A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-27 / 30. szám
A CSKMADOK KB Szőttes Népművészeti csoportja Borzova—Szilice Népi Együttes Uömör Népi Együttes Az ukrán Bukovcsan táncegyüttes Ha egy egész oldalt azzal az egyetlen szóval írnék teli, hogy: esik, akkor az idei, 18. Országos Dal- és Táncünnepély természeti keretét talán hozzávetőlegesen érzékeltethetném. Ügy látszik, a június végével nincs szerencsénk Gombaszögön. Ha valaki emlékezik a tavalyi eseményekre, akkor nem nehéz felidézni a Sajó vad áradását, amely közvetlenül a dal- és téncünnepély előtti napokban házakat döntve árasztotta el a Sajó egész völgyét, járhatatlanná téve a korábbi parkolóhelyeket. Az idén a Sajó medrében maradt, de sajnos, nem maradtunk víz nélkül, Az égi „áldás" már pénteken éjjel eleredt, s esett szombaton egész nap. Kivéve azt az egy—másfél órát, amíg a Corvina együttes műsora tartott. De a végét már annak is alaposan megáztatta. Ott ültem vagy tizenötezred magammal a hevenyészett padokon, felettem, felettünk az esernyők, az esernyők felett a sötét felhők, s hallgattuk Szuhay Balázs szellemes konferálását, Schöck Ottó paródiáit, Psota Irén, a Váry-ikreket s Korda Györgyöt, akik nagy sikert arattak Slágerszínpad című műsorukkal. Az Országos Dal- és Táncünnepély műsoraival kapcsolatban évek óta sokszor elhangzottak bíráló megjegyzések olyan irányban, hogy mennyire illeszthető bele a rendezvény keretébe a könnyű műfaj. Véleményem szerint az ilyen szintű produkció, mint a Slágerszínpad, a szombat délutáni nyitásra nagyon megfelel. A Corvina műsora után a sokezer esernyő eltűnt a gombaszögi nézőtérről. Az eső megújuló rohamai teljes győzelmet arattak, S hiába volt minden, az adott körülmények között a SILUK már nem léphetett a dobogóra. S természetesen elmaradt a műsor szerint estére tervezett manifesztáció is. A szervező és rendező bizottság döntése szerint mindezt vasárnapra halasztották. A vasárnap reggel nem ígért valami sok jót. Ugyanis reggel, úgy hat-hét óra felé még szemerkélt az eső. De azért kilenc órára már lassan kezdtek felszakadni a felhők. Tíz órakor Varga Béla, a CSEMADOK KB vezető titkára nyitotta meg az ünnepi manifesztációt, majd Václav Vaéok, az SZSZK miniszterelnökhelyettese, az SZLKP KB Elnökségének tagja és Lőrincz Gyula, a CSKP KB tagja, a CSEMADOK országos elnöke mondott ünnepi beszédet. A vasárnap délelőtti műsort a jövő reménységei, a kisdiákok adták. A jesenskéi (feledi) kisdiákok Gyermektáncokat adtak elő, Bors Éva koreográfiájára. A legfiatalabbakat a legidősebbek követték: a Szilicei-fennsík két falujának Szilicének és Borzovának a közös népi együttese. Ez az együttes méltón aratott nagy sikert s kapott vastapsot. Ugyanis ez a csoport olyan komolyan táncol, ahogy csak a hatvanhoz közeli vagy azon túli emberek tudnak. Komolyan, ahogy dolgoznak s ahogy élnek. A fennsík friss levegőjét, a tiszta rétek illatát, a töbrök csendjét hozták le a gombaszögi völgybe. De táncukból nem hiányzott a játék sem. Különösen nagy sikere volt a regruta-csalogatónak. Később beszéltem olyanokkal, akik a sorozási „bolondozásokat“ nem a színpadon, de „igaziból“ is végigcsinálták. Tőlük tudtam meg, hogy a „próba“, amit az újoncjelöltnek ki kellett állni, természetesen tréfával egybekötve, nem csak abból állt, hogy a pad alatt kellett átbújnia. Sokkal nehezebb és sokszor veszedelmesebb feladatokat is állítottak eléjük. Az, amit a sziliceiek és a borzovaiak ebből a szokásból felelevenítettek, méltó arra, hogy táncban, dalban, rigmusban, mindannyiunk közös kincsévé váljék. Ezzel kapcsolatban meg kell dicsérni Quittner János koreográfust, aki avatott kézzel nyúlt az anyaghoz és dramaturgiailag egységes kompozíciót alkotott belőle. Hasonló nagy sikert aratott a délelőtti műsorban még a szek-Zeleziar, a Kelet-szlovákiai Vasmű üzemi klubjának népművészeti együttese
