A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-12-07 / 49. szám

• ® o Mép /orró kánikulai napok járták, amikor a CSEMADOK Nővé Zámky-i érsekújvári) helyi szerve­zetének székháza előtt pezsgő mun­kára lettem figyelmes. Sidó Zoltán elnök, Keller Gábor tánccsoport-ve­­zetö és még néhány fiatal csákány­nyal, lapáttal ugyáncsak fúrta az épület oldalát, hogy a nyert nyílá­son át elhelyezhesse a légkondicio­náló berendezés ki- és bevezető be­tongyűrűit. Ugyanis a helyi szerve­zet Kassák Lajosról elnevezett ifjú­sági klubjának szűk lett az emeleti kisterem, az épület alatt pedig tágas é: kihasználatlan pince rejtőzik. Ad­dig forgatták a pinceklub megalakí­tásának gondolatát, míg végre pa­pírra kerültek a tervek s hozzálát­hattak a kivitelezéshez. A helyi Plc-ÖSSZEFOGÁSBAN AZ ERŐ tale.x kötszövő adja a légkondicioná­ló berendezést, a Renokov pedig a központi fűtés szereléséről gondosko­dik. Kétségtelen, hogy a félmilliós beruházás financirozásához kevés volna a szervezet anyagi fedezete, habár az utóbbi évek átlagában a székházban és a vidéki előadásokon) lezajlott kulturális és társadalmi ren­dezvények évente kb. 150 ezer koro­na bevételt hoztak. Mit legyenek te­hát a kultúra fáradhatatlan harco­sai? Pontosan azt, amit negyed év­százada tettek a CSEMADOK szék­háza felépítésének hősi korszakában: mozgósították a tagságot társadalmi munkára. A helyi csoport jó kap­csolatot tart fenn az állami szervek­kel: a székház helyiséget bocsátott rendelkezésre agitációs központ mű­ködtetésére. Nem Is késett a városi nemzeti bizottság 34 ezer koronás juttatása, amit még a jnb is bizo­nyára kiegészít. Ezeket az összegeket a klub berendezésére lehet fordíta­ni. Az építkezés befejezését 1974 nyarára tervezik és bízvást remélik, hogy a korszerű, tágas új otthon majd még inkább vonzza a fiatalo­kat a klubkörök új embert nevelő munkájában való részvételre. ÉV VÉGI MÉRLEGELÉS vezési gonddal küzdő, megfelelő pró­balehetőségeket nélkülöző kórus (a városnak nincs kultúrháza) problé­mák megoldódnak, s az énekkar a jövőben ott lesz majd a legjobbak se­regszemléjén. Érett, kidolgozott músorszámokkal mutatkozott be a viszonylag kis lét­számú jahodnái (pozsonyeperjesi) énekkar Jarabik Imre karnagy ve­zetésével. Az est kellemes meglepe­tései közé tartozott a bősi énekkar szereplése is, amely 1971 óta tevé­kenykedik Horváth Endréné vezeté­sével, A kórus jó hanganyagával és kidolgozott műsorszámaival, különö­sen Bárdos: Dana dana című kórus­művével nagy közönségsikert aratott. A somorjai énekkari mozgalom 1935-ig visszanyúló hagyományainak folytatójaként mutatkozott be a nem­régen újjászervezett énekkar Poks­­taller László vezetésével. Igényes, körültekintő műsorválaeztásával, tiszta intonációjával, átélt, kifejező előadásmódjával a kórus méltán vív­ta ki a közönség rokonszenvét és elismerését. A nyilvános bemutatót megelőzően, a délutáni órákban a felsorolt ének­karok a CSEMADOK KB és a Nép­művelési Intézet által kijelölt zsűri előtt mutatták be műsorukat, majd a zsűri tagjai értékes szakmai taná­csokkal látták el az egyes kórusok karnagyait, vezetőit. Az est második részében a Csehszlovákiai- Magyar Tanítók Központi Énekkarának hangversenye, majd a kórusok közös fellépése következett. Műsorukon Ko­dály: Fények ragyogása cimű kórus­műve és egy népdalcsokor szerepelt. A kórusokat Papp László Illetve Ja­­rábik Imre karnagyok vezényelték. Az est az énekkarok és a közönség közös népdaléneklésével ért véget, melyet — már hagyományosan — Vass Lajos vezetett. Űj kórusaink sikeres találkozója a mozgalom gazdagodását, fejlődését igazolja. Reméljük, hogy a jövőben majd gyakran találkozunk velük a seregszemléken, fesztiválokon. KULCSÁR TIBOR Prandl Sándor felvételei A bősi énekkar. Vezényel Horváth Endréné o o o a CSEMADOK buáincei (bus­­sai) helyi szervezete november 10-én tartotta meg évzáró