A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-07 / 49. szám
leptek a kopott információk. Sosem gondoltam, hogy ilyen sokrétű és hasznos munkát végeznek Prágában o Magyar Kultúra dolgozói. — Ez csak egy töredéke a tevékenységünknek — mondja Benedeki Erzsébet, a propagandaosztály vezetője. — Példának okáért szoros a kapcsolatunk a rádióval, rengeteg kiállítást rendezünk, kisfilmeket vetítünk, előadásokat tartunk, évente tíz-tizenöt irodalmi estet szervezünk. Tavaly például a „Magyar yodalom gyöngyszemei" összeállítással, neves cseh művészek közreműködésével, szerepeltünk Prágában és több vidéki nagyvárosban. Hogy csak néhányat említsek: Ostrava, Olomouc, Pardubice, Jihlava, Karlovy Vary, Hradec Królové stb. ... De minek beszélek ennyit, hiszen néhány perc alatt lehetetlen mindenről pontosan beszámolni. Tessék, itt van két kimutatás, pillantson csak bele — mondja mosolyogva, s csak úgy találomra két ív papírt tesz elém az asztalra. Szófogadón belepillantok. íme néhány adat illusztrációként az 1972. év második felében végzett munkáról: 35 városban szerveztek különböző rendezvényeket. Egy-egy városban több alkalommal is. Például három témakörben — Az iskolai és iskolán kívüli oktatás fejlődési alapja és irányai Magyarországon, A dolgozó nő helyzete a szocialista társadalomban, Zeneoktatás Kodály-módszerrel — összesen 18 előadást tartottak. Az előadásokat ezren hallgatták meg. 28 alkalommal rendeztek kiállítást: MTI fotókiállítás, A Tanácsköztársaság plakátjai, Magyarország fotókban, Politikai plakátok, Filmplakótok, A kulturális egyezmény 20. évfordulója, Ady, Petőfi, József Attila ... A kiállításokat tizenötezren tekintették meg. Azt hiszem, felesleges a további felsorolás. Ez a néhány kiragadott példa is híven tükrözi a gazdag és sokrétű tevékenységet. Il.latos fekete kerül az asztalra. Miközben szürcsölgetjük, két nyúlánk kislány köszön ránk — a bejárati ajtó előtt ácsorgók: Hana Hróchová és Dana Dvoráková. Amolyan süldő lánykák. Kilencedikesek. A Prosek elnevezésű, nyolcvanezer lelket számláló új lakótelep egyik általános iskolájából jöttek. Kéréssel: hasonló iskola, hasonló korú budapesti tanulókkal szeretnének levelezni. Prochádzka Lujza azonnal bejegyzi a nevüket s megígéri, hogy rövidesen teljesül a kérésük. A két kislány arcáról egyszeriben elröppen a szorongás, s felszabadult örömmel, kissé szelesen távoznak. Én pedig elgondolkodom. A közeljövőben nyilván megindul a levelezés Prága és Budapest között. Négy fiatal kislány hajszálvékony gondolathidacskát köt a két főváros közé, amelyen azonban két baráti nép gondtalan fiataljai közeledhetnek egymáshoz s köthetnek életre szóló, igazi barátságot Közép- Európa szívében. LOVICSEK BÉLA Benedeki Erzsébet Hana és Dana, a két levelezni vágyó kislány — és Prochádzka Lujza Kínálat _______ és kereslet Mivel az ember az élete folyamán nem csupán testében és szellemében gyarapszik, hanem előfordul az p csoda is, hogy anyagi helyzete előbbre mozdul, vagyis eljut abba az állapotba, amikor a kenyér és a kenyérre való mellé szeretne még ezt-azt beszerezni, hát ilyenkor kinyitja a szemét és körülnéz, hogy hol is lehetne fellelni a kívánt dolgokat. Mivel magam is — elérve életem delére — eljutottam ama áhított pontra, hogy a mindennapi mellé nem mindennapi dolgok megvásárlására adjam a fejem, körülnéztem, hogy hol is szerezhetném be a nevezett nem mindennapi dolgokat. S így győződtem meg arról, hogy bizony a nem mindennapi dolgok beszerzése nem is megy olyan könnyen, mint ahogy a tévé- meg az újságreklámok hirdetik. Történt pedig a következő: lakásomban a virágok az utóbbi időben szokatlanul elszaporodtak. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy több helyet foglalnak el, mint ami illenék. Mivel a virágokat szeretem, nem volt szívem kidobni belőlük, hát fogtam az első prospektust, s átlapoztam, gondolván, hogy találok a virágaim számára valami állványfélét, s akkor a virágok is megmaradnak, s nekem sem kell szűk helyen összehúzni magam a szobámban. A prospektusban találtam is egy kedvemre való állványt, amely a padlótól a mennyezetig ért, s teli lehetett rakni virággal. Örömömben füttyentettem egyet, az írógépbe pedig behúztam egy papírt, s már írtam is a rendelést a pardubicei MAGNET postaáruháznak, hogy postafordultával ezt és ezt az árut küldjék meg a címemre. A levelet feladtam a postán, méghozzá ajánlva, s nyugodtan álomra hajtottam a fejem. Igen ám, csakhogy ember tervez, áruház végez. Alig telt el egy hét, levelet kaptam, amelyben a következő nyomtatott szöveget olvastam: „Tisztelt megrendelő, sajnáljuk, hogy rendelését nem teljesíthetjük. A nagy kereslet miatt a megrendelt árucikk kifogyott. Szívélyes üdvözlettel: MAGNET Pardubice.“ Elolvastam vagy háromszor egymás után a szöveget, s nagyon szomorúan néztem a virágokat. Ma reggel már dér volt, közeleg a tél, s itt a szobában alig férünk. Virágállvány pedig nem lesz. Nagy a kereslet virágállványban. De ha így van, akkor miért nem készítenek többet? Vagy ha nincs, akkor minek hirdetik, hogy: „Rendelje meg; Postafordultával utánvétellel szállítjuk!“ Minek reklámoz egy cég olyan árucikket, ami nincs?! Csak azért, hogy a hiszékeny embereket rászedjék? Persze, a cég szempontjait is figyelembe kell venni. Ha nagy a kereslet egy bizonyos fajta árucikkben, s az nincs, akkor az üaem, vagy üzlet a saját fontosságának a fényében sütkérezhet, mondván, hogy: „Olyan jól dolgozunk, hogy minden cikkünk elfogy, üresek a raktáraink.“ Persze, ez a gyártó és az eladó szempontja. A vásárló szempontja az, hogjt, ha egy vállalat valamit hirdet, akkor abból annyit készítsen (illetve tartson raktáron), hogy az igényeknek eleget tudjon tenni. Vagy még jobb, ha az áru maga csinál jó reklámot az üzemnek, vállalatnak; vagy maga az üzem, a vállalat, azzal, hogy amit hirdet, elad, azt az igénylők számára el is küld. Ez az, amire a jó magyar közmondás vonatkozik, mondván: a jó bornak nem kell cégér. Én most nézhetem a cégért a Magnet jóvoltából. —gs— 7
