A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-11-23 / 47. szám

Ro§zie§ka Andráüné Naponta — kora reggel — autóbusszal jár be Izsóról Komárnóba (Komáromba) a munkahelyére. Benn dolgozik a város­ban, már több mint tíz éve. Jelenleg egy asztalosüzemben. Délután négykor jár ha­za, de ha a munka úgy kívánja, akkor később. Otthon is van éppen elég tenni­valója. Ennek ellenére igen aktív munkása a kultúrának. Megalakulásától tagja a CSEMADOK izsai helyi szervezetének, Csaknem húsz éve pedig a vezetőségnek is. Kezdetben a táncok betanításánál műkö­dött közre. Később ő maga is táncolt az Izsai varottas című táncösszeállításban, amely osztatlan sikert aratott különféle rendezvé­nyeken. Zselizen az országos rendezvényen is felléptek annak idején ezzel a műsorral, egy másikkal pedig Fülekre is eljutottak. Számos színdarabban szerepelt. Az el­múlt húszegynéhány év alatt. A múlt évben bemutatott színdarabban is igen nagy si­kert aratott. Az egész járásban ismerik, kedvelik. Meg- < hívták különféle rendezvényekre. Népdalok­kal és magyar nótákkal számos helyi és járási rendezvényen szerepelt. Sok-sok okle­vél, emléktárgy tanúskodik sikeres feliépé- > seiről. Részt vett a csehszlovákiai magyar amatőr népdalénekesek Tavaszi szél vizet % < áraszt. . . III. országos versenyében is. Si­keresen szerepelt a körzeti, járási és kerü­leti elődöntőkön s kitartó, szívós munkájá­nak eredményeként bejutott az országos döntőbe. Amikor Bratislavában a hatalmas dobo- % góról végignézett a közönségen, egy kicsit ^ elszorult a szíve. A zene hangjai azonban bátorságot öntöttek bele. Jóleső érzés volt arra gondolnia, hogy a sok-sok lemondás­sal járó két évtizedes kulturális munka igen £ szép elismerést, sikert hozott a számára. Elfelejtette a rengeteg gyakorlást, amely a \ versenyt megelőzte. Olyan dalokat is éne­kelt, amelyek csak a mi vidékünkön ismere- < tesek. Ezek felkutatása is igen sok türelmet, időt vett igénybe, De megértei A szép kris­tályváza, amelyet itt kapott, valahányszor ránéz, mindig eszébe juttatja ezt a szép estét, amely életének egyik felejthetetlen emléke marad örökre. Egyszerű munkásasszony, fizikai dolgozó. Hogy mi adja mégis az erőt a fárasztó munka után is a sok esti próbához, amelyek néha éjfélig nyúlnak? A választ ő maga így fogalmazza meg: Az anyanyelvi kultúra ápolásának szeretete. Nagyon szeret éne­kelni. Nótás kedve a legnehezebb körülmé­nyek között sem hagyja el. Ilyenkor talán szomorúbb dalok csendülnek fel ajkán, de a dal, a népdal mindig segít. Az elmúlt idő­szakban mindig talált időt arra, hogy a CSEMADOK kulturális munkájához képes­ségeihez mérten hozzájáruljon. Reméljük, talál ezután is. KURUCZNANDORNÉ

Next

/
Oldalképek
Tartalom