A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-21 / 51. szám
junasz László UJ ARC A MATESZNAL Vavreczky Attila 1 ■jjLj Levicében L Családjában ^ Wp már Hagyomány JflV szinházszere- BRjÉM^^V ^ tét, hiszen bátyj H ja, Gálán Géza, ftf H ' a MATESZ volt f tagja, sok felejt- I hetetlen élményt 1 W szerzett a közön- \ ^ * ségnek. Reméljük, hogy Attila is nyomdokaiba fog lépni. Éeliezovcé ben (Zselizen) érettségizett, és már a gimnáziumhoz kitűnt előadói készségével. Most a MATESZ-tól sze retne a színművészeti főiskolára kerülni, hogy hivató sós színművész legyen. Ha elkezd dalolni: . . Jönnek a bús teenager évek. . .“ Ha otthon elfelejti aláíratni az ellenőrző könyvecskét. . . Ha az iskolai ebédlőben társaival ricsajos kiabálásba kezd: „Éhes a banda, korog a gyomra, kaját, kaját...!“ Ha rosszul rúg a labdába és betörik egy ablak... Ha feltűnően nevetgélni kezd, amikor a felnőttek vitatkoznak.. . Ha látszólag minden különösebb ok nélkül pityereg. . . Ilyenkor csakhamar azt mondják a felnőttek: Tessék! Ezek a mai tizenévesek! Azután szónoki hangsúlylyal megkérdik: Mi lesz belőlük? Erre a két kérdésre — Milyenek? Mi lesz belőlük? — mi is választ kerestünk, amikor Vrbovkán (Ipolyvarbón) jártunk s meglátogattuk a pionírokat. Zsolnai Péter, az úttörőcsapat vezetője segítségével csak úgy találomra kiválasztottunk három fiút, egy kislányt. Milyenek? Bemutatjuk őket. AZ ELNÖK Amikor a Jankó Král pionírcsapat elnöke, Bábosán Adriann megértette, hogy elsősorban tisztségére, beosztására vonatkozólag szeretnénk tőle egyetmást hallani, mindjárt elkomolyodott. — Igen. igen. . . az elnök én vagyok. . . Nos, ez nem is olyan könnyű dolog. Mindenki elképzelését, kívánságát, érdekét figyelembe kell venni, hogy érdekesek, ötletesek legyenek a foglalkozások. . . Ügy beszélt, ahogy az elnökhöz illő. Komolyan. S valójában ilyen. Tavaly ő volt a csapat krónikása. Tessék belelapozni a krónikába! Az bizonyít. Egyébként az irodalmi szakkör egyik legtevékenyebb tagja. Olvasmányairól jegyzeteket szokott készíteni, melyeket feltűz az Iskola faliújságjára. A havonta megjelenő iskolai újság, a Hajnal szerkesztésébe is besegít. Nem ül ölbe tett kézzel sohasem. — És otthon? — kérdeztük. — Otthon mi a kedvenc foglalkozásod? Zavartan mosolygott. — O, hát az csak olyan mellékes.. . Galambokat tenyésztek. Sok-sok galambom van. Postagalambok. Azokat röpültetem. Csapatvezetés, irodalmi szakkör, újságszerkesztés, postagalambok repültetése. . . Ezek után önként adódott a kérdés: — Mi szeretnél lenni? — Minden vágyam, hogy gépipari technikumban tanulhassak tovább. ROBI, A HORGÁSZ Apró termetű, szőke fiú Geregai Róbert, hatodikos tanuló. Élvezettel mesélte horgászélményeit. ö már szakértő ebben a dologban. A nyáron kevés nap múlt el, hogy horgászbotjával ki ne ment volna az Ipoly partjára. — Érdemes volt? — kérdeztük. • — Mi az hogy?!.. . Egy kiló hatvanöt dekás pontyot is fogtam! — Ez volt eddig a legnagyobb? — Pontyból igen. Különben fogtam én már csukát is. Nyolcvan dekás volt. A barátomat, Badó Pityut is elhívtam egyszer-kétszer, de ráparancsoltam, hogy csendben legyen. Elriasztja a halakat. Beszélgetni otthon is lehet. Nem igaz? Amióta azonban hűvösebbre fordult az időjárás, no meg a tanulás is „szorongatja“, ritkábban jut idő horgászásra. Megpróbáltuk a beszélgetést a tanulásra