A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-23 / 47. szám
SYLVIA TURBÓVÁ SONA VALENTOVA EMÍLIA VASÁRYOVÁ A SZLOVÁK FILM CSILLAGAI JOZEF ADAMOVIC MILAN KNAZKO JURAJ KUKURA HETVENÖT ÉV EZ EV VÉGÉN jelentős évfordulót ünnepel a csehszlovák kultúra. Hetvenöt esztendővel ezelőtt, Prágában, Jan Kfiáenecky építészmérnök kezdeményezésére kezdte meg munkáját a cseh kinematográf. Egy deszkából összetákolt kis bódéban, kölcsönpénzen, néhány lelkes fiatalember látott munkához. Három, egyenként tizennyolc méteres filmet készítettek. A Találkozás, a Virsliárus és a plakótragasztó, a Sírás és nevetés című kisfilmek bemutatása a századforduló előtti Prága egyik nagy eseménye volt. Még az első világháború előtt, majd a világégés éveiben több kísérlet történt további, hoszszabb filmek gyártására. A fejlődést azonban különösen a háborús években a felszerelés és az anyaghiány gátolta. Csehszlovákia megalapítása után, 1919-ben, a csehszlovák filmgyártás Prágában összpontosult, ahol cseh és szlovák írók, színészek, operatőrök és rendezők több figyelemreméltó művet alkottak. Az első csehszlovák némafilmek közül különösen a Kereszt a pataknál, a Svejk, a derék katona és Ilyen az élet című alkotások voltak a legjelentősebbek. A húszas években több filmgyártó vállalat létesült, egyre több film készült a kezdetleges prágai stúdiókban. A vándormozikat elegáns, korszerű mozgóképszínházak váltották fel a némafilmet pedig a hangosfilm. AZ ELSŐ CSEHSZLOVÁK HANGOSFILM, a Tavaszi népünnepély Prágában (Fidlovaéka) óriási közönségsikert aratott. Ugyancsak nagy hazai és külföldi sikert értek el a Folyó, a MarySa, az Extázis, a Hajnalhasadás, Jánoáík és a Fehérkor című alkotások. A második világháború után, miután a csehszlovák filmgyártás államosítása megteremtette az igazi fejlődés alapjait, mind a céh, mind a szlovák filmgyártás nagy fejlődésnek indult. Bizonyítják ezt a prágai és bratislavai stúdiókban készült játék-, dokumentum-, ismeretterjesztő, rajz- és bábfilmek. A több száz jól sikerült játékfilm közül különösen a Néma barikád az Üj harcosok születnek, a Pirkadat, a Merénylet című cseh, a Farkasverem, a Töretlen föld, a Negyvennégyen, a Holnap már késő című szlpvák játékfilmek emelkednek ki, melyek nemcsak a hazai bemutatókon, de nemzetközi viszonylatban is átütő sikert arattak. A csehszlovák filmgyártás alkotásait ma már az egész világon Ismerik, a csehszlovák filmművészet rangos helyet foglal el. Bizonyítják ezt elsősorban a nemzetközi filmfórumokon, fesztiválokon elért sikerek. A csehszlovák filmek nemcsak esztétikai élményt, nemes szórakozást nyújtanak, de fontos feladatot töltenek be az új, szocialista ember nevelésében is. (f) A FILM JÖVŐJE A Film című lengyel hetilap A jövő filmművészete címmel cikksorozatot indított a filmművészet jövőjéről. Az írásokban szociológusok, pszichológusok, rendezők, publicisták és kritikusok mondják el véleményüket. Aleksander Jackiewicz neves lengyel filmkritikus a filmművészet jövőjének problémakörét annak tudatos irányításával és alakításának kérdésével kapcsolja össze. A cikk legfontosabb megállapításai a következők: Mór a televízió megjelenése arra késztette a filmművészetet, hogy lemondjon bizonyos témákról, amelyeknek vonzóereje főleg aktualitásukban volt. Ma már kétségtelen, hogy a televízió — a többi telekommunikációs eszközökhöz hasonlóan — korúnk leghűbb dokumentuma, s egyúttal az általa lejegyzett valóság megismerésének az eszköze is. Az aktualitásnak ebből a kultuszából a televízióban egy új műfaj született, amely se nem színház, se nem film. Itt többek között arra gondol a szerző, amit Lengyelországban Antczak csinált: a politikailag és történelmileg fontos események rekonstruálására (Nürnbergi epilógus, Potsdam). Ez se nem dokumentum, se nem fikció, hanem valami közbeeső dolog, egy sajátos dramaturgiájú látványosság. De nem ez az egyedüli forma. Azáltal, hogy a televízió gyorsan eljut azokra a helyekre, ahol valami fontos történik, lehetővé válik, hogy szinte magáról a valóságról készítsünk megragadó dramaturgiájú látványosságokat. Az aktualitás-jelleg, az a tudat, hogy ez épp most történik, a televízió számára olyan sajátosságot kölcsönöz, amellyel a mozifilm nem rendelkezik. Ha viszont teljesen átengedjük a televízió számára az