taggyűlését. En­nek ünnepélyes hangulatát emelte, hogy megjelentek Rados Pál, a já­rási bizottság titkára, Tóth András, a jb népművészeti bizottságának el­nöke, Modrovié Milan, a Matica Slo­­venská helyi csoportjának elnöke, a falusi pártszervezet, a hnb, és a Nemzeti Front képviselői is. A beszámoló rámutatott azokra az eredményekre, amelyeket, a szerve­zet az elmúlt évben elért. Szó esett a sikeres Petőfi-estről, a környező falvakban lebonyolított vendégsze­replésekről, az önkéntes, társadalmi munkáról, az énekkar fáradhatatlan munkájáról, és még sok másról. Itt kapták meg Bombór Gáborné és Pi­sák Pál a járási népdalversenyen el­ért második helyezésükért a díszok­levelet. A jövő időszakra, a szervezet tag­sága ismét figyelemreméltó célokat tűzött ki maga elé. A Mikszáth Kálmán színpadi na­pokra a színjátszó csoport benevez, éspedig Samo Chalupka: Vén sze­relmes című vígjátékával, a CSE­MADOK fennállásának 25. évfordu­lójára új műsorral készülnek az énekkar Vámos Gézáné és Fajcsík János vezetésével felelevenít egy régi népszokást, egy fonójelenetet tanul be. A Szlovák Nemzeti Felkelés év­fordulójának tiszteletére a Matica Slovenskával együtt közös szabad­téri műsort adnak. Részt vesznek a .Ki mit tud a Felkelésről“ című versenyben, előtte pedig ellátogatnak Banskó Bystricába és végigjárják a Felkelés nevezetesebb helyeit. A bussaiak szivükön viselik1 a ma­gyar népi kultúra fejlesztését nem­csak községükben, hanem a környe­ző falvakban is. Ezért felkarolják a szomszédos csalári szervezetet, ahol, sajnos, a CSEMADOK igen passzív. Remélik, hogy közös erővel itt is fel­lendítik a munkát. Vámosáé D. Ilona o*» November 11-én tartotta idei évzáró taggyűlését a CSEMADOK mintegy 8Ó tagot számláló kisköves­­di szervezete. A vezetőség kiterjedt szervező munkával elerte, hogy megalakult a községben a vegyeskar, s Dóczi Sán­dor és Hauptman Antal pedagógu­sok vezetésével az évzárón színvona­las műsort adott, ugyanígy az eszt­­rádcsoport is. örvendetes, hogy a lassan két éve magáról keveset hal­latott, de addig mindig élenjáró szer­vezet életében ismét megindult egy komoly kulturális folyamat, amely biztató jel a jövőre nézve. A beszámolóban Hauptman Antal, a helyi szervezet elnöke megemlí­tette, hogy a szervezet csak úgy le­het életképes, ha vezetőség és tagság szorosan összefog, és élnek azzal a lehetőséggel, amelyet pártunk és kor­mányunk lassan 25 éve a szervezet tagjainak megadott. A jubiláló CSE­­MADOK-ban a tagság kell, hogy fel­ébredjen, nagyobb érdeklődést tanú­sítson s ki-ki képessége szerint se­gítse a község kulturális felemelke­dését, népi hagyományainak ápolá­sát. Persze, tüzet gyújtani csak az tud, aki maga is lobog. Nos, Kiskö­­vesden ezt a lobogást, ezt a meleget árasztó izzást láttuk, éreztük mind­annyian ezen a vasárnap estén. Az egyhangúan elfogadott hatá­rozatban a tagok vállalták, hogy mindenkor hűen követik pártunk helyes politikáját, s hogy a helyi szervezet taglétszámát ebben a kis községben a CSEMADOK fennállása 25. évfordulójának tiszteletére 80-ról 100 főre emelik. A másfél órás műsorban fellépő közel 30 szereplő mindegyike képes­sége és adottsága szerint jól meg­állta a helyét, örvendetes volt az újraéledő népi zenekar fellépése. Tetszettek a szólóénekesek és a cite­­razenekar műsorszámai is. jól szó­rakozott a tagság a két vidám jele­netén, de az est legszínvonalasabb műsorszámát talán mégis az arány­lag gyér létszámú* és először bemu­tatkozó vegyeskar adta. Mini, ezúttal is bebizonyosodott. Kiskövesden érdemes folytatni ezt az elkezdett nemes munkát, amelyre a községben sokan felfigyeltek. A ve­zetők remélik, hogy mind az ének­karba, mind pedig az esztrád-. a tánc- és a színjátszó csoportba to­vábbi személyek jelentkeznek, s így az eredmény sem marad el Kiskö­vesden. ai. A vendéglátó város énakkara Papp László vezetésével

Next

/
Oldalképek
Tartalom