A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-28 / 52. szám
FEDETLEN FŰVEL Már éppen ott tartottam, hogy Végváry Tihamért végképp elfelejtem, amikor a véletlen összehozott vele egy zajos vendéglőben. — Ugye, milyen furán nézek Így ki — szólalt meg együttérzést keltő hangon. — Nem értem, miről beszél — mértem végig enyhe megvetéssel. — Kopasz fejjel és üres zsebbel ilyenkor télviz idején ... — Még mindig szerencsésebb helyzet, mintha fordítva állnának a dolgok — vágtam közbe, hogy elejét vegyem a kitöréssel fenyegető panaszáradatnak. — Pontosan ezt mondom én is a feleségemnek, de 6 egyre csak a magáét hajtogatja: „Ne magyarázz, Tihamér, üres zsebed és kopasz fejed között dialektikus összefüggések vannak." — Bizonyos mértékben a feleségének kell igazat adnom — próbáltam meg kifejteni a saját véleményemet, de Tihamér félbeszakított. — Azok a férfiak, akik sokat foglalkoznak a nőkkel, idővel átveszik egész gondolkodásmódjukat, mondhatnám: logikájukat, ha egyáltalán beszélhetnénk ilyesmiről a nőkkel és hódolóikkal kapcsolatban. — ön nyilvánvalóan sértegetni akar — mondtam a szokásosnál valamivel tagoltabban, s arra gondoltam, hogy ideje volna előásni egyj kori kapcsolatainkat, de Tihamér megnyugtatott, hogy az egészet csak ugratásnak szánta. A felesége már ^ régen faképnél hagyta. — Rendben — nyújtottam kezet megbocsátóan. — Csak nem akar elmenni? — nyomott vissza a székre. — Mi a fenét csináljak itt? Ügy látom, a pincér is messziről elkerüli az asztalunkat. Pedig régi ismerősöm a fiú — húzta ki magát Végváry mint valami hadvezér a győztes csata után. Aztán hirtelen témát változtatott, s valóban heves támadásba lendült. — Látom, uram, önnek sincs kalapja — mondta szánakozóan. — Miből gondolja? — Még mindig nedves kissé a ha ja. Ez csak a szállingózó hópihékti l lehet. — El tudná képzelni, hogy valaki szereti a hóesést, és ilyenkor fedetlen fővel sétál át közeli munkahelyéről egy pohár forralt borra, de a biztonság kedvéért a kalapját is magával hozza? — kérdeztem provokáló gúnnyal. — Látom, elég gazdag o fantáziája. Talán arra is képes, hogy azt a bizonyos kalapot közelebbről leírja — mosolygott rám Tihamér ravaszon. — Világos drapp, puha tapintású, finom, meleg téli kalap, amilyet ma is csak a legdisztingváltabb ízlésű férfiak viselnek — mondtam egy szuszra, önérzetemben megsértett iv dulattal. — Sajnálom, hogy ennyire fölizgattam — hunyászkodott meg Tihamér, majd mély meghajlással távozott a ruhatár irányában. — Te vigéc — szóltam utána halkan, megvetően —, világéletedbe i bohóc voltál. Mit, bohóc?! Pojáca! — füstölögtem magamban, s örültem, hogy nem tártam fel régi ismeretsé günket. így legalább a következő évtizedben ismét nyugtom lehet tőle. — Kalapom is volt — mondtam a vendéglő ruhatárosának, miután a kabátomat felsegítette. — Elnézést, uram, de Végváry úr még nem tért vissza — mondta a pincér utolérhetetlen udvariassággal. — Mi köze Tihamérnak az én kalapomhoz? — sápadtam el rosszat gyanítva. — Kopasz, ugyebár, az istenadta így hát elhittem neki, amikor azt állította, hogy Kovács úr kölcsön adta neki a kalapját arra a néhány percre ... — Honnan ismer maga engem? — kérdeztem csaknem ordítva. — A Tihi mondta, hogy együtt tetszettek járni valamikor iskolába. Én igazán nem tudtam, hogy ... — Gyakran megfordul itt ez a Tihamér? — törültem meg verejtékező homlokomat. — Megbízható fiú a Tihi — jelentette ki a ruhatáros némi habozás után ha egyszer megígérte, hogy visszahozza, akkor biztos lehet benne. Most december van. Nézzen be a kedves vendég talán