A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-07 / 49. szám
PÁLYAVÁLASZTÁS ELŐTT Évente visszatérően foglalkoztatja a szülőket, pedagógusokat a pálya- vagy iskolaválasztás előtt álló fiatalokat az a kérdés; merre; hová; mi legyen a fiam, mi legyen a lányom, milyen szakmát, pályát válasszak? Hallatlanul sokan bábáskodnak a fiatalok körül, amig valamilyen döntés születik. Tanácsot, ötletet ad a szülő, a rokon, a barát, az ismerős és nem utolsósorban a pedagógus. Kinek a tanácsát fogadják el? Ki adjon tanácsot és mikor? Sokszor és sokan azt felelik erre, hogy munkaerőhiány van. minek tanácsot adni. mindenki számára biztosított az elhelyezkedési. továbbtanulási lehetőség, sőt bőven lehet válogatni, vándorolni, próbálkozni is. Másrészt nem ritkán azt is hallani; azért felesleges a tanácsadás, mert a munkáspálya kényszerpálya! Jobb tanulmányi eredménnyel értelmiségi, alkalmazotti pályára kerülnek a fiataTbk. a gyenge tanulmányi eredménnyel pedig szakmát tanulnak; fizikai dolgozók, betanított és segédmunkások lesznek. Ezek a nézetek a szakemberek körében is gyakran vitára adnak okot. A munkaerő-gazdálkodással foglalkozó szakemberek a problémát úgy közelítik meg, hogy ma és a jövőben is még sokáig a szakmunkások számának növelése jelenti majd a reális munkaerő kielégítését. Hazánkban nagy a szakmunkásigény éppen azért, mert erre van szüksége a népgazdaságnak. A továbbtanulás lehetősége elvben mindenki számára adott, de a középiskolai felvételi lehetőség és a szükséglet korlátozott. A gimnáziumok és a szakközépiskolák a felvételnél ma és még sokáig jobban figyelembe veszik a tanulmányi eredményt, mert azok az elmélet-igényesebb pályákra és munkakörök betöltésére vagy éppen a felsőfokú végzettséget biztosító továbbtanulásra is előkészítenek. Mindez nem azt jelenti, hogy a szakmatanulás a tanulmányi eredmény alapján kényszer. A szakmunkásképző intézetekben is tanulnak kiváló és jó tanulmányi eredményt elérő fiatalok. Kényszert jelenthet az a körülmény, hogy a helyi lehetőségek milyenek, mire van szüksége a városnak, a kerületnek, milyen szakemberekre van igény. A legnagyobb gondot és problémát a szakmatanulástól, a munkáspályáktól való idegenkedésben mégis az jelenti, hogy meglehetősen torz szemlélet vált uralkodóvá a fiatalok és az idősebbek gondolkodásában egyaránt. A szellemi és fizikai munka közti különbség eltűnésének lényegét például sokan abban látják, hogy felsőfokú végzettségre mind többen tesznek majd szert. Ami közismerten nem igaz, nem is lehetséges, hiszen nincs is szükség a jelenleginél sokkal több diplomásra. Mások az automatizációra hivatkozva alulértékelik a szakmatanulást és a fizikai munkát. Érvelésük szerint a következő években egyre több kvalifikált, sok mindenhez értő. alkalmazotti munkakörű fiatalra lesz szükség. De így ez is leegyszerűsítés, mely az objektív valóságtól függetlenül nem veszi figyelembe, hogy ez hosszabb, sok évtizedes, viszonylag lassú folyamat. Vannak továbbá, akik nyersen kimondják, hogy szakmatanulásra a tehetségtelen fiatalok, az ifjúság azon rétegei jelentkeznek, kényszerülnek, akik másra nem képesek, csak „fizikai munkára”. Célszerű azonban tudomásul venni, hogy a szellemi és fizikai munka közti különbség elsősorban azon az úton csökken s szűnik majd meg, hogy éppen a szakjellegű fizikai munka tartalma gazdagodik és magasabb követelmény-rendszerével mindinkább összefonódik a szellemi munkával. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szakmai fizikai munkát vállaló fiatalok nem az ifjúság tehetségtelen rétegeiből kerülnek ki, hanem mindinkább azok lesznek fizikai munkások, akiknek a tehetsége elsősorban nem intellektuális ismeretekben, hanem gyakorlati, szervezői, manuális készségben jelentkezik. De ezek a fiatalok is rendelkeznek a szükséges általános műveltséggel és éppen iskolarendszerünk nyitottsága révén — hogy t. i. minden fiatal számára biztosítva van a továbbtanulás lehetősége valamennyi iskolatípusban — előbbre juthatnak társadalmi áldozattal és egyéni erőfeszítéssel a magasabb szintű ismeretek megszerzéséig.'De a szakmunkások részére is biztosított — az adott szakmán belül a továbbképzés. Továbbá az is igaz, hogy egyetlen fiatalnak sem kell attól félnie, ha az első alkalommal rosszul választott, hogy egy életre belekényszerül tévedése következményeibe. A lehetőség adott, a fejlődés igényli és segíti az átképzést, a változtatást. Az iskola, a szülő, a pedagógus s a különböző állami és társadalmi szervezetek, a tanárok, a SZISZ-alapszervezetek tehetnek a legtöbbet annaK érdekében, hogy ismertebbé váljék a pályaválasztási tanácsadás a fiatalok és a szülők körében. Pszichológusok, pedagógusok, orvosok, szociológusok segítségére van szükség, hogy eloszlassák a munkáspályák körüli tévhitet; s minél kevesebb legyen az olyan fiatal fiú és leány, aki kényszerpályának érzi a szakmatanulást, a szakmunkás hivatást. Pártunk oktatáspolitikai határozataiban is nagy figyelmet szentel a szakmunkásnevelés problematikájának. Mindazoknak, akik felelősek az ifjúságért, tudomásul kell venniök azt a tényt, hogy ma már az ezredforduló munkásoszályát neveljük. SIKERÜL MEGMENTENI? Ez év november 21-én ért véget az a pályázat, melyet az ismert pisai ferdetorony megmentésére írtak ki. A szakemberek véleménye szerint abban az esetben, ha nem tesznek semmit a torony megerősítésének érdekében, legkésőbb 2173-ban összeomlik. Évente két és fél millimétert ferdül. AUTÓZÓ KUTYÁK Egyre terjed a kutyadivat, a kutyaszeretet. Ennek a Ford Caprinak a tulajdonosa jól ismeri a kutyák lélektanát. Két ebének ezért külön ablakot vágatott a csomagtartó fedelébe. Az állatok nyugodtan nézelődhetnek s nem zavarják vezetés közben a sofőrt. EZ AZTAN TELJESÍTMÉNY! Egyre többen szeretnének megszabadulni felesleges kilóiktól. A képünkön látható Joanne Shaw a fogyókúra alatt 80 kilót veszített súlyából. Az előbbi ruháiba nyugodtan albérlőket is fogadhat. MARILYN MONROET JÁTSSZA A képünkön látható, ma még kevésbé ismeri filmszinészno főszerepet játszik abban a filmben, mely Marilyn Monroe életéről szól.
