A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-08 / 6. szám
A Rozmaring népi együttes A senai (abaújszincri) Rozmaring népi együttos a legrégibb élegyütteseink egyike. Megalakulásának története az ötvenes évek legelejére tehető. Azért írom ezt ilyen bizonytalanul, mert van aki 1952-őt jelöli meg az alakulás éveként, van aki két évvel későbbi időpontot mond. Az igazság az, hogy a CSEMADOK helyi szervezetének megalakulása után sok szinai fiatal bejárt táncolni a kassai tánccsoportba, de ezzel párhuzamosan odahaza is „táncolgattak". Ahogy Erős Pálné elmondja, kezdetben hat-nyolc pár lány alkotta az együttest. Leánycsoport volt. Ennek az első csoportnak a vezetője Hámorszky Mária volt. Majd hosszú időn át Erős Pálné vezette az együttest Roncsol Endre és Mitró László segítségével. — A leánycsoportból — mikor a fiúkat is kezdte érdekelni a tánc — alakult ki a mostani együttes. Zenekar ahogy most sincs, akkor se volt — mondja Erős Pálné. — De olyan szerencsés helyzetben voltunk, hogy nagyszerűen éneklő lányok voltak a csoportban, s most, ha visszagondolok, sok esetben inkább az éneklésükkel nyerték meg a közönséget. — Melyek voltak a legsikeresebb számaik? — Nehéz eldönteni. De ahogy visszaemlékezem, hagy sikere volt mindenhol a Virágszedésnek, a Sulykolásnak, s a Legénybúcsúnak. ^ A Rozmaring népi együttes mostani munkájáról vezetője, Mura Ferencné tájékoztat. — Együttesünknek jelenleg huszonkét tagja van, s mint a kezdet kezdetén, most is a CSEMADOK helyi szervezetének keretében dolgozunk. Az együttest hárman irányítjuk. Erős Zoltán és Csurila Erzsébet segít a munkában. A tánccsoport mögött immár több mint húszéves rendszeres munka áll. S ez a rendszeresség az egyik jellemzője a csoportnak. A megalakulás óta minden hétfőn, szerdán és pénteken próbálnak. Természetes, hogy az ifyen rendszeres munka meghozza a maga gyümölcsét. Jelenleg 8—10 tánc szerepel a műsorukban. A legsikeresebbek közül hadd említsük meg a Verbunk és csárdás-t, a Pusztafalusi csárdást és a Vasvári verbunkost. A Rozmaring népitánc-együttes a megalakulása óta részt vett minden jelentős rendezvényen. A főbb állomásokként Zselizt, Gombaszögöt, Levoőát (Lőcsét), Vfehodnát és Svidníket kell megemlíteni. Számos oklevelet és különböző díjat kaptak. Legutoljára az elmúlt évben a Zselizi Népművészeti Fesztivál nagydíját kapta meg az együttes. Az együttes az elmúlt húszegynéhány év alatt természetesen többször megfiatalodott, s ahogy Mura Ferencné elmondta, ez ideig több mint 260-an dolgoztak a tánccsoportban; legtovább Pazsák Ilona, Zsikala Ilona, Babacsi Ilona, Labancz Éva, Svenk Ferenc, s a még most is táncoló Csurila Erzsébet. Természetesen rajtuk kívül még sok-sok nevet kellene felsorolni, de arra ez a hely kevés volna. Volt olyan is, hogy a Harbulák családból egyszerre hatan táncoltak az együttesben, három lány és három fiú. Abaújszinának mintegy kétezer lakosa van. Az előbb leírt adat szerint a falu minden nyolcadik lakója tagja volt az együttesnek. Szép arány. S az se meglepő így, hogy az alapító tagok gyermekei táncolnak ma az együttesben. G.-