áprilisban, ha addig nem találkoznak — kiáltott utánam a pincér, de szavát elnyelte az utcára kicsapódó lárma. Szerencsére csendesen hullott a hó, s vi gasztalásul az is eszembe jutott, he , van otthon egy kucsmám, ami bizu nyára nagyon tetszene Tihamérnak SZENK SÁNDOK A SZABADSAC Ivan Imre bácsi a kommunista veterán Levicében (Léván) lakik, a 9. utcában álló családi házában. Otthonában kerestük fel. Ezerkilencszáznegyvennégy december húszadikán ünnepelték a lévaiak városuk felszabadulásának 29. évfordulóját. De szerettem volna megtudni valamit a régebbi Időkről is. Ivan Imre még ma is gyakran felszólal a gyűléseken Megalakulásakor 1921-ben léptem be a kommunista pártba — meséli. — De már ezelőtt tagja voltam a magyar Vörös Hadseregnek. Tizenkilencben, a Tanácsköztársaság Idejében. Az elvtársak nem feledkeztek meg rólam. Itt van a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által adományozott Tanácsköztársaság! emlékérem — s egy selyemmel bélelt piros dobozból sok-sok kitüntetést és emlékérmet vesz elő, régi harcok emlékeit. — Tizenkilenctől várta azt a napot? Elmosolyodik. — A kommunisták nem szoktak várni — mondja. — Hazajöttem. Megkezdtük a munkát. Hogy legyen fedél a fejünk felett, felépítettük a pártházat. A lévai prolik pénzéből. Koronát koronához téve, sikerült. Es hogy jól alapoztunk, az bizonyos, mert még ma Is kellemes otthont nyújtanak a falak a legkisebbeknek. Ma ugyanig óvoda van a régi falak között. A bécsi döntés után elkobozták otthonunkat és feloszlatták a pártszervezetet, illegalitásba kényszerültünk, de Így is dolgoztunk. Naponta kellett jelentkeznünk a rendőrségen. Látni akarták, miként vesztjük hitünket. Ml Szövetkezet a fővárosban Elég rendhagyó dolog: egységes földművesszövetkezet a fővárosban. Az ember itt él a közelében és nem is tud róla, holott termékeivel (főleg fris3 zöldségfélékkel és virágokkal) nap mint nap találkozhat. És méginkább találkozhat ezekkel a termékekkel a közel és távolabbi jövőben. A főváros peremén működő mezőgazdasági üzemek — így az említett bratlslava-prievozi efsz is — természetesen mindenekelőtt a főváros ellátását szolgálják. Jelenleg az egy főre eső zöldségfogyasztás 80—90 kilogramm évente. Az egészségügyi szakemberek véleménye szerint 120 —130 kilogramm friss vagy mélyhűtött konzervált zöldség fogyasztása lenne az ideális. Ha tekintetbe vesszük, hogy Bratislava lakosságának a száma a tervek szerint 1980-ban eléri a félmilliót, megértjük, hogy a fővárosi és Bálint István mérnök, építésvezető környéki mezőgazdasági üzemek fejlesztése, korszerűsítése halaszthatatlan követelmény. A főrévi efsz viszonylag kis mezőgazdasági üzem. 280 hektár területen gazdálkodik 150 dolgozóval. A termelés három fő ágazatra oszlik (növénytermesztés, állati termékek termelése, és mellékágazati termelés). Ám egyre inkább a zöldség-, virágkertészetre specializálódik. Vagyona 15 millió korona, A tagok átlagos havi jövedelme 1860 korona. * * * A jómúltkor Kopasz László agrármérnök ismerősöm, a főrévi szövetkezet főagronómusa telefonált: mennénk már ki ekkor és ekkor hozzájuk, mivel érdekes és fontos eseményre került sor. Valamiféle alapkőletételt is emlegetett, de közben szétkapcsolták a telefonvonalat. Ügy állítottunk hát be a szövetkezetbe, A főkertész az alapítólevéllel hogy nem is tudtuk pontosan, hogy mit akarunk. Mivel a főagronómust sehol sem találtam, egy másik mérnök, Bálint István, az építőcsoport vezetője vett bennünket pártfogásába. Nem baj, hogy így történt, mert annak az eseménynek, ami épp készülődött, ő volt a szervezője.