aktuális-dokumentációs területet, akkor mi marad a filmművészet részére? Megmarad a humanista jellegű elmélkedés a világról. A szerző véleménye szerint ez a legfontosabb motívum. Az effajta elmélkedéseknek az eszményképei az olyan stílusú alkotások lennének, mint Pier Paolo Pasolini ödipusz király című filmje, amelyet lehetetlen televíziós képernyőn bemutatni, akármekkora lenne is annak mérete. Az ilyen alkotásokhoz bizonyos légkörre, az előadáson való csoportos részvétel hangulatára van szükség. A szerző úgy véli, hogy a mozikban általában áz Eisenstein stílusában készült, vagyis a monumentális és képszerű filmeknek van jövője, amelyeknek legalább olyan célkitűzéseik lennének,mint ami Eisensteinnek abban a vágyában tükröződött, hogy filmre vigye A tőkét. Ilyen stílusban készült Stanley Kubrick Kozmikus Odüsszeia című alkotása, vagy más, ilyen jellegű filmek, amelyek nagy szintézisre törekedtek. Az effajta filmeknek mindig mozira, hatalmas filmvászonra lesz szükségük. Ugyanez vonatkozik a West Side Story stílusú szórakoztató filmekre is. Viszont a Zanussi vagy Zebrowski filmjeihez hasonló, úgynevezett filmolvasmányokat szívesebben látná a szerző a televízió második programjában. Irodalmi módra gondolkodni inkább a televízió mellett szeretne, nem pedig a nagy moziteremben. Ez egyébként összefügg azzal a majdani lehetőséggel, hogy ezeket a filmolvasmányokat megismételhetjük, újra megnézhetjük legérdekesebb részleteiket a tévékészülékekkel összekapcsolt kazetták segítségével. A filmművészet jövőjével kapcsolatban azt is meg kell vizsgálnunk — mondja a szerző —, hogy lehetséges-e a művészet valamiféle irányítása, az össztársadalmi céloknak megfelelő, az azoknak alárendelt elképzelések szerinti alakítása. A tapasztalat azt mutatja, hogy a tömegművészetek (film, televízió, rádió, szórakoztató, ún. pop-zene) kifejezetten ideális alapot jelentenek a különböző mitológiák létrejöttéhez. A mitológia pedig nem más, mint a társadalmi tudatalatti sajátos megnyilvánulása, amely valamiféle rejtett szükségletet, reményt, vágyat valósít meg. És ezeket a mítoszokat lehet irányítani, de ehhez eleget kell tenni bizonyos feltételeknek. Mindenekelőtt teljesen megbízhatóan kell ismerni a társadalomban fennálló tényleges helyzetet, a valóságos vágyakat, a hangulatot, a reményeket és nehézségeket. A társadalmi helyzet teljes ismerete nélkül nem lehet a kultúrát irányítani. A már funkcionáló kultúra és a társadalmi mítoszok esetében az irányításhoz nagy rugalmasságra van szükség. Lehetséges, hogy a kultúra irányítóinak az általános célok megvalósítása érdekében bizonyos helyzetekben bizonyos valóságos társadalmi követelményekkel, társadalmi szükségletekkel szemben engedniük kell, hogy más területeken eredményeket érhessenek el. Mint ahogy ebből is kiderül, rendkívül sok függ a kultúra és a művészetek irányítóitól, helyzetismeretüktől. Olyan emberekre van szükség, akik képesek követni a kor ritmusát, felismerni jellemző vonásait, és nem ragadnak meg a rutin és a sztereotípiák területén. Visszatérve a film jövőjének kérdésére, megállapíthatjuk: az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a művészet által közvetített tartalmak terén bizonyos kettősség tapasztalható: egyrészt a filmművészetben bizonyos egyetemes vonások uralkodnak, amelyek olyan filmekben jelennek meg, mint amilyen Andrej Tarkovszkij Solaris-a vagy Stanley Kubrick Kozmikus Odüsszeiá-ja. Vagyis olyan áramlatról van szó, amely a Föld lakói tapasztalatainak, vágyainak vagy aggodalmainak bizonyos egzisztenciális közösségre hivatkozik. Tegyük hozzá, hogy a világ politikai helyzetének alakulása, a demokratizálódás vívmányai, a különböző országok közötti gazdasági, technikai és tudományos együttműködés, az eszmék és az információk áramlása egyre szélesedő materiális alapot képez a szellem területén e közösség számára. Másrészt rendkívül életerősnek bizonyultak a nemzeti irányzatok, az olyan filmek, amelyek erejüket, szépségüket a helyi kultúrák hagyományaiból merítették, abból, ami sajátos ás utánozhatatlan egy meghatározott terület határain túl. Éppen ezért hívta fel magára a figyelmet a brazil filmművészet, innen ered a japánok szüntelen sikere. Feltételezhető, hogy ez a kettősség a filmművészetre a jövőben is jellemző lesz.
