A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-27 / 30. szám
Magyarics Rudolfné Az ötvenes évek elején ismertem meg, amikor ar öntevékeny színjátszás fénykorát élte. A CSEMADOK komáméi (komáromi) helyi szervezete különféle kulturális műsorainak egyik legaktívabb szereplője volt. A Munkásdalárdában figyeltetett fel magára, onnan nevezett be a „Kék Duna" hangversenyre. 1953- ban első dijat nyert a magyar népdalénekesek versenyének országos döntőjén. Az évek folyamán számtalan Lehár-esten és más rendezvényen csendült fel ajkáról a szívetlelket gyönyörködtető operett-dal. Szíve tulajdonképpen mindig is az operetthez húzta. Gyermekkorától szeret énekelni. Örömét, bánatát dalban fejezte ki. Nagynénje egy jónevű magyarországi színész házvezetőnője volt. Sokszor vakációzott nála gyerekkorában, az ő segítségével nyerhetett bepillantást a színészek világába. Aztán jött a háború . . . Vágyait nem válthatta valóra. Tanulmányait sem fejezhette be, csupán a polgári iskolát járta ki. Munkába állt, majd férjhez ment. A családi élet öröme, kisfia szeretető pótolta az elveszett illúziókat. A felszabadulás utáni élet azonban számára is lehetőségeket teremtett. Miután megalakultak a CSEMADOK helyi szervezetei, csatasorba állt ö is. Egymást követték a szép, felejthetetlen alakítások. A Gül baba Leilája, a Marica grófnő címszerepe. Mindig énekesnő szeretett volna lenni. A szivvel-lélekkel vállalt szerepek kárpótolták mindenért. Egy alkalommal a rádióban is énekelt. Sikereiről a sok-sok elismerő oklevél tanúskodik. Valamenynyiért meg kellett küzdenie, hiszen szívós munka, sok fáradsággal járó felkészülés előzött meg minden bemutatót. A próbák izgalma, fáradsága megviseli az idegeket, de ezt csak az tudja, aki maga is készül a szerepekre, fellépésekre. Persze a szép szereplésért kijáró taps mindent felejtet. Válságos időszak is volt az életében. Mellőzés . . . De ő csak a szépre emlékezik, arra, hogy tett valamit a közösségért. Fellépéseivel hozzájárult nevelésükhöz, szórakoztatásukhoz. Mi tagadás, néha előszedi a régi sikerek dokumentumait, mert jó az emlékek szárnyain húsz évet vissza- * fiatalodni. Magyarics Rudolfné negyedik éve a CSEMADOK komáromi járási titkárságának dolgozója. Munkájával elégedettek, mert ami a lelkes tenniakarást illeti, abban most sincs hiány. KURUCZNANDORNÉ
