A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-28 / 52. szám
Dr. Gustav Husik felszólalása a Szlovák Nemzeti Tanács ülésén 1945. május 15-én így kezdő z 1943-as év utolsó hónapjaiban sorozatos tanácskozások folytak Valamennyi oppoziciós ellenálló csoport képviselői között, azzal a céllal, hogy Szlovákia Kommunista Pártjának javaslatára egyesítsenek minden antifasiszta erőt a német fasizmus és az őket kiszolgáló hazai árulók ellen Szlovákiában, hogy ezen széles nemzeti front élére jelöljék ki azt az Irányító szervet, amely hivatva lesz mozgósítani Szlovákia népét a fasizmus elleni harcra és vezetni, irányítani a felszabadulás után az újjáépítésben is. A karácsonyi ünnepek idején aztán megkötötték az egyezséget és megválasztották a Szlovák Nemzeti Tanácsot, mint forradalmi szervet. Így került „Karácsonyi egyezmény“ címen ez a fontos esemény a történelembe. Így alakult meg az a szerv, amely Szlovákia népei törvényhozó testületévé nőtte ki magát, és megalakulása óta döntő szerepet játszott életünk alakulásában. Természetesen nagy hiba lenne nem figyelembe venni azon előzményeket, melyek a Karácsonyi megegyezéshez törvényszerűen vezettek, azon történelmi tényeket, hogy a müncheni árulás és bécsi döntés után egyedül a kommunisták maradtak hűek a köztársaság védelméhez. Illegalitásban szervezték és vezették az ellenállást az idegen megszállók és a hazai árulók ellen. Mi sem természetesebb, hogy ennek következtében minden becsületes hazafi éppen a kommunista pártban látta meg azt az erőt, amely képes megszervezni és meghirdetni az általános támadást a fasizmus ellen, a Csehszlovák Köztársaság egységének visszaállítására. Ami az események folyását meggyorsította, az az a tény, hogy a német fasiszta megszállók sztálingrádi veresége után a Vörös Hadsereg egyre-másra mérte döntő csapásait az ellenségre és 1943 őszén már csak a vakok nem látták a fasizmus végpusztulását. Ügy mint a többi Hitler szövetséges országaiban, Szlovákiában is meggyorsult a klerofasizmus felbomlása. A kegyetlen és igazságtalan rablóháború egyre nagyobb áldozatokat követelt a néptől. Érthetően nőtt az ellenállás már azokban a néprétegekben is, amelyek előbb a semlegesség subájába burkolózva szemlélték az események alakulását. Ezek után a kommunista párt elérkezettnek látta az időt egy széles antifasiszta front megszervezésére, egy olyan központi szerv megalakítására, melynek feladata lesz szervezni és vezetni a széles néptömegeket a fegyveres harcra az Idegen megszállók és hazai kiszolgálóik ellen. Nagyban befolyásolta a Szlovák Nemzeti Tanács megalakulásának körülményeit az a történelmi tény is, hogy 1943. december 12-én aláírták Moszkvában a csehszlovák-szovjet barátsági, háború utáni együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. A szerződés teljes szövegét sugározta a moszkvai rádió magyar nyelvű adásaiban, azonkívül pártunk illegális szervezetei röplapjaikon is terjesztették a Horthyék által megszállt területeken a magyar dolgozók között. 1943. december második felében már kialakult az egység azon ellenállási csoportok között, melyek elfogadták a kommunisták által kezdeményezett közös harcot és egységes vezetést a fasizmus ellen. A vezető szerv elnevezése — Szlovák Nemzeti Tanács — szintén a kommunistáktól származik. Nincs szándékomban ebben a cikkben ismertetni a Karácsonyi egyezmény teljes szövegét, de fontosnak tartom kiemelni leglényegesebb részeit, melyek a későbbiek folyamán szocialista fejlődésünk alapjaivá váltak. 1. Az egység közvetlen feladatát abban jelölték meg, hogy haladéktalanul hozzá kell látni egy általános fegyveres felkelés előkészítéséhez. A fegyveres felkelés megszervezésének ki kell terjedni Szlovákia minden polgárára, beleértve a fegyveres erőket is. Továbbá a Szlovák Nemzeti Tanács feladata és célja: adott pillanatban proklamálni a törvényhozó, végrehajtó és adminisztratív hatalom átvételét Szlovákia területén, és azt mindaddig gyakorolni, míg át nem veszik majd a szabadon választott népi szervek. 2. A fegyveres harcra való mozgósításon kívül, helyesen értékelve a müncheni árulást, külpolitikánk orientációját a Szovjetunióra alapozta, mivel 1938-ban egyedül a Szovjetunió volt hajlandó szembeszállni a müncheni egyezménnyel, s megadni minden segítséget a Csehszlovák Köztársaságnak az ország feldarabolása ellen. Tehát bel- és külpolitikánkat olyan alapokra helyezni, hogy soha többé ne Ismétlődhessen meg a müncheni katasztrófa. 3. Felelősségre kell vonni az árulókat, kolaboránsokat, akik tevékenységükkel hozzájárultak a fasizmus kegyetlenségeihez, Európa népeinek leigázásához. 4. Az egyezmény továbbá kimondta: A nemzeti jövedelmet a lehető legigazságosabban kell elosztani. Biztosítani kell az alapvető polgárjogok védelmét. 5. A törvényhozó és képviseleti szervekben biztosítani kell a nép legszélesebb rétegei akaratának érvényesítését. Az egyezmény egyik legfontosabb cikkelye kimondja, hogy a csehek és szlovákok közös hazában akarnak élni a nemzeti egyenjogúság alapján es ennek érdekében mozgósítják minden erejüket az ország újraegyesítéséért; hogy az újonnan megalakuló Csehszlovák Köztársaság államrendje a demokrácia legyen, s a demokráciát politikai, gazdasági és szociális téren a dolgozók legszélesebb rétegei érdekében kell alkalmazni. Rendkívüli Jelentőségű volt az egyezménynek az a része, amely a nemzeti bizottságok létrehozásáról intézkedik. Ezeknek az intézkedéseknek az alapján országszerte megalakultak a forradalmi nemzeti bizottságok. A kommunisták kezdeményezésére ezek a forradalmi szervek fokozatosan átvették helyi és járási viszonylatban a fegyveres harc előkészítését, a partizánosztagok szervezését és gondoskodtak ellátásukról. Később, a felkelés idején hatalmi szervekké válva határozataik minden polgárra kötelezőek voltak. Ezekben a forradalmi szervekben csakúgy, mint a Szlovák Nemzeti Tanácsban teljes mértékben érvényesültek a népfront alapjai. Egyesítették a munkásosztályt, a parasztságot és a haladó értelmiséget és képviselték azok érdekeit. Több más kelet-európai ország népével együtt ml is felszabadultunk. Ezt a hős szovjet hadseregnek köszönhetjük. Akkor bizonyult helyesnek külpolitikánk orientációja. A felszabadulás tette lehetővé, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács és a nemzeti bizottságok a nép igazi képviseleti és hatalmi szerveivé válhattak. Az igazság kedvéért nem lenne helyes elhallgatni például azt, hogy nem mindenki értelmezte egyformán a karácsonyi egyezményt. Míg a kommunisták és a dolgozók nagy többsége, valamint Gottwald vezetésével a moszkvai emigráció az aktív ellenállást, a fegyveres harc megszervezését sürgette, addig a londoni emigráció, melyben túlsúlyban voltak a burzsoázia képviselői, passzív ellenállásra vagy legfeljebb valamilyen hírszerző és felderítő tevékenységre igyekezett korlátozni az ellenállási mozgalmat, s nem támogatta olyan népi szervek létrehozását, amelyek hatalmi tényezővé válhatnak a felfegyverzett nép, a fegyveres harc folyamán. Így akarták biztosítani a maguk számára a Csehszlovák Köztársaság burzsoá Jellegét, a további kizsákmányolást az újonnan megalakuló köztársaságban. Céljaikat az a tény is bizonyítja, hogy a londoni rádió, bár üdvözölte a Szlovák Nemzeti Felkelést, a Szlovák Nemzeti Tanácsot, mely a felkelést előkészítette és proklamálta, említésre sem méltatta. A Karácsonyi egyezmény részletes szövegét 1944. december 12-én közölték lapjaink és ismertette a rádió. Ekkor vált legálissá a Szlovák Nemzeti Tanács, a törvényhozó s a legfelső állami végrehajtó szerv. Ennek fő feladata: adott időben megragadni a politikai törvényhozó, adminisztratív és katonai hatalmat Szlovákia területén és azt mindaddig gyakorolni, míg a felszabadított nép választott képviselői át nem veszik a hatalmat. A Szlovák Nemzeti Tanács és a nemzeti bizottságok három évtizedes létezése bebizonyította, hogy a legnehezebb időkben is kiállták a próbát, megállták a helyüket, mert a széles néprétegek vágyait és akaratát fejezték ki a múltban és valósítják meg napjainkban is. FABRY ISTVÁN a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke A Szlovák Nemzeti Tanács ülése — 1973
