A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-20 / 29. szám
W Lengyelországban óriási eszközöket fordítanak újjáépítésre, műemlékvédelemre. Ennek legmarkánsabb példája Varsó. A lengyel fővárosnak a második világháború idején a német fasiszták három ízbert okoztak leírhatatlan károkat: 193Ö szeptemberében a varsóiak hősies ellenállásának megtorlásaként, 1943 tavaszán a gettó foglyainak lázadása idején és különösen 1944 őszén, a varsóiak németellenes felkelésékor, amely csaknem 200 000 ember életébe került. Megsemmisült a lakóépületeknek több mint 85, az ipari létesítményeknek 90 százaléka. Elpusztultak a műemlékek és a templomok, felrobbantották a hidakat és viaduktokat. A hitleristák a megszállás öt éve alatt a lakosság kétharmadát kiirtották. A felszabadulás után a megalakuló népi kormány azonnal hozzákezdett újjáépítéséhez. Ma már az 1 600 000 lakosú város szebb, mint a háború előtt volt. A kormányzat céltudatosan erősíti Varsó gazdasági szerepét. Iparában jelenleg kb. 180 000-en dolgoznak. A legjelentősebbek gépgyárai és fémfeldolgozó üzemei; fejlett még nyomda-, elektrotechnikai, építő-, nemesacél- és üveg-porcelán ipara. Fejlesztésének terveit már közvetlenül a háború után kidolgozták. Restaurálták építészeti szempontból legértékesebb főútvonalát, amely a valaha „királyi út“-nak nevezett, Krakkó irányába vezető út helyén halad. A város ősi magva az Öváros, a Stare Miasto. Régi utcácskák, ódon házak, templomok, várfalak — elmúlt századok hangulata tölti be a városrészt. Pedig ezeken a házakon még alig száradt meg a vakolat: az Óváros is osztozott Varsó sorsában, a második világháború után romokban hevert. Hosszadalmas, gondos munkával, eredeti képek és tervek nyomán építették újjá, hogy ismét régi fényében ragyogjon. A Vár téren áll a város legrégibb emlékműve, egy hatalmas oszlopon II. Zsigmond király bronzszobra (1644). Az újjáépítés során kapta vissza eredeti képét az Óvárostól délre húzódó Krakowskie Przedmieácie utca is. Régi palotáiban ma múzeumok, iskolák, különböző intézmények működnek. A parkkal körülvett Tyszkiewicz-palota és Uruski-palota a Varsói Tudományegyetem otthona. Templomai közül a legnevezetesebb a Szent Anna-templom (16—18. század). A háború alatt ez is kiégett, összedőlés fenyegette, de a falait acélpántokkal összefogva megmentették az utókor számára. A szomszédságában álló monumentális árkádos épület a régi ipari és mezőgazdasági múzeum. Nevezetessége, hogy itt kezdte kutatói pályafutását Marie Curie-Sklodowska, a radioaktivitás felfedezője. A Szent Kereszttemplomban egy urnában őrzik Chopin szívét. Muranów a felszabadulás után épült első lakónegyed. ‘A hitlerista megszállás idején itt volt a gettó; a gettófelkelés után a városrészt a nácik tervszerűen lerombolták. Köz•• wr A FEJLŐDÉS UTJÁN 1944. július 20-án a Vörös Hadsereg megkezdte Lengyelország felszabadítását. A szovjet csapatokkal vállvetve küzdött az I. lengyel hadsereg. 1944, július 21-én megalakult a Lengyel Nemzeti Felszabadító Bizottság, s ebben a munkásosztály képviselői vették kezükbe a gazdaság, a külpolitika, a hadsereg, a rendőrség, az állambiztonsági ügyek irányítását. A Nemzeti Felszabadító Bizottság július 22-én kiáltvánnyal fordult a néphez, amelyben kifejtette a népi demokratikus állam felépítésének programját. Ez a nap — a népi Lengyelország születésnapja — az ország nemzeti ünnepévé lett mint az „újjászületés napja". A második világháború és a fasiszta megszállás során Lengyelország rendkívül nagy károkat szenvedett, elpusztult a lakosság 22 és a nemzeti vagyon 38 százaléka. A népi Lengyelország a népgazdaság helyreállítását szolgáló 1947— 1949. évi hároméves, a népgazdaság fejlesztését és a szocializmus alapjainak lerakását szolgáló 1950—1955. évi hatéves, majd a személyi kultusz időszakának gazdasági következményeit is leküzdő, a népgazdaság fejlesztését szolgáló 1956—1960. évi ötéves terv megvalósításával 1966-ig, a lengyel állam ezeréves fennállásának megünnepléséig szilárd gazdasági alapra támaszkodó szocialista társadalmat hozott létre. A népgazdaság tervezési és irányítási rendszerében az 1966 és 1970 közötti időszakra előirányzott és azóta megvalósított változtatások lehetővé tették a még gyorsabb előrehaladást a szocialista társadalom teljes felépítéséhez vezető úton. Lengyelország a második világháború előtt elmaradott agrár-ipari ország volt, nemzeti jövedelme egyike volt a legkisebbeknek Európában (háromszor kisebb, mint Németországban). Jelenleg fejlett ipari-agrár ország, ahol az egy főre eső nemzeti jövedelmet 1968-ban kb. 800—900 USA dollárra becsülték. Az egy főre számított nemzeti jövedelem Lengyelországban az 1950— 1971 közötti években a háromszorosára növekedett (Csehszlovákiában és Magyarországon például ugyanezen időszakban a 2,9-szeresére), De nemcsak a nemzeti jövedelem abszolút emelkedése a lényeges, hanem a minőségi, szerkezeti változások is. Még 1947-ben a nemzeti jövedelem 47 százalékát a mezőgazdaság nyújtotta és csak kb. 34 százalékát az ipar; Lengyelország tehát, akárcsak a háború előtti időszakban, agrár-ipari ország volt. A mezőgazdaság túlsúlyban volt még 1950-ben is. Az ország iparosításának következtében, 1950 és 1970 között, az ipari termelés terjedelme az 5,9- szeresére, s a mezőgazdaságé emellett is több mint 20 százalékkal növekedett. Az eredmény: a nemzeti jövedelem előállításából az ipar 58 százalékkal, a mezőgazdaság pedig 13 százalékkal részesedik, és Lengyelország ipari-agrár ország lett. Lengyelország jelenleg rozs-« és burgonyatermelésben a 2., zab- és cukorrépa-termelésben a 4., tejtermelésben a 6., hústermelésben a 10. helyen áll a világon.
