A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-12-14 / 50. szám

Az új arcú India íővárosa maga is a fejlődés gyors Ütemét tükrözi

..nagy nap“ India történetében 1947-ben \ az augusztus 14-ről 15-re virradó éjszaka volt, ekkor szabadult fel az ország a 150 éves angol gyarmati uralom alól.

I m i „Amikor éjfélt üt az óra, és a világ alszik, India életre és szabadságra ébred“, — mondotta Jawaharlal Nehru, az államai- . kotó miniszterelnök több mint húsz évvel ezelőtt az új Delhi-i parlamentben. „Álmaink, amelyeket meg akarunk valósítani, nemcsak India, hanem az egész világ nemzetei szempontjából nagy jelentőségűek, tette hozzá az öt jellemző bizakodással, és reménységgel.

Ezek az álmok még nem valósultak meg teljesen, de India függetlenségének elnyerése pillanatától a nemzetközi politika fontos tényezője lett. Egy negyedszázad alatt hogyan is lehetett volna kiemelni egy 570 — vagy még ennél is több — milliós lakosságú népet a gyarmati uralom hagyatékából, az irtózatos nyomorúságból? Ez még akkor sem sikerül, ha ez a hatalmas ország elegendő tőkével rendelkezik, ha igazságos a nemzeti jövedelem elosztása, s az adott sajátos körülmények között társadalmi reformokra és szociális igazságokra törekszünk. Indiában nem volt hiány, a reformtervekben. Itt azonban, miként Malraux irta, a 14. századból kellett átugorni a huszadik századba, s ehhez időre van szükség, még akkor is, ha felgyorsult a történelem menete. A függetlenné vált Indiát szegénység, éhség, munkanélküliség, írástudatlanság és strukturális elmaradottság jellemezte. (Az 570 millióból 457 millió ember még mindig falvakban él, 566 878 a statisztikailag nyilvántartott kisebb települések száma.) Az évi népszaporulat 13 millió, csaknem annyi, mint Csehszlovákia lakossága. Természeti csapások is sújtják, vagy kevés a viz (vannak olyan területek, ahol 3 év óta csepp eső sem esett, vagy pedig — gátrendszer és erőmüvek hiányában — a tengerbe zúdul a megáradt folyók vize, gyakran magával sodorva az egész termést. Hihetetlen problémákkal kellett és kell megküzdeni.

E hatalmas ország mindig rendelkezett olyan ál-Kohászali kombinát, amely csehszlovák segítséggel épült

lamférliakkal — Mahatma Gandhin, Nehrun, Sasztrin keresztül Gandhi miniszterelnök-asszonyig —, akik szembe tudtak nézni az adott, valóságos problémákkal, s nemzetközi tekintélyt vivtak ki és biztosítottak Indiának. Szó szerint értelmezték az alkotmányt, és annak bevezető mondatait: „A mi országunk egy nagy család, egyenlő joggal, és kötelességgel, minden tagja számára“. Államosították a bankok nagy részét: eltörték a maharadzsák kiváltságait; harcot hirdettek a szegénység ellen; hosszú távú programot hirdettek a „zöld forradalom“, a mezőgazdaság átalakításának megvalósítására. Az indiai kormány 1971 nyarán barátsági és együttműködési szerződést kötött a Szovjetunióval, ami egyszersmind a szocialista közösséghez tartozó országok magatartását is meghatározta Dél-Azsia e vezető hatalmához. A szerződés nem irányult az ebben a térségben élő más népek ellen, ugyanakkor azonban lehetőséget biztosított Indiának, hogy megoldja a hindusztán félszigeten több mint két évtized óta feszültséggel telitett problémákat,

E politikai együttműködés logikus következménye volt India pozitív el nem kötelezettségi magatartásának, ami különösen akkor nyilvánult meg hatásosan, midőn a hidegháború szelleme osztotta meg az országokat és népeket. Ezekben az években az indiai kormány hangsúlyozottan ápolta kapcsolatait a szocialista országokkal, majd különösen a hatvanas évektől kezdve, tüntetősen támogatta a nemzetközi fórumokon — az Egyesült Nemzetek Szervezetében ugyanúgy mint az el nem kötelezett országok csúcsértekezletein — a békés egymás mellett élés politikáját. Pozitívan értékelt minden erre Irányuló kezdeményezést,'így a szocialista országok

AZ ÚJ ARCÚ

mm

A fogolycserét Ciprus érintésével repülőgépeken bonyolították le

Több napos huzavona, ENSZ-katonákkal folytatott verekedések, botrányos, provokációs cselekmények után Izrael aláírta a kétoldalú egyezmény néhány kikötését. Tel-Aviv, illetve Kairó repülőteréről felszálltak a Nemzetközi Vöröskereszt első sebesültvivő gépei, fedélzetükön izraeli és egyiptomi hadifoglyokkal. Az egyiptomi tárgyaló fél jó szándékát, a helyzet mielőbbi rendezésére való törekvését bizonyítja, hogy a 101. kilométerkőnél folytatott tárgyalásokon Kairó küldöttei kompromisszumként elfogadták azt az izraeli kikötést, hogy a fogolycsere megkezdésével párhuzamosan vegyék át az ENSZ békefenntartó haderői a Kairó-Szuez országút 101. és 119. kilométerkövénél létesített ellenőrző pontokat. Az eredeti megállapodás az volt, hogy Izraelnek először át kell adnia a két ellenőrző posztot az ENSZ-katonáknak, s majd ezután kezdik meg a hadifoglyok és sebesültek kölcsönös kicserélését.

Noha kétségtelenül haladást értek el a tűzszünet megerősítéséről intézkedő egyezmény gyakorlati megvalósításában, a megállapodás leglényegesebb pontjának a végrehajtásáról, tehát az október 22-i állásokba való visszavonulásról Izrael hallani sem akar. Golda Meir miniszterelnök parlamenti beszéde egyértelműen ezt tükrözte. Szerinte Izrael nem fog visszavonulni az október 22-i tűzszünet! vonalakra, „minthogy ezek a tűzszüneti vonalak sohasem léteztek“.

Képtelen „érvelés“. Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy a tűzszünet hatálybaléptekor, október 22-én közép-európai idő szerint 18 óra 50 perckor a frontnak valamilyen földrajzilag pontosan meghatározható vonalon kellett húzódnia. Ezt a vonalat egyébként mindkét fél hadijelentései leírják. Említették a hivatalos izraeli rádió- és sajtókommentárok, köztük Herzog tábornok is. így tehát Golda Meirnek elég lenne bepillantania az október 22. után megjelent izraeli lapokba, hogy meggyőződjön állításai képtelenségéről. A nap mint nap közölt térképek is egyértelműen rögzítik: hol álltak az izraeli csapatok a tűzszünet életbelépésének pillanatában, s hogyan használták ki az egyiptomiak „tüzet szüntess!“ parancsát további területek megszerzésére a tűzszünetet követő napokban.

Felmerül a kérdés, hogy Izrael, amely az arab országok erősbödő, diplomáciai, katonai, gazdasági összefogása, az olajembargó bevezetése nyomán elszigetelődött még legszorosabb nyugati