A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-08 / 6. szám

kívül — főleg exportra — készítünk még 350 ezer pár luxus- és divatcipőt is. KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS AZ SZNF TISZTELETÉRE A Jas, amely 1972-ig a Szlovák Nem­zeti Felkelés kitörése napjának, augusz­tus 29-nek a nevét viselte, az idén mél­tón akarja megünnepelni a felkelés harmincadik évfordulóját. Ezért az üzem dolgozói egyéni és kollektív kötelezett­ségvállalásokkal járulnak hozzá a ter­melés ütemének meggyorsításához és a kitűzött tervek teljesítéséhez. A gyár dolgozói az SZNF harmincadik évfordu­lójának tiszteletére kereken 6 millió ko­rona értékben vállaltak kötelezettsége­ket. Ezt az értéket elsősorban az alap­anyagok megtakarításával, energia­megtakarítással, az újítómozgalom fel­lendítésével, valamint a gyártmányok minőségi színvonalának emelésével akarják elérni. Ezenkívül 25 ezer órát dolgoznak társadalmi munkában a gyár környékének szebbé tételén. A kötelezettségvállalásban nem fe­ledkeztek meg a dolgozókról való gon­doskodásról sem. E tekintetben a fő hangsúly a szakmai továbbképzésen van. MILYEN LESZ AZ IDEI CIPÖDIVAT? A zakatoló, sistergő, pattogó-kattogó gépek, futószalagok birodalmából ke­rültem ide a tervezésbe, hogy a fenti kérdésre választ kapjak. S a válasz­adásra Dusán Markus mérnök, a ter­vezőiroda vezetője a legilletékesebb. — Tervezőirodánk tulajdonképpen még csak most kezd kialakulni — sze­rénykedik —, mivel eddig a nálunk gyártott modelleket Partizánskeban ké­szítették. Ami a kérdést illeti: az idei cipődivatra elsősorban a pasztellszínek a jellemzők. Természetesen a pasztell­színek a női cipőkre, szandálokra vo­natkoznak. A férficipőknél is a vilá­gosabb színek kerülnek túlsúlyba. Visz­­szatérve a női divathoz, a cipők, szan­dálok különböző díszítőelemekkel gaz­dagodnak. — Marad-e a sarkak és a talpak magassága? — A tavalyi divattal szemben kiala­kulóban van a „józan magasság" elve. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy kb. 4—6 centis lesz a sarokmagasság. A JAS, amelynek jelenleg több mint ötezer dolgozója és négy kihelyezett üzemegysége van, a járás legnagyobb gyára. Ez nemcsak azért lényeges, mert munkát és kereseti lehetőséget nyújt a járás dolgozóinak, főleg a nők­nek, (a gyár dolgozóinak mintegy het­ven százaléka nő), hanem azért is, mert nagyban segíti a járás társadalmi és kulturális felemelkedését. Az idén az önálló gyár a második éves tervét tel­jesíti. A szocialista kötelezettségválla­lások, s a dolgozók odaadása a bizto­síték rá, hogy ez se lesz rosszabb az előzőnél. —gs—- Ladislav Polaiek kereskedelmi igazga­­* tóhelyettes A cipőgyár egyik részlege ^ Ez lesz az idei cipödivat sei sógorhoz, aki történetesen cipész, azaz suszter volt, s csizmákat, cipőket foltozott, vagy talpat szegeit, faszeggel a bakancsokra. Hát úgy nagyjából ez lett volna minden. S ahogy már említet­tem, ez bizony siralmas eredmény. Mindezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert olyan cipőgyárba készültem, amely évente milliószámra gyártja a lábbelit. De ne vág­junk a dolgok elébe. Vegyük csak szé­pen sorba a dolgokat. EGY KIS TÖRTÉNELEM Bardejovban (Bártfán) a mai JAS ci­pőgyár elődje a partizánskei Augusz­tus 29-e Cipőgyár fióküzeme volt, ame­lyet 1957-ben alapítottak. Ez az üzem az első évben alig több, mint száz dol­gozóval indult és mindössze 130 ezer pár cipőt gyártott. Három évvel később, amikor felépült két ötszintes épület, már közel kétezer dolgozót foglalkozta­tott az üzem, s az évi termelése kétmil­lió hétszázezer pár cipő volt. Az üzem állandóan fejlődött, gyarapodott, s 1971-ben már a termelés meghaladta a hétmillió pár cipőt. 1972 végéig mű­ködött a partizánskei Augusztus 29-e Cipőgyár. A termelés mennyisége s egyéb gazdasági-szervezési tényezők azonban elérték azt a szintet, hogy az üzem önállósulhatott. Ez meg is tör­tént. Az elmúlt év elejétől JAS n. v. Bardejov néven önállóvá vált. Dióhéj­ban ez volna a cipőgyár története. MA ÉS HOLNAP Megyek a havas gyárudvaron, és szinte nem Is nagyon tudom elhinni, hogy gyárban vagyok. Valahogy egy gyárhoz méltatlan az a csend, amely körülvesz. De mindez csak a falakon kívül ilyen, bent a csarnokokban kat­tognak, sisteregnak, surrognak a gé­pek. Ezerszámra készülnek a cipők, csiz­mák, szandálok. Hogy ez valóban így van, arról Ladislav Polacek, kereskedel­mi igazgatóhelyettes tájékoztat. — Az önállósulás nem ment zökkenők nélkül — mondja bevezetésként —, de azért az év végére behoztuk a kezdeti lemaradásokat. — Tulajdonképpen az első önálló gazdasági évet zárták, elkészült már a mérleg? — Valóban az első évünk volt a ta­valyi. Az 1973-as gazdasági mérleg még nem teljes. Hiányzik néhány adat. En­nek ellenére vannak adatok, amelyek azt mutatják, hogy nem zártuk rosszul a kezdés évét; a tervek szerint 7 mil­lió 380 ezer pár cipőt kellett legyárta­nunk. Ezt a tervet 101,4 százalékra tel­jesítettük. Az egyéb mutatók közül az össztermelést 100,1, az árutermelést pe­dig 100,4 százalékra teljesítettük. — Milyen cipőféléket gyártanak, s milyen alapanyagokat használnak fel a gyártásra? — Férfi-, női, gyermek- és leányka­cipőket gyártunk. Az áru túlnyomó több­sége természetes alapanyagokból, va­gyis bőrből készül. De használunk mű­anyagokat is. Ezek közül érdemes meg­említeni a barexet, amely hazai gyárt­mányú, s nyugodtan állíthatom, hogy világviszonylatban is előkelő helyen áll. — Ha jól tudom, a gyár termékei­nek lényeges hányada exportra kerül. — Az évi termelésünknek több mint a fele exportra készül. Legtöbb termé­künk a szocialista államokba kerül. A legnagyobb tételek a Szovjetunió szá­mára készülnek. Például 1972-ben több mint ötmillió pár cipőt készítettünk a Szovjetunió számára. De megtalálha­tók a gyár termékei az NSZK-ban, az Egyesült Államokban, Angliában, Svéd­országban, Dániában, Hollandiában, Finnországban és másutt is. Az üzem fennállása óta több mint harminc or­szágba exportáltunk termékeinkből. — Hány pár cipőt gyártanak az idén? — A tervek szerint 8 millió 181 ezer párat. Az össztermelési tervünk 518 mil­lió, az árutermelési tervünk pedig 544 millió 400 ezer korona. A termelési módok szerint 278 ezer pár plasztikci­pőt, 7 millió pár bőrcipőt és több mint 900 ezer borex cipőt készítünk. Ezen-8 millió pár cipő Egyáltalán nem vagyok ellensége a tél­nek, s főleg nem a havazásnak, most mégis azt mondom, várhatott volna leg­alább egy napot a havazás, mert így közel három óráig tartott az út Kosi­­céről (Kassáról) Bardejovig (Bártfáig). Pedig a távolság alig kilencven kilo­méter. Mindenesetre e háromórányi idő elég volt ahhoz, hogy eltöprengjek afe­lett, hogy tulajdonképpen mit is tudok a cipőkészítésről. A végeredmény siral­mas volt. Kiderült, hogy — mint annyian e világon — cipőben járok, s aszerint, hogy kényelmes, avagy kényelmetlen a lábbelim, döntöm el, hogy jó-e a cipő, vagy rossz; ezenfelül tudom, hogy a cipőnek van sarka, talpa, feje, s — ne csodálkozzanak — torka. Sőt kérge is. Ezt onnan ismerem, hogy valamikor kö­­lyökkoromban gyakran átjártam a Per-1

Next

/
Oldalképek
Tartalom