A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-17 / 33. szám
* t O Ä* v\ -ÄV Lényegében azt szokták mondani, az a környezet befolyásolja, jelöli ki egy-egy ember életútját, amelyben születik. Nagyidai Ernő édesapja uradalmi gépész volt. A kis Ernő a hajdani béresek világában, a kovácsműhely csengő-bongó harangjátékában. az izzó acél csillagot pattintó szikrázásában ismerkedett meg a nyomorúság, a szegénység, s az ezekkel járó kiszolgáltatottság és megaláztatás embert alacsonyító érzésével. Nyiladozó tudatát és emberségét ezernyi karcolás érte. Ez tette lázadóvá és fajtájának elkötelezettjévé. Jogász lesz — ért meg benne az elhatározás —, arra teszi fel az egész életét, hogy a kisemmizettek mellé állva védje a jogaikat, hogy a sötét és embertelen béresvilág fénybe boruljon, hogy a gátlástalanul basáskodó kiváltságosok világa helyett olyan társadalmi rendszer jöjjön létre, amelyben minden becsületes dolgozónak sérthetetlen az emberi méltósága. Tehetséges fiú volt és kitűnő tanuló. Sok-sok kilincselés után tovább tanulhatott. 1930-ban Bratislavában elvégezte az egyetemet, ahol öt évig élt, majd Galántán nyitott ügyvédi irodát. Mór ezt megelőzően, a húszas évek végén kapcsolatba került a Sarló mozgalommal. Szlovákiai méretben a vezetője lett. Országos viszonylatban elnökhelyettese (mivel Balogh Edgárnak nem volt meg a csehszlovák állampolgársága). 1965-ben jelent meg a Hét próba című történelmi dokumentumokat magába foglaló könyv, melynek Vörös barátság című fejezetében bőven találunk utalást Nagyidai Ernő ténykedéséről. Az említett könyv többek között azt is dokumentálja, hogy nagyidaiék nemcsak a burzsoázia és a reakció, hanem a — kommunista párttal együtt — a fasizmus ellen is harcoltak. Több vezető személyiséggel álltak kapcsolatban, például Július Fucíkkal is. Nagyidai Ernőnek 1938-ban, a visszacsatolás idején, Galántáról Bratislavába kellett menekülnie, mert üldözték. (Magyarnak a magyar elől!) Egyetlen ügyvéd volt, akit abban az időben, a visszacsatolt magyar területen nem vettek fel az ügyvédi Kamarába. Az Igazságügyi Minisztérium „becsehelt kommunistának" bélyegezte meg. A visszacsatolás idején kapcsolatban állt az illegalitásban működő kommunista párttal. Nagyidai Ernő például ügyvéde volt Fábry Zoltánnak. Tanácsokat adott neki, biztatta, bátorította, és sokszor őrizte az író kéziratait, melyek után gyakran hajszát indítottak. Egyébként Fábry Zoltán Nagyidai Ernőt bízta meg a végrendeletében foglaltak végrehajtásával. A felszabadulás után — természetesen — Nagyidai Ernő volt Kassán az első jogász, akit foglalkoztattak, mint jogászt a Szlovák Nemzeti Tanácsban (1945. 2. 9-től). Nagyidai Ernő a felszabadulás utón rögtön bekapcsolódott az építő munkába. Különböző pórt- és közéleti funkciókat vállalt, kitűnő előadóként pártiskolázásokat vezetett, résztvett a tömegszervezetek munkájában, többek között a CSEMADOK-ban is. Mint tapasztalt pártharcos s a kommunista eszmék hirdetője, sok hasznos tanácsot adott eszmei- és jogi kérdésekben egyaránt. Az 1968 —69-es nehéz időszakban is példásan helytállt. Nem sodródott a jobboldali-opportunista gondolatok síkjára, ellenkezőleg: igazi, elvhű, pártos kiállásával sok tévelygőt világosított fel és vezetett a helyes útra. Azóta is a párt vezető szerepét hirdeti. De nemcsak hirdeti, hanem egész életével, magatartásával bizonyítva, a dolgozó nép elkötelezettjeként küzd is érte. Munkásságáért sok kitüntetést és dicsérő elismerést kapott. Annak ellenére, hogy 1967-ben torokrákra operálták és elveszítette a hangját, s hogy nem sokkal később diadalmaskodott egy váratlanul jött szívinfarktus felett is, nyughatatlan természete hajtja, űzi, pillanatnyi szünet és megállás nélkül teszi a dolgát, mert valamikor régen, a béresvilág sötétségében és embertelenségében ez méretett ki rá. Felnézünk rá, minden elismerésünk, tiszteletünk és megbecsülésünk az övé: dr. Nagyidai Ernőé. L. B.