terelni. — Megy, megy a tanulás — mondta. — Az idén növénytant tanulunk, de jövőre állattan lesz! Már alig várom. Az úgy van, hogy otthon anyukám készíti el a halat, de a tisztogatást, a boncolást én vállalom. Olyankor mindig alaposan szemügyre veszem a belső részeit is. Érdekes nagyon! AKI A MATEMATIKÁT SZERETI Furcsa párosítás, hogy a matematika és a magyar nyelv, főleg az irodalom legyen valakinek a két kedvenc tantárgya. Lajtos Judit pedig ilyen. Kezével elhárított egy csintalan, arcába hulló hajtincset, s magabiztosan kijelentette: — Nagyon szeretem a matematikát. Azután legjobban a verseket. Nemcsak szavalni, olvasni is. Azután szívesen énekelek iskolai rendezvényeken, ünnepélyeken, meg otthon is, mosogatás meg takarítás közben. Tavaly, hatodikos korában ismerkedett meg az irodalmi szakkör munkájával. AZ EZERMESTER Magas, barna és vékony, hirtelen megnyúlt fiú Juhász László. Kézügyességének hírét hallva toppantunk be hozzájuk. Rajzolgatott. — Miket készítesz? Becsukta füzetét, elővette legkedvesebb készítményét. Csak azután felelt az kérdésre. — Sok mindent! Gyertyatartót, fényképtartót, lámpákat. Lomfürésszel dolgozom, Kamagon ragasztót használok, és a végén belakkozom a kész darabokat. Ennyi az egész! — Mióta foglalkozol ilyesmivel? — Jó néhány évvel ezelőtt kezdtem. Egyik idősebb barátom, Lavrik Jánosi akkor még építőipari technikumba járt, ha hazajött hétvégeken, mindig ilyesmivel foglalkozott. Kérdezgettem, kérdezgettem, majd kedvet kaptam én is... Kedvet kapott, s ma már barkácsoló ezermester. Amúgy talán semmiben sem különbözik osztálytársaitól, jó tanuló kézügyességének híre pedig közismert. Megkérdeztük tőle is: — Mi leszel? Merengve nézett maga elé. — Gimnáziumban szeretném folytatni a tanulást. . . Talán humán tagozaton. . . Kissé restellte határozatlanságát. A tizenévesek még nem felnőttek. Talán már nem annyira gyermekek, ahogy azt sokan elképzelik. Rosszak? Néha. Jók? Tudnak, akarnak jók lenni. A bemutatott tizenévesekre sem lehet egyértelmű ítéletet mondani. Határozatlanságuk, kiforratlanságuk korukkal járó jellegzetesség. A pionírszervezet, mely ebben a tanévben ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját, segíti, irányítja őket. BENYAK Mária Kontár Gyula felvételei OTOS IKREK TALÁLKOZÓJA Rendkívüli találkozóra került sor Londonban. A skóciai Hanson asszony öt háromesztendős kislányával meglátogatta londoni sorstársát, Mrs. Bostockot, aki másfél évvel ezelőtt adott életet négy egészséges kislánynak és egy kisfiúnak. A vállalkozó kedvű anyának külön repülőgépet bocsátottak rendelkezésére. Az ötös ikrek találkozója oly jól sikerült, hogy az anyák elhatározták, tavasszal megismétlik az összejövetelt. A KÉPERNYŐRŐL MAR ISMERJÜK Szalay Editet, a Madách színház fiatal művésznőjét azok a tv-nézök ismerik a legjobban, akik figyelemmel kisérik a budapesti televízió adásait. Szalay Edit az idén végezte a főiskolát, a tévében azonban már jelentős szerepeket alakított. A Hunyady, a törökverö cimü tévéjátékban Szilágyi Erzsébetet, a Trójai nőkben Kasszandrát. Akik látták a Sganarelle és a Nők iskolája cimü Moliére-darabok televízió-változatát, szintén emlékezhetnek rá. A színház tervei szerint még ebben az évadban nagyobb feladatok várnak Szalay Editre. mini-magazin Babcsan Adriann — ai elnök Geregai Róbert Lajtos Judit
