A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-12-21 / 51. szám

^ “7 Q -at írtak, karácsony éjjel volt.

\ / / Jj Sűrűn szállingóztak a hópelyhek, nehéz hósubájuk alatt nyögtek a háztetők, roskadoztak fehér prémjük alatt az ablakpárkányok. A kis magyar vidéki mezővárosban, Jászberényben a gyógyszerészlakból kiszűrődő fény szinte bearanyozta a ház előtt álló fák fehér takaróját. Megkondultak a templom harangjai. A gyógyszerészlakban ekkor vegyült a harangzúgásba egy újszülött sírása. Kisfiút vártak, de kisleány érkezett — Rozika, mint hatodik gyermeke a családnak — a későbbi magyar színpad ragyogó csillaga.

Mikor az édesapa meghalt, az anya támasz nélkül maradt, hét gyermekével. Nehéz idők következtek, a gyógyszertárt bérbe adták, bérlőjük becsapta őket, végül is kénytelen volt eladni a patikát. A víg kedélyű, folyton daloló Rozikát felvitte édesanyja Pestre, régi jó ismerősükhöz, Rotknepfhez, a belvárosi plébániatemplom kántorához, aki a kislányt énekre is tanította. Varrodába járatták egyébként a kis Rozit. Rozika itt ismerkedett meg a magyar színészettel. Egyszer vándorszínészek jöttek Kolozsvárról Pestre s a „Hakerszálában” léptek fel. A kislány rávette Rotknepfnét, hogy megnézzék a komédiásokat. Az előadás roppant nagy hatással volt a kis Rózára, odahaza állandóan színházat játszott. Belső tűz hajtotta, lángoló odaadással rendez a varrodában először műkedvelő előadást. Nagy sikere van s ez tovább fűti bensőjét, majd könyörög anyjának vigye el Vida László színigazgatóhoz. Anyja nagy lelki tusa után elviszi, a színigazgató szerződteti kisebb szerepekre. Első szerepe az „Egyiptomi út”ban, ebben egy szeleburdi szobaleányt alakított. Szerepét nagyszerűen be is tanulta, azonban a debü majdnem botrányba fulladt, mivel szerepét a közönségnek hátat fordítva mondta el. Oly hévvel beszélt, hogy az inast játszó színészt szóhoz sem hagyta jutni, ez hiába súgta neki, hogy hagyja már abba. Mikor nagy nehezen magához tért, szerepét újra elmondta, de most már a közönség felé fordulva. Észve sem vették, hogy hiba csúszott az előadásba, gondolták, hogy így lett megírva a pergő nyelvű kis szobaleány szerepe. Nagy siker, tapsvihar koronázta Rozika első fellépését.

Mikor az „Első hajós” című darab került műsorra, már Rozika neve is szerepelt a színlapon. Benke József — Jókai Mór későbbi feleségének édesapja — volt a rendező, Rozikát neve megváltoztatására kellett előkészíteni! s így lett a Schenbach névből Széppataki. 1813-ban férjhez ment Déry István színészhez, s 1815-ben társulatával Miskolcra került.

1820 júniusában a magyar színtársulat Dérynével Pozsonyba érkezett. Az „Arany Szarvasban” szállottak meg a színészek, a mai Námestie SNP 2. szám alatti épületben. Dérynét nagy szerelme, Prepeliczay Sámuel von-DÉRYNÉ —

Széppataki Róza

zotta ide, ki báró Prónaynál volt mint nevelő. Szerelmük csalódással végződött. Déryné 1820. június 24-én játszott először a pozsonyi színpadon, ekkor játszottak először magyar nyelven. Déryné a „Gróf Benyovszky” című darabban debütált. Déryné Afanázia szerepét töltötte be roppant nagy sikerrel, valósággal istenítették Pozsonyban. A bécsi „Magyar Kurír” című lap 1820. július 7-i számában nagy elismeréssel ir az előadásról, ez volt az első magyar nyelven megírt kritika Déryné pozsonyi szerepléséről.

Híre nőttön-nőtt, karrierje felfelé ívelt, Magyarország több városában aratta diadalait. 1823-ban került Kolozsvárra, itt érte el művészetének tetőpontját; nemcsak drámai, hanem operai szerepekben is. öt nevezhetjük az első magyar operai primadonnának. A kolozsvári társulattal került 1827-ben Pestre, de itt a társulat megbukván, Déryné ismét Miskolcra, majd Kassára szerződött. 1835-ben Szentpéteri meghívására a budai színtársulathoz szerződött, a Nemzeti Színház megnyitásakor pedig 1837-ben Fáy András ehhez a színházhoz szerződtette; de Déryné művészete akkor már hanyatlóban volt. A következő év elején megvált a Nemzeti Színháztól, s azután vidéki színtársulatnál vendégszerepeit, 1852- ben pedig 59 éves korában végleg megvált a színpadtól.

Ettől kezdve férjével Diósgyőrben lakott. Férje halála után beköltözött Miskolcra nővéréhez, Kilényinéhez s ott szegényesen pályatársaitól és a Radnótfay-alaptól támogatva — évi 100 forint kegydíjat kapott — éldegélt haláláig.

