A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-08 / 6. szám
dolgozásában) és két átvett koreográfiával szerepelt: az egyik Kamarás Imre Zaérel mulatság c. táncának felújítása, amely mindig is gerincét képezte az együttes műsorának, a másik Quittner János: Szillcel táncok cimű kompozíciója.' A bemutatott táncok nem lepték meg a szakmai közönséget, mert már mindegyikkel találkozhattunk fesztiváljaink valamelyikén. Adám Lajos három önálló alkotásán lemérhettük egy pálya kezdetén álló koreográfus munkáját és fejlődési fokait. A Tardoskeddl találkozóban és a Gömöri estékben a koreográfus nem ragaszkodik a zárt etnikumok táncanyagához és főleg csak üres látványosságra törekszik, ami sajnos operettszerű benyomást kelt. Ott, ahol ettől egy kissé eltér (főleg a lassú részeknél), nagyon zavaró képet nyújt, mivel a kompozíció tartalma (pl. találkozó vagy esték) nem csúcsosodik ki, hanem csak halványan, a mű elnevezésében marad meg. A Bodrogközi csárdás című tánckompozíció Viszont ennek ellenkezőjére utal: a koreográfus a kompozíció keretén belül egy bizonyos etnikum párostáncára összpontosít, viszszaadva ennek tiszta motívumkincsét. Az egész koreográfiát egy szabadtáncoló nyitja meg, és talán ez kívánkozna befejezésnek is, hiszen ez az a mozzanat, mellyel Adóm Lajos kiemelte táncát az eddig szokványos sablonba szorított keretek közül. Kamarás Imre: Zsérei mulatság című táncképe még ma is, ennyi év elteltével, jól helytállt az együttes mostani bemutatójának műsorán, és remélem, hogy még soká gerincét fogja-képezni műsorának. Röviden a konferansziéról, és a két magyarnóta-énekesről: a maguk műfajában mindhárman nagyon jó átlagot képviselnek, de egyáltalában nem illenek be egy népművészeti műsorba. Ugyanez mondható el a bemutatott Clgánytáncról is. A zenekar teljesítményéhez hozzászólni nehéz. Pillanatnyi indiszponáltságuk nem nagyon segítette a bemutató nívóját. Az együttes tánckara igyekezett hűen tolmácsolni a koreográfiákat, de még erősíteniük kell a tánckar színpadi fegyelmét és technikai felkészültségét. Zárszóként csak ennyit: a bemutató minden együttes szakmai színvonalának mércéje. Szükséges lenne, ha minden élegyüttesünk tar- , tana időről időre bemutatót, hogy a szakemberek és a közönség fel tudják mérni felkészültségük és tudásuk pillanatnyi fokát. A bemutató, ha esetleg nem is a legsikeresebb, az együttes tagjait keményebb munkára ösztönzi és a néző tapsa (ami erről a bemutatóról sem hiányzott), összekovácsolja, még fokozottabb s fegyelmezettebb munkára ösztönzi tagjait. QUITTNER JANOS VISSZATEKINTÉS A CSEMADOK negyedszázados jubileumát ünnepeljük. Igen, ünnepeljük! Az évforduló, valójában azonban az indulás óta végzett munka ad erre alapot, illetve jogot még akkor is, ha nem lehetünk minden téren elégedettek az elvégzett munkával. A társadalmi munka szerepe és értéke az eltelt időszak folyamán jelentős változáson ment át. Emlékezzünk csak vissza, honnan is indultunk? Amikor a CSKP határozata alapján hozzáláttunk a szervezéshez, a semmiből kellet elindulni. Nem volt más remény, csak a pártba vetett bizalom, hogy továbbra is egyengetni fogja az akkor még gyermekcipőben járó CSEMADOK útját. S hogy ez a bizalom jogos volt, arról most vallhat a 25 évessé nőtt ifjú. Mennyi is az a 25 év?! Attól függ, mihez mérjük. Ennyi idő alatt a gyermekek felnőttekké lesznek, az idősebbek elfáradnak. A történelemben azonban más mércével mérnek... Az utóbbi időben többször elgondolkoztam azon, mit is jelent nekem a CSEMADOK!? Talán egy kicsit körülményes erre választ adni. Falunkban, Izsán 1949 november 25-én alakult meg a CSEMADOK helyi szervezete. Én is ott voltam az alakuló gyűlésen. Nagyon jól emlékszem arra az esős vasárnap délutánra, amikor az emberek tömegesen tódultak az alakuló gyűlésre. Ezt a falu egyik vendéglőjében rendeztük meg, akkor ugyanis nem volt még kultúrháza a községnek. A CSEMADOK KB képviseletében Pathó Károly volt jelen. A falu fiataljai söröshordókon felállított színpadon bemutatták a „Varga Abris feltámadt" című művet. Nem tudom ki volt a szerző, de nem is ez a fontos. Inkább az, hogy az emberek milyen lelkesedéssel láttak munkához. A helyi szervezet elnöke Borsos András lett. Azt nem tudtam kideríteni, hány taggal alakultunk, mert a nagy dunai árvíz alkalmával sok dokumentum elveszett. A megalakulás után élénk kulturális élet indult a faluban. Hamarosan megalakult a tánccsoport, és a színjátszók is megkezdték munkájukat. Több mint húsz éve tagja vagyok a helyi szervezet vezetőségének. Elmondhatom, tagságunk jó munkát végzett az elmúlt 25 év alatt. Mindig olyan vezetőség állt az élen, amelyik fáradhatatlanul dolgozott az anyanyelvi kultúra ápolása érdekében. Falunk tanítói is a lehető legnagyobb mértékben kivették részüket a munkából. De nemcsak ők, hanem a vezetőség minden tagja. Nem volt olyan év, hogy új színdarabot, tánckompozíciót vagy esztrádműsort ne mutattunk volna be. Az éjszakákba nyúló színdarab- és táncpróbák sokszor próbára tették a közreműködők türelmét, de a bemutatók sikere mindezt feledtette. Vargáné Veres Erzsébet vezetésével országos hírű tánccsoportunk volt, mintegy 40 taggal. Volt egy iskolai s egy felnőtt tánccsoportunk. Zselizen egyszerre mind a kettő szerepelt. A tánckultúra fejlődését nagyban segítették a központi tanácsadók: Kretnenák Etelka, Tóth Margit, Takács András. Gyakran jöttek a próbákra is, segítették a problémákat megoldani. Nagyon sok rendezvényen szerepeltünk, bár semmiféle anyagi támogatást nem kaptunk. Az emberek lelkesedése azonban minden akadályt leküzdött. Azután fokozatosan magasabbra emeltük az igényesség mércéjét munkánkban. Tíz évvel ezelőtt a járásban elsőként nálunk alakul irodalmi színpad Komlósl Menyhért vezetésével. Tagjai eljutottak az eltelt időszak alatt már a Jókai-napokra, sőt Magyarországon Balassagyarmatra is. Sok-sok elismerő oklevél és emléktárgy bizonítja, hogy a szereplők és a vezetők fáradhatatlanul dolgoztak mindig. Szólóénekeseink közül Roszicska Andrásné még most is aktívan működik. Két éve az országos versenyen is sikerrel szerepelt. Jómagam is annak idején Pályázati A Csemadok KB Történelmi-Honismereti Szakbizottsága a Szlovák Nemzeti Felkelés közelgő 30. évfordulója tiszteletére pályázatot hirdet. Pályázni lehet a Szlovák Nemzeti Felkelés helytörténeti vonatkozásait, illetve a dél-szlovákiai antifasiszta mozgalom egyes mozzanatait bemutató dolgozatokkal, valamint a két témakörrel kapcsolatos személyes élmények, visszaemlékezések, megírásával és feldolgozásával. A pályázatra beküldhetők eddig nem publikált egyéni és kollektív munkák. Feltétel, hogy a helyi adatokra, kutatási eredményekre támaszkodó dolgozatok hitelesek legyenek, készítőik utaljanak a felhasznált forrásokra (okmányok, stb.) A bíráló bizottság szívesen veszi nem egy színdarabot tanítottam be igen mostoha körülmények között. Most sincsenek ideális körülmények a tanulásra. Az árvíz után ideiglenes lakásként néhány faházat állítottak fel nálunk, ezek egyikében folynak az előkészületek Izsák Lajos vezetésével. Az ő rendezésében két évvel ezelőtt a Nem élhetek muzsikaszó nélkUl cimű színdarab olyan sikert aratott, amire már hosszú évek óta nem volt példa Izsán. Az eltelt idő alatt felnőtt egy új nemzedék. Mi, „régiek“ örülünk neki, hogy vannak ma is, akik tudnak úgy lelkesedni, mint mi tudtunk annak idején. A meggyújtott fáklya már 25 éve lobog. Világit, mutatja az utat a kultúrát szerető és ápoló emberek számára. Falunkban is nagyon sok ember nevét fel lehetne sorolni, akik hangyaszorgalommal munkálkodtak a falu kulturális életének felvirágoztatásán, s a közművelődés nemesebbé tette azokat, akik szolgálatába álltak. Sok-sok kellemes, együtt töltött óra emléke elevenedik fel sokunkban. Két megbízatási időszakon át (1959 és 1968 között) voltam a CSEMADOK KB tagja. Olyan embereket ismertem itt meg, akik élete példaképül szolgálhat a fiatalok számára. Számos hasznos tanácskozáson vettem részt, ezek mindegyike a közművelődés ügyét volt hivatva előbbre vinni. Ha valamit sikerült megvalósítani a kitűzött célokból, akkor nem volt hiábavaló a ráfordított idő. Mint pedagógus mindig arra neveltem tanítványaimat, hogy szeressék, ápolják anyanyelvi nemzetiségi kultúránkat, és becsüljék meg más népek kulturális értékeit is. Első tanítványaim már felnőttek. Közülük sokan tevékenykednek a CSEMADOK-ban. Sőt, néhányan nemcsak tagként, hanem vezetőkként működnek. Többen pedagógusok lettek, akik más faluban, városban, de ugyanannak az ügynek a szolgálatában állnak. Igen, a szolgálatában, mert ezt az ügyet odaadással, sok-sok lemondással, de igen sok ebből fakadó örömmel csak szolgálni lehet. KURUCZ NANDORNÉ felhívás a pályamunkákhoz csatolt szemléltető anyagot (fényképek, dokumentumok) s azt külön is jutalmazza. A benyújtott pályaműveket a Történelmi-Honismereti Szakbizottság képviselőiből alakított bizottság szerint bírálja el. Pályadíjak: I. díj: 1500.II. díj: 1000.*. III. díj: 600.A CSEMADOK KB titkársága szorgalmazni fogja a díjazott és jutalomban részesített pályamunkák népszerűsítését. A pályaműveket 3 gépelt példányban a CSEMADOK KB titkárságára (Bratislava, Mierové nám. 3—4.) kell beküldeni. Határidő: 1974. május 31 A CSEMADOK KB Történelmi-Honismereti Szakbizottsága