A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-28 / 52. szám
szes eredeti negatívnak a svájci Veveyben levő új otthonukba való átszállításáról. CWL3R Kinyitotta trezorjait Charles Chaplin engedélyezte tíz leghíresebb filmjének bemutatását • Egy francia újságíró felhívásának eredménye • Még az idén bemutatják nálunk az Aranylázat és a Rivaldafényt • „Mr. Chaplin, miért őrzi elzárva a filmjeit? Miért hozott létre alkotásokat, amiket annyira becsülünk, ha eltitkolja őket előlünk? Rembrandt vagy van Gogh talán pincébe rejtegették a képeiket? El tudja képzelni, hogy Beethoven vagy Mozart megtiltották volna, hogy szimfóniáikat nyilvánosan előadják...?” így kezdődik az a nyilvános felhívás, amelyet 1969 nyarán Intézett Charles Spencer Chaplinhez nyolcvanadik születésnapja alkalmából Maurice Bessy francia filmtörténész és közíró (tavaly óta a cannes-l nemzetközi filmfesztiválok főigazgatója is). » BESSY FELHÍVÁSA Maurice Bessy nyílt levelet intézett Chaplinhez a nézők millióinak nevében: azok nevében, akik csodálják a legérettebb időszakában készült alkotásait, és azok nevében is, akik végeredményben nem Ismerhetik, mert még fiatalok. Azok a filmek, amelyeket az egész világon sikeresen mutattak be a mozik, Chaplin szigorúan őrzött magán-páncélszekrényében hevertek. Erre emlékeztet Bessy felhívásának ez a része Is: „...Mr. Chaplin, ne felejtse el, hogy ma már a húszéves fiúk és lányok gyakran csodálkoznak azon, miért lelkesedünk mi, idősebbek annyira az Dn alkotásain. Többségük sohasem ismerte az ön filmjeit: a Kutyaéletet-et, a Chaplin, a derék katona és a Kölyök címűket. És nem volt alkalmuk látni a Clrkusz-t, a Nagyváros fényel-t, a Diktátort vagy a Monsieur Verdoux-t. Es nekünk, akik lelkesen benap, de lehet, már ma — Chaplin? Nem ismerem ..." Nyilván bizonyos fokú túlzás volt ez a francia újságíró részéről. De ha elgondolkozunk az elmondottak lényegén, felfedezünk bennük bizonyos paradoxont. Ha ma jó csengése van Chaplin nevének a fiatal generációnál, akkor ebben nagyobb az érdemük azoknak, akik a lapokban és a mozikban szüntelenül emlegetik s ezzel tulajdonképpen népszerűsítik, mint maguknak a filmeknek, minthogy ezeket nem láthatták a fiatal nézők. Charlie-t, az örök csavargót tulajdonképpen csak rövid burleszkekben láthatták, amelyeket Chaplin kishíján hatvan évvel ezelőtt forgatott. MIÉRT ÁLLTÁK A FILMEK A PÁNCÉLSZEKRÉNYBEN? Chaplin 1889-ben született Londonban. Szülei színészek voltak. Apja korán meghalt, a kisfiú borbélyinasnak ment, majd artistasággal próbálkozott. Énekelt, táncolt, bűvészmutatványokat adott elő, majd pantomim-társulatnál szerepelt, kabarékban, vaudevillekben lépett fel. 1910-ben Párizsban, 1911-ben Kanadában és az Egyesült Államokban szerepelt. 1914-től a Keystone fllmkonszern színésze volt Hollywoodban. Mintegy 35 burleszkfilmben játszott, közülük húszat már maga rendezett. Groteszk játékstílusával rövidfilmjei — az akkoriban a főfilmek előtt vetített s kétségtelenül szintén kedvesen humoros fllmburleszkek erős konkurrenciájában is — csakhamar nagy népszerűséget szerezték neki. Noha mint ezeknek a burleszkfilmeknek szerzője, rendezője és főszereplője nagy szabadsággal rendelkezett, ami az ötleteket és megvalósításukat illette, ezeket a filmeket a gyártó vállalat számára mégis bizonyos alkalmazotti viszonyban forgatta. Ezért nem rendelkezett monopoljoggal és nem volt befolyása ezek forgalmazására, a kifutási idő elteltével sem. Ez a magyarázata, hogy ezeket a filmeket játszották és játszók. 1918-tól azonban már saját filmstúdiója volt Hollywoodban, tehát az ezután forgatott filmek forgalmazási joga is őt illeti. Ezért maga dönthetett az egyes filmek bemutatásának időpontjáról és vetítésük idejének hosszáról. És mivel nem akarta, hogy filmjei kölcsönösen konkurráljanak, mint az más népszerű barátainak (például Douglas Fairbanksnek) filmjeivel történt, a kifutási idő lejárta után nem engedte meg, hogy ezeknek a filmeknek a kópiáit bárhol bemutassák a világon. Filmjei, különösen az 1930-as években, nagy szerepet játszottak az amerikai gazdasági válság következményeinek feltárásában és a fasiszta törekvések elleni harcban. Haladó magatartása miatt sok támadás érte. A politikai zaklatás miatt 1952-ben végleg elhagyta az Egyesült Államokat és végleg Svájcban telepedett le. Nem mondott le, természetesen, régi, ma már klasszikusnak számító filmjeinek forgalmazási jogáról. Felesége, Oena, Eugene O’Neill Nobel-díjas amerikai drámaíró leánya, Chaplin megbízásából rövid időre visszatért Hollywoodba, hogy gondoskodjék férje filmarchívumának s az ösz-MIT LATUNK A MOZIKBAN Bessy 1969-ben elhangzott felhívása nem maradt hatás nélkül. 1971 tavaszán Chaplin megjelent a cannes-i nemzetközi filmfesztivál megnyitó ünnepségén, hogy a francia művelődésügyi minisztertől átvegye a Becsületrendet. Cannes-i tartózkodása alkalmából Chaplin azzal a bejelentéssel lepte meg az összegyűlteket, hogy az addig páncélszekrénye mélyén oly gondosan rejtegetett 18 filmje közül tíznek a forgalmazási jogát 15 évre átruházta Rothman kanadai származású angol filmforgalmazóra, aki ezeket szabadon felhasználhatja mozikban és a tévében való vetítésre, sőt tévékazetta-kópiák készítéséhez is. Ezekkel a filmekkel néhány éven át mi is találkozni fogunk a mozik műsorában. Köztük van Chaplin legutolsó hollywoodi filmje, a Rivaldafény is, amelyet 1952-ben, közvetlenül Amerikából való távozása előtt forgatott. Régi alkotásai közül közöttük van a Kutyaélet (1918), a Chaplin, a derék katona (1918), az Aranyláz (1925), a Cirkusz (1927), a Nagyvárosi fények (1930), a Modern idők (1935), a Monsieur Verdoux (1947) s valószínűleg a Diktátor (1940) és az Egy király New Yorkban (1957) is. Számolni lehet a híres Kölyök (Kid — 1920), a Munkakerülők (1921) és a Vándor (1922) bemutatásával is. Központi Filmforgalmazó Vállalatunk tiszteletben tartja Chaplin kívánságát, hogy egyik film ne „csapja agyon” a másikat, ezért bemutatásukat bizonyos időeltolódással tervezi. Az idén láthatjuk még az Aranylázat és a Rivaldafényt. Egyes, a húszas évek végén és a harmincas évek elején forgatott filmjeinek a forgalmazási jogát Chaplin még nem oldotta fel, ugyancsak egyetlen drámai alkotásának, az 1923- ban készült Párizsi metressz-nek a forgalmazási jogát sem. Ugyancsak a páncélszekrényében őrzi egy másik játékfilmjét, a Tengeri sirály-t is. Ennek forgatásával az akkor kezdő rendezőt, Josef von Sternberget bízta meg. A Tengeri sirály-t sohasem játszották a mozikban, és Chaplin sohasem magyarázó meg, miért.
