A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-27 / 30. szám

Kiváncsi vagyok, meddig képes apád behúzva tartani a hasát! — Teljes erővel told, hiszen au­tóúton vagyunk! — Elkezdődött mar annak a szélhámos hipnotizőrnek a műso­ra? . — Apuka, mondd, anyuka em­ber vagy gép?... NEVESSÜNK A bolondokházában az egyik ápolt a fülét a falra szorítja, és feszülten figyel. Arra jön az or­vos, és rászól: — Mit csinál? A bolond int az orvosnak, és hívja, hogy ő is tapassza a fülét a falra. Egy ideig némán állnak azután a bolond megkérdi: — Hall valamit, doktor úr? — Nem, semmit sem hallok! Mire a bolond vésztjósló han­gon suttogja: — Látja, így megy ez már he­tek ótal Egy rendkívül nyurga termetű fiatalembert megkérdezi egyik is­merőse: — Hogy tudtál ilyen hosszúra nőni? — Na hallod, az egész életemet ezzel töltöttem! Pistikét kiviszik a állatkertbe. Képeskönyveiből jól ismeri az ál­latokat, és mindegyiket hangosan köszönti: — Szervusz teve, szervusz zeb­ra, szervusz oroszlán, szervusz majom! Egyszer csak odaérnek az ele­fántketrechez, Pistike megáll, ke­rekbe nyitja a szemét, szemmel láthatóan megdöbben a hatalmas méretektől. Majd csendesen meg­szólal: — Kezét csókolom! TOMPA MIHÁLY halálának 105. évfordulója alkalmából „A madár fiaihoz" c. verséből Idézünk három verssort a vízszintes 1, folytatva a függőleges 13. és 20. sorban. VÍZSZINTES SOROK: 13. Pozitív válasz. 14. Kínai név. 15. India része. 16. Nem emez. 17. Kettőzve az afrikai négerek harci dobja. 19. Tej­termék. 22. Egy angolul. 23. A múlt idő jele. 24. Erődítmény. 26. Z-betűvel a végén: város Ausztriában. 27. Nóta. 29. Ész szlovákul. 30. A Magyar Légiforgal­mi Társaság neve. 32. Gabonaőrlő. 34. Porció. 35. Kisebb város Bratislava kö­zelében. 38. Szlovák bányák. 37. A le­genda szerinti mesterséges ember. 39. Hebeg, 41. Nátrium vegyjele. 43. Halk zörej. 44. Ezerszázötven római számmal. 46. Fogával szétmorzsol. 47. Feleletben van! 48. Nem mozog. 50. Pesti labda­rúgó csapat. 52. Bútordarab. 53. Kátrány németül. 54. Agyagból égetett dísztárgy (ék. h,). 58. A harmadik dimenzió. 59. Kicsinyítő képző. 61. Villanykörte. 65. Levegő görögül. 66. Klasszikus kötőszó. FÜGGŐLEGES SOROK: 1. A kutya Jelez. 2, Iratkapocs. 3. Ket­tős betű (ford.). 4, Fél ember. 5. . .. nek ikerszava, rag. 6. Francia karácsony (ék. h.). 7. A teanövény alkaloidja. 8. Ernő Lajos Róbert. 9. Kemény tárgy. 10. Csacsihang. 11. Szomszédos betűk az ábécében. 12. Egyes pereknél fontos szerepe lehet. 18. Ruhadarab. 21. Vízben él. 24. Vasúti kocsi. 25. Felrobbant löve­dék hegyes darabja. 27. Szenegál fővá­rosa. 28. Leng. 30. Az atom központi része. 31. Nem egészen vemhes. 32. Eszköz. 33. A növények szaporítószer­ve. 38. Vadászállás. ’ 40. Európai nép. 42. Angol világos sör. 44. A kígyó igéje. 45. Arany- vagy ezüstszállal átszőtt kelme. 47. Ura. 49. Ipari növény. 50. Magot hint. 51. Vágány. 52. Légáramlat. 55. Ady Endre névjele kettőzve (ék. h.). 56. Gazdaságunk pillére. 57. Beszédrész. 58. Káposztaféleség. 60. A jószívű teszi. 61. Lángol. 62. Maga; 63. Fél icce. 64. Időszámításunk előtt. Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 13. és 20. számú sorok megfejtése la­punk megjelenésétől számított 8 napon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: «... Homloka ráncában az emberiség, hatalmas homlok, hatalmas ész ..." A BOR Tarajosherőcén lakik a nagybá­tyám. Jani bácsi. Híres borterme­lő. A faluban csak Guggolós Jani bácsinak hívják, mert férfiember csak guggolva mer elmenni az ablaka alatt, nehogy behívja és megkínálja a saját termésűvel. Jani bácsi bora valami egészen különleges nedű. A színe olyan, mintha cslpkebogyóteát káposz­talével kereszteztek volna. Az íze azonban Inkább a savanyúká­­posztalé zamatét örökölte. Jani bácsi borától elszótlanodlk az ember, nehogy felfigyeljenek rá és újra kínálják. Jó volna, ha a borforgalmi felvásárolná és palac­kozná, kizárólag bor-barátnők ré­szére. Milyen csend lenne egysze­riben egyik—másik háznál! Jani bátyám minden Jelesebb Ünnepen megtisztel bennünket egy ötliteres demlzsonnal a saját termésűből. A bor sorsa változó. Ha van olyan ismerősünk, akinek borsot akarunk törni az orra alá, elajándékozzuk neki, ha nincs, akkor az éléskamra mélyére ke­rül a demizson és pár nap alatt kitűnő — méregerős — borecet válik belőle. A húsvétra küldött öt liternek akadt gazdája. Elküldtük a szabó­nak, aki elfuserálta a ruhánkat. Aztán — ahogy szoktuk — vet­tünk egy ötliteres demizsont és há­lás köszönő levél kíséretében fel­adtuk Jani bácsi elmére. Hogy, hogy nem: felruccant hozzánk Jani bácsi és — amilyen peehünk van — hozott magával egy újabb demizsont a saját termé­sűből. Azonnal poharakat kért és inni kezdett. Megpróbáltuk a kí­nálást különböző kifogásokkal elkerülni, dé Jani bácsi szerint az általunk felsorolt gyomorsüly­­lyedésre, nyombélfekélyre. visz­­szérre, aranyérre, torokhurutra, vesekőre stb, legjobb gyógyszer az ő bora. így aztán — fancsali kép­pel — poharazgattunk, s ha az öreg elfordult, gyorsan a fikuszra öntöttük a szörnyű nedűt. Nem Is telt beló fél óra és a gyönyö­rű növénynek valamennyi levele lekókadt. Hasonlóképpen mi is. Ekkor Jani bácsi kitalálta, hogy menjünk el egy katonacimborájá­hoz. Elmentünk! „Mindent in­kább, minthogy iszogatni kell­jen!" — jelszóval. Jani bácsi oda is hozott magával másfél litert a házi borából. A katonacimbora rögtön töltö­getni kezdett egy demlzsonból, amely kísértetiesen hasonlított az általunk elajándékozottra. Nem ér­tettem, milyen úton-mődon kerül­hetett a cimborához?! Csak nincs neki valami komoly haragosa? Mert ki tudja, hányadik gazdája lehet már a kegyetlen bornak? Igyunk! Kaptam ezt a jó há­zi bort egy havertól, még én sem kóstoltam, de azt mondta, Ilyet még nem Ittam!!!! Felhajtották. — Igaza volt! — fejezte be a mondatot döbbenten a katonacim­bora. — Száradjon ki a töve az ilyen házi bornak cimbora! — rázkódott meg Jani bácsi és elővette a ma­gával hozott csattos üvegei Töltött és Ittak, de a cimbora képe ettől sem vldult fel. János bácsié azonban — csodálatoskép­pen Igen. — Na öreg? Ehhez mit szólsz? Ez a remek ital, ml? — provokált volna Jani bácsi. A cimbora hangszálait Igencsak összeránthatta a savanyú lőre, mert egy hang nem sok, annyi sem jött ki belőle, csak bólogatott, hogy igen... Igen, de az ábráza­tán láttam, hogy alighanem bol­gárul gondolja. —Ha nem tart túl kiváncsinak, kitől kapták ezt a házi bort? — kérdeztem a katonacimborát. — Szabó a mestersége, Kecskés­nek hívják. Nagyon jó barátom! — hangzott a válasz A név stimmel... de a jóbarát­ság aligha! - gondoltam és egyet nem értettem: Hogy lehet ugyanaz a pocsék bor Isteni nedű annak, aki saját termésűként Issza? IVAN ROZÁLIA KERESZTREJTVÉNY ll 2 3 13 rr 23 5T ÖYl “ 42 48| 49 ÍT 59 4 5 119 31 35 38 150 54 6 t 7 8 9 10 11 12 * A ■ 15 16 20 21 28 22 26 27 29 . 1 32 33 B ■ 54 39 40 U-4 45 46 47 51 ll 1 55 56 ■ K ■* 58 .. * * p3 64 65 66 r R EK 14 Hót,

Next

/
Oldalképek
Tartalom