A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-07 / 49. szám
Kezdhetném, akér a találós kérdéseket szokás: Tudod-e, kedves olvasó, hogy mit jelent ez a sejtelmesnek tűnő betű- és számkapcsolat? Nos, ha tagja az autósok, motorosok népes családjának, úgy bizonyosan már első pillantásra is megfejtheti a „talányt". .. Mert a D—2 nem egy bonyolult vegyi eljárás révén született új vegyületcsoport tömör fedőneve, nem is valami elvont fizikai vagy egyéb tudományos kísérletsorozat frappáns jelzője; de még csak, mondjuk, a korszerű házgyári épületelemek egy új típusa sem . . . A D—2 autópálya! Pontosabban: Szlovákia első autópályája, melynek Bratislava—Malacky közötti szakaszát november ötödikén, párt- és állami szerveink képviselőinek jelenlétében, ünnepélyesen adták át rendeltetésének. És hadd tegyem még hozzá befejezésül a címmagyarázathoz: tulajdonképpen nem a vadonatúj autópálya rajtolt, hanem a legkorszerűbb minőségi igényeket kielégítő úttest négy sóvján — az élénk forgalom. Jómagam jártam már az épülő autópályán az átadás előtti hetekben s hónapokban is. Igyekeztem behatolni a „sztráda" építésének újszerű műszaki eljárásokat követelő folyamatának sajátos rejtelmeibe, megismerkedtem több szakemberrel és nem egy problémával, betekinthettem a beruházó és a kivitelező vállalatok kilószámra tornyosuló tervrajzaiba. így úgyszólván régi ismerősömnek tekinthetem Jón Novotny mérnököt, az Autópálya Építési és Fenntartási Igazgatóság vezetőjét, aki íróasztalában a szlovákiai motorizmus Segélyhívó-telefon — a bajba jutottaknak történelmének egy különösen értékes dokumentumát őrzi: egy alig két-három arasznyi kék-fehér-piros szalagot. Mosolyogva nyúl érte a fiókok egyikébe. — Az utókor számára, csak ennyit sikerült megmentenem az egészből ... — mondja. Elérti kérdő pillantásom, mert a szűkszavú kijelentéshez, jóízűt nevetve, azonnal magyarázatot is fűz: — Ez a szalag, a megnyitás perceiben, kereken 30 méter hosszú volt. Az ünnepélyes útavatást követő pillanatokban azonban tüneményes gyorsasággal apró darabokra szabdalták az emberek. .. Emlékül Szlovákia első autópályájának megnyitójáról . . . Befejeződött hát az építkezési munkálatok első szakasza, s így az ember akaratlanul is úgy vélné, hogy az autópálya átadását követőleg jelentősen csökkentek Novotny mérnök és az általa irányított igazgatóság gondjai. A nyurga termetű, kerek arcú, fiatal igazgató fölpattan karosszékéből, és a szoba falát díszítő hatalmas, színes fotókhoz siet. — Ellenkezőleg — fordítja komolyra a szót —, megkétszereződtek!... — Éspedig? Az autópályának ezt a Bratislava és Malacky közötti szakaszát nem volt elég megépíteni, de fenntartani is kell. Külön karbantartási és fenntartási központot létesítettünk, melynek legfontosabb feladata ezekben a téli hónapokban nem más, mint hogy hómentesen tartsák a pólya két úttestének négy forgalmi sávját, gondoskodjanak a hó és a felfagyás eltávolításáról. Nyolcmillió korona értékben vettünk ehhez gépkocsikat és egyéb műszaki berendezést. Elsősorban locsoló meg sószóró kocsikat; ezek orra elé hóekék szerelhetők. Két nagy teljesítményű Mercedes- Unimog vontatónkhoz tizenöt különféle utánfutót kapcsolhatunk, de vannak készültségi kocsijaink, mozgó-műhelyeink, daruink is. És ami talán a legfontosabb: minden gépkocsivezetőnk két-három gép kezeléséhez is ért. Nos, milyen is hát valójában a szlovákiai autópálya első szakasza? Mi tagadás: szép és korszerű. Gyors és biztonságos. Kivitelezési és tervezésiműszaki megoldásaiban Európa legjobb autósztrádái közé sorolható. Hossza 29,4 kilométer, szélessége 26,5 méter. Két úttesttel s úttestenként két-két forgalmi sávval rendelkezik. A Bratislava— Malacky szakaszon összesen harminchárom hidat építettek, s így a mellékutakat és a vasúti pályatesteket külön szintben keresztezi. Különösen a pályatest fölött ívelő hidak tartópilléreinek változatos, más-más típusú megoldásai nyújtanak tetszetős látványt. Az autópályára négy csatlakozó út vezet, melyek közül hármon már élénk forgalom zajlik, de Bratislava—Patronkán egyelőre még serény munka folyik. Ezt a bekötőutat 1975-ben adják ót a forgalomnak. Persze, ennek a határidő-eltolódásnak — mellyel egyébként már az eredeti ütemterv is számolt — komoly oka von, hiszen képpen ez az alig 500 méternyi „darabka" műszakilag az egész autópálya építésének egyik legigényesebb szakasza. A négysávos pályatest itt ugyanis hotsávossá szélesedik, és itt kell megoldani a belvárosi nyüzsgő forgalomba való folyamatos beolvadás sarkalatos kérdéseit is. A szlovák fővárostól négykilométeres távon 120, e határon túl pedig 150 kilométeres óránkénti sebességre tervezték az autópályát, ám kedvező közlekedési viszonyok esetén lényegesen nagyobb sebességre is alkalmas. Novotny mérnök figyelmeztető karlejtést tesz. — Természetesen, csupán a nagy sebesség elérésére alkalmas gépkocsik számára ajánlatos az ilyen száguldás — mondja. — Az első napok gyakorlati tapasztalatai azt bizonyítják, hogy nem egy gépkocsivezető sajnos túlbecsülte autója maximális teljesítőképességét, és kocsijuk motorja a folyamatos gyorshajtás következtében egyszerűen „besü|t". . . — Valóban: milyen segítségre számíthatnak a bajba jutott motorosok? — Baleset vagy üzemzavar esetén az autópálya mindkét oldalán kétkilométeres távolságokban elhelyezett segélyhívó telefonokon léphetnek kapcsolatba az irányító központtal. Itt, az ügyeletes diszpécser előtt egy-egy fölvillanó villanyégő s a megberrenő telefon jelzi, hogy hányas kilométerkőnél jutott bajba a vonal túlsó végén jelentkező gépkocsivezető. így szinte pillanatok alatt intézkedhet, és máris indulhat a jelzett helyszínre a készültség műszaki vagy egészségügyi személyzete, illetve a rendőrség szolgálatos baleseti járőre. A D—2 első szakaszának „rajtja", természetesen, csupán az autópályák korszakának nyitányát jelenti Szlovákiában. Már épül a fővárost Szenccel öszszekötő autópálya, a következő ötéves tervidőszak első esztendejében a Tátrában, pontosabban Ivachnová és liptovsky Mikulás között is autópályán zajlik majd a forgalom. E szakaszt röviddel később Lipotvsky Ján felé is meghosz-Jan Novotny mérnök szabbítják. Egy évvel később, 1977-ben adják át a forgalomnak a D—2-es Malacky és Kúty közötti részét, s ezzel kész is lesz a Prága—Brno—Bratislava autópálya szlovákiai szakasza. Az 1978-as esztendő a Trnava környéki autósoknak hoz majd sok örömet, hiszen ekkor nyílik majd a Trnava—Senec útszakasz. Két esztendővel később már Hlohovecről is autópályán lehet majd a szlovák fővárosba jutni, sőt, addigra a tátrai útvonal is eléri már Liptovsky Hrádokot. Szlovákiában ekkorra összesen 106 kilométer forgalomban levő és 156 kilométer új, épülő autópályája lesz, ami főképp a Bratislava—2ilina—Kosice—Michalovce útvonal forgalmát teszi majd gyorsabbá és biztonságosabbá. Vannak-e még távolabbi távlatok? Természetesen. íme: a századfordulóig összesen 613 kilométer hosszúságban lesz majd Szlovákiában autópálya. Ezek a négysávos „aszfaltcsíkok" jobbára keleti—nyugati irányban futnak majd. Az Autópálya Építési és Fenntartási Igazgatóság szakemberei azonban már további távlati terveket is kidolgoztak egy északról déli irányban húzódó útvonal megépítésére, mely „útba ejtené" Nitrát (Nyitrát), Lucenecet (Losoncot), Krupinát (Korponát), Rimavská Sobotát (Rimaszombatot), Roznavát (Rozsnyót), Martint, Cadcát, Banská Bystricát, Zvolent és a csehszlovák—magyar határhoz érve Sahyt (Ipolyságot) is... Ezek a $ hét 5