Még egyszer fellobban a fény, mely egyúttal

hattyúdala Dérynének

1868-ban Egressy Gábor színtársulata érkezik Miskolcra, vendégszereplésre. Felkérték a 75 éves öreg színésznőt, hogy keresztfiának, Egressy Ákosnak jutalomjátékán fellépjen. Majdnem ölben vitték fel a színpadra. A „Keresztes vitézek” című darabban a fejedelemasszony szerepét játszotta. Szerepét ülve kellett volna játszania, de amint fellépett a neki életet, fiatalságot, ragyogást jelentő deszkákra a törékeny, magával szinte tehetetlen alak, újra a régi ünnepelt, tündöklő „Déryné ifjasszony”-nak érezte magát. Arca átszellemült, szemei felragyogtak, mindenkit ámulatba ejtő frisseséggel, élénkséggel játszott. Szerepében a fegyverrel rátámadó keresztes vitéz elől olyan fürge könnyedséggel menekült, hogy az üldöző vitéz alig érte utol.

1872. szeptember 29-én „új szerepében” már nem gördül fel a függöny többé. Hol a közönség? Hol a tapsvihar, hol a bravó kiáltás, mely minden előadásánál elmaradhatatlan volt. Már csak két ember láthatta nagy, értelmes szemeit, melyek örökre lezáródtak. A vízkór végzett vele. Ez a két ember kisérte csak koporsóját a „Nagyleány sírkertbe”, a miskolci szegények temetőjébe. A lapok is csak röviden vettek tudomást a Halálozási rovatban elhunytáról, hiszen már alig ismerték őt. Ínségben halt meg. Elfeledték, eltemették, mint a legtöbb művészt, kinek az a sorsa, hogy túlélje alkotásait s élő emlék legyen azok sírja felett. Halála után csodálatos feltámadásban volt része. Neve körül glória szövődött, alakját színpadra vitték s a szegények temetőjében porladó Déryné újra éled és él tovább az utókor emlékezetében.

Hajoljunk meg mi is születésének 180-ik esztendejében és elhunyténak 101. évében nagysága előtt. Minél jobban távolodik a tűnő időben, egyre élesebben látni, micsoda remeke volt, csodás tüneménye az emberi nemnek.

P. KOVÁTS GIZELLA

JÓKÍVÁNSÁG

VÍZSZINTES: 1. Idézetünk első része.

13. T-betüvel a végén: német kártya.

14. Csapiin híres íilmje. 15. Elektromos töltéssel rendelkező atom. 16. Az öt-tó egyike Észak-Amerikában. 17. Lélegzett. 19. Város Csehországban. 22. Alpesi legelő. 23. Kolini autók jelzése. 24. Opium készül belőle. 26. Félmillió.

27. Van bátorsága. 29. Ady Endre névjele. 30. Égési termék. 32. Tengeri rabló. 34. Hint. 35. Mecsethez tartozó karcsú magas torony (é. h.). 36. Fontos élelmiszer. 37. Arad folyója. 39. Nem jó tanácsadó. 41. Juttat. 43. Német névelő. 44. A Tisza balparti mellékvize. 46. Tíz angolul. 47. Vendégség kezdete. 48. Versorvégződés. 50. Déligyümölcs. 52. Vízben él. 53. Ernyős virágú illatos növény. 54. Tiltószó. 55. Melléképület. 56. Lapos. 58. Indulatszó. 60. Betű kiejtve. 63. Sporteszköz. 65. Literátus. 67. Albán pénzegység (é. h,). 69. Levegő. 70. Mutatószó. 71. Csonthéjú gyümölcs.

FÜGGŐLEGES: 1. Vágó eszköz. 2. Régi súlymérték. 3. Hangtalan vét. 4. Saját kezűleg. 5. Angol olaj. 6. Alak. 7.

Kikötőváros Németországban. 8. idegen tagadószó. 9. Angliá része. 10. Kicsinyítő képző. 11. Korszak. 12. Szin. 13. Az idézet második része. 18. Táncmulatság. 20. Az idézet befejező része. 21. Talál. 24. Nem megy el. 25. Barát jassznyelven. 27. Kutat. 28. Nagyon gyorsan fut. 30. Gyümölcs. 31. Gyakori magyar családnév. 32. Lóbetegség. 33. Erősen suhogó hangot hallat. 38. Szóvégződés. 40. A hangerősség mérésének egyik egysége. 42. Az erő fizikai mértékegysége. 44. Tantál vegyjele. 45. Föléje. 47. Fehér bottal jár. 49. Félmillió. 50. Fia arabul. 51. Buzdító szócska. 52. A két partot köti össze. 57. Birka. 59. Angol világos sör. 60. A szántásra szolgáló gazdasági eszköz. 61. Fogadási összeg. 62. Beszédrósz. 64. Izomszalag. 65. Római költő. 66. Lágy fém. 68. Sértetlen. 69. A föld felé. 70. Bécsi tojás.

Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 13, és 20. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül szerkesztőségünk címére: 890 44 Bratislava, Obchodná 7, lehetőleg levelezőlapon.