelem?“ jeligére Azt kérdi, „maradjon-e a férje mellett, vagy válassza azt, akit sze­ret?“ Engedje meg, hogy most én kér­dezzek: szerette-e ön a férjét, ami­kor hozzáment feleségül? Feltétele­zem, hogy igen. Elhatározták, hogy családot alapítanak, melynek keretén belül az embernek kötelességei van­nak. A boldog házasságból két gyer­mekük született, akiknek a jövőjére most talán nem is gondol. A gyere­keknek pedig nagy szükségük van a szülői szeretetre. Ha elválna és hoz­zámenne ahhoz a férfihoz, akit je­lenleg szeret (ha egyáltalán elvenné feleségül), tudná-e ő pótolni az apai szeretet, amit a gyermekei az édes­apjuktól kapnak? Vállalná-e, hogy a két gyermeket (akik nem is az övéi) tanítássá és kellőképpen felkészítse az életre? Kedves asszonyom, nagyon rosszul gondolkodik. A férje bízik önben és szereti. Igyekezzen legalább részben viszonozni a szeretetét és ne gondol­jon csak önmagára, ha esetleg a mos­tani szerelme szebben is mondja, hogy szereti. Gondoljon arra, hogy minden ember boldog akar lenni, te­hát a férje is. Mit akar, vagy mit vár még az élettől, hiszen a szerete­­tet, a boldogságot megkapta. Két gyermek édesanyja, és ez nagyon megtisztelő feladat egy nő szá­mára, aki ezt értékelni tudja. Megállapításon szerint ön nem isme­ri a boldogtalanságot, a lemondást, a megaláztatást, a családi problémá­kat. Lehet, ha hozzámenne a szerel­méhez, ezt még mind megismerhet­né. ön még eddig csak kapott az élet­től, de nagyon keveset adott. Arra kérem, gondolja meg, mit cselekszik. Az elhatározás, az élete, a két gyer­meke jövője az ön kezében van. Én csak azt tudom ajánlani, hogy be­csülje meg rendezett családi életét. Igyekezzen férjét és gyermekeit bol­doggá tenni. Sok nő nagyon boldog lenne, ha olyan családi életet élhet­ne, mint ön. Jelige: Egy jóakarója Az ön sorait olvasva nem tudom, hogy mi a problémája. Túl sok a gondja? Pokol az élete a férje mel­lett? Nem! önnek egyszerűen túlsók a szabad ideje. Ne haragudjon, de két aranyos gyermek és a foglalko­zása mellett (feltételezem, hogy dol­gozik valahol), ha önnek randevúzni van ideje, akkor nem tudom, hogy mi az, ami hiányzik. A szerelem? Az életben még nagyon sok olyan csi­nos fiatalemberrel fog találkozni, akibe bele tudna szeretni. Az már kétes, hogy belőlük is olyan jó férj és apuka lenne-e, mint a mostani. Nagyon rövid az élet ahhoz, hogy mindegyikhez hozzámenjen és elvál­jon. Félő, hogy a gyermekei is meg­unják majd az új apukák sorát. (Fel­tételezem, hogy mindenáron ragasz­kodik hozzájuk, mint általában az igazi anyukák.) Nem gondolja, ked­vesem, hogy valamivel tartozik a gyermekeinek is? Ismerek egy érde­kes mondást, ami az ön esetére is nagyon jól illik: Kell a jó? — nem kell. Kell a rossz?— kell. Jelige: Sicc Lehet, hogy többen is válaszolnak levelére, de én is kifejtem szerény véleményemet az ön által leírtakkal kapcsolatban. Legszívesebben nagyon otrombán válaszolnék, mert, ne ha­ragudjon, az ön esete nagyon nevet­séges, és ezt ön teszi egyedül nevet­ségessé. Hogy lehet egy fiatal­­asszonynak ilyesmit megírni, amit ön megírt?! Soraiból úgy gondolom, hogy ön hirtelen természetű nő, de akkor miért nem mondja el férjének az esetet? Ehhez nincs ereje? Ahhoz viszont van, hogy megismerkedjen egy nőtlen fiatalemberrel, ön szerel­mes, de nem gondol két gyermekére, akiknek az élete előbb vagy utóbb pokollá válna. Térjen jobb belátásra és gyermekei érdekét részesítse előnyben, ne pedig a futó, kalandos szerelmet, mert van kinek, kiért él­nie. Maradjon meg a meleg családi fészekben, és szeresse a gyermekeit, s a férjét is úgy, mint ahogy ők sze­retik önt. ifj. Górász József, Rimavská Sobota (Rimaszombat) Nagyon egyedül érzem magam, és szeretnék megismerkedni, levelezni olyanokkal, akik szintén nehezen vi­selik el a magányt. Megismerkednék intelligens, karcsú, jó megjelenésű lánnyal 21 éves korig, akit minden érdekel, ami szép és jó, szereti a ter­mészetet és a turisztikát. Jelige: Nagyon rossz egyedül V. Pribyl felvétele A KÜLCSÍN - ÉS A KOR A felnőtt nőnek, ha make-upot csinál, a következőkre kell ügyelnie: a) A szemöldök vonalát könnye­dén emelje meg, színezésére tompa, meleg színeket — gesztenyeszint és szürkét — használjon. b) Szempillái kihangsúlyozására is ezeket a színeket használja, ha­csak szemöldöke, szempillája ere­dendően nem fekete. c) Nappalra szemkontúrt ne csi­náljon, estére is gyengét, inkább csak ceruzával. d) Arcbőréhez illő színű arcfesté­ket használjon. Arcközéptöl a pofa­csont felé dörzsölje el, s vigyázzon, hogy sehol ne legyen észrevehető széle, tökéletes legyen az átmenet a bőr színébe. Az érett korú nő a következőkre ügyeljen: a) A szemöldököt a fölösleges szőrzet kihúzásával formálja. Ha va­lahol ritkás, ceruzával finoman húzza utána. b) Szemkontúrt se nappalra, se estére ne viseljen. c) A szem alatti karikát színes alapozó krémmel tüntetjük el. d) Az alapozó krémmel bekent arcra nagyon finoman és egyenlete­sen világos púdert hintünk. e) Az ajkak szélét kontúrrúzzsal festjük ki, és világos piros színű rúzzsal töltjük ki. Akinek felső ajka ráncos, zsiros rúzst nem használhat. 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom