A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-08 / 6. szám
Számíthatnak rá... Jó emlékezőtehetséggel megáldott ember Molnár Tibor elvtárs (felvételünkön jobbról), a filakovói (füleki) Kovosmalt üzem zománcáru raktárának mestere. Ö irányítja az exportra kerülő szállítmányok összeállítását. Címekre, nevekre, határidőkre, mennyiségekre mindig biztosan emlékszik. A munkacsoport, melynek tevékenységét szervezi, irányítja, általában mindig 103 százalékra teljesíti a tervet. Mindig. Minden hónapban. Az a szavajárása, hogy „Szó se róla...!“ Nem lépten-nyomon használja ezt a kifejezést, hanem olyankor, amikor már gondolatban kidolgozta, a vezetőkkel, munkatársaival megvitatta a teendőket, s hozzá kell látni a munkához. Szó se róla!... ez a kifejezés annyit jelent, mintha azt mondaná, hogy rendben van, megcsináljuk egészen biztosan, számíthattok rám és a munkatársaimra. Érdekes, van egy furcsa ragadványneve, amit szinte gyakrabban használnak, akik ismerik, mint a „becsületes“ nevét, ö a Fölényt Hogy hogyan ragadt rá, ennek külön története van. Tíz évvel ezelőtt még tevékeny sportoló volt. Labdarúgó. A falujában, Fülekpüspökiben több Molnár Tibor él. Még a csapatban is játszott egy másik Molnár Tibor. Meg kellett különböztetni a többitől, s mivel ő olyan magabiztosan mozgott a pályán, oly fölényesen cselezgetett, oly fölényes erővel rúgta a gólokat, a szurkolók így biztatták: Fölé-nyi! Fö-lé-nyi! Idejében felismerte, hogy mikor kell búcsút mondani a labdának. Nem szakított végleg, még ma is gyakran kijár a pályára, mint játékvezető, bíró. A labdarúgás helyett azonban más, egészen más jellegű társadalmi tevékenységet végez. Lelkes szervező, műkedvelő rendező, falujában a CSEMADOK 'helyi szervezetének elnöke, a Palóc népművészeti együttes vezetője. Olyan, akire ez a modern szó illik: menedzser. Aki szervez, irányít. „Szó se róla“, nagyszerű sikerrel. Az együttes hat évvel ezelőtt alakult. A zselizi, gombaszögi rendezvényeken azóta mindig fellép. Legszebb táncaik: Mikepércsi páros, Eleki polka, Kalocsai páros, Matyó leánytánc, Molnártánc, Székely leánytánc. Harmincöt vidám szívű, fürge lábú, lelkes fiatal tagja van a Molnár Tibor vezette Palóc népművészeti együttesnek. Nem maradt el azonban az elismerés sem. Három évvel ezelőtt Zselizen a koreográfiái versenyen első helyezést értek el. Tavaly megkapták Zseliz város nagydíjának II. fokozatát. A járási szervektől a Timravajelvényt. Ha a táncosokról beszélgetünk vele, nem a kitüntetéseket emlegeti, hanem a fellépéseket: Főleg a fiatalok tevékenykednek, ■ ők szívesen vállalják a fellépésekkel járó faluzást, utazgatást. Benkő Mária, Katona Hédi, Széplaky Mária, Fekete Tibor, Katona Gyula, hogy csak néhány nevet említsek, bár mind-mind tehetséges, tettre kész... Ha úgy általában az együttes tevékenységéről beszélgetünk vele, mindjárt eszébe jut, hogy a táncosokon kívül másokról is kell szólni: — Dicséretet érdemelnek a szólóénekesek, Molnár Katalin, Kovács Gyula, Vass Dezsőné. És nagyon fontos, hogy a zenekar milyen módon, mennyire felkészülve támogatja a többieket... Ha a tervek felől kérdezgetjük, elgondolkodva, valahová a távolba, a messzeségbe, vagy a jövőbe nézve mondja: — Még többet kellene tenni, mint eddig. Jóval többet. Sok minden szépet, jót és hasznosat lehetne kezdeni a mi falunkban... Megpróbáljuk. Szó se róla...! Magára érti, persze, mert úgy értelmezi a tervet, hogy szervezni, irányítani, a fellépésekkel járó gondokat, problémákat megoldani a CSEMADOK helyi szervezete elnökének kötelessége. Többet, még többet szeretne elérni, pedig a népművészeti együttesen kívül még irodalmi színpad is működik Fülekpüspökiben. Mégis többet szeretne. Mintha csak elnök volna, pedig férj, apa is. Nagyobbik leánya, Edit már elvégezte a tanárképző főiskolát, a komáromi járásban, Dbln£ Peter (Komáromszentpéter) községben tanít, a kisebbik, Hilda még iskolás, és persze a tánccsoport egyik lelkes tagja. Egy kis szőlőcskéje is van Molnáréknak, a bénái határban, tavasszal, nyáron nem elég csak gondolni arra, hogy őszre jó termést adjon. meg kell fogni a kapanyelet. Jó időbeosztással élve azonban mindenre jut ideje. Egyre elterjedtebb, hogy az emberek választott foglalkozásuk, szakmájuk mellett egyéb hasznos tevékenységet is végeznek. Vannak, akik ilyen vonzalmuk miatt felnőtt fejjel még pályát is változtatnak. Mások élet- és munkakörülményeik miatt vállalják a közösségi munkát, a hivatásuktól, foglalkozásuktól eltérő tevékenységet. Az utóbbiak közé tartozik Molnár Tibor elvtárs, vagy ahogy a faluban és a gyárban emlegetik: a Fölényi. Elég ha csak ennyit mond: „Szó se róla...! — mindenki érti. BENYAK MARIA Tóthpál Gyula felvétele Ihraczky Gyula íahyi (ipolysági) olvasónk felvétele. A kép címe: ló étvágyatl Strhársky Tibor bratislavai olvasónk felvétele. A kép címe Kiskárpáti idill lekkel Rudolf mul'ai (mulyadi) olvasónk felvétele. A kép címe: Héthónapos zongorista
