A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-16 / 46. szám
A KULTÚRA LELKES MUNKÁSA Az évfordulók mindig arra késztetik az embert, hogy a mindennapok rohanásában egy pillanatra megálljon, s felidézze önmaga, mások számára azt az utat, amit megjárt. Ha most Dvorcsák János ötvenedik születésnapján az ünnepeltről valami kivételeset, érdekeset akarnák el-, mondani, akkor a papír üres maradna. Nincs semmi érdekes, semmi kivételes. De van munka és van eredmény. S ezt a magam részéről többre tartom minden érdekességnél és különlegességnél. Ügy öt-hat éve ismerem Dvorcsák Jánost, a CSEMADOK koáicei (kassai) járási bizottságának titkárát. Azóta azonban szinte hetenként találko- Mink, attól függően, hogyan, mikor nézek be a > titkárságra. Ha hosszabb ideig nem találkozunk, ő figyelmeztet: „Benézhetnél már egy kicsit.“ S ilyenkor, mikor ez a „benézhetnél már“ elhangzik, tudom, hogy van valami készülőben: egy érdekes előadás, esetleg a klub tevékenységével kapcsolatban akad valami említésre méltó, vagy az egyes helyi szervezetek munkájáról tudhat meg valami újat. S mindezt csak úgy szerényen, szinte mellékesen mondja el. Valahogy úgy, hogy a gyanútlan hallgató nem is sejti, hogy Dvorcsák Jánosnak mennyi köze van az egészhez. Most is így esett a találkozás. A helyi szervezetek munkatervéről beszélgettünk, s csak úgy mellékesen szóba került, hogy mostanában ünnepli ötvenedik születésnapját. S ebből az ötven évből Dvorcsák János kerek huszonöt esztendeje dolgozik a CSEMADOK-ban. Többet nem is tölthetett volna, hiszen a Szövetség is pontosan enynyi idős. Kenyhecen lépett be az akkor alakult helyi szervezetbe, annak volt titkára, s 1952-től a CSEMADOK apparátusában dolgozik. De előbb bejárta fél Európát. 1944-ben mint leventét elvitték németországi munkára a nácik, s a háború vége az Északi-tenger partján, Tilstedben érte. Mikor hazakerült, különböző helyeken dolgozott, s a Szövetség megalakulása óta mint már említettem, a CSEMADOK-ban töltött be különböző tisztségeket. Kezdetben kerületi instruktor volt, majd amikor a kerületi bizottságok megszűntek, 1960-ban megszervezte a CSEMADOK járási titkárságát Trebiáovban (Tőketerebesen). Itt három évig volt titkár, csaknem tíz évig a kassai járási bizottság titkáraként tevékenykedett, s jelenleg a kassai városi bizottság titkára. — Tudod — mondja —, ma már szinte mesének tűnik, hogy akkor milyen körülmények között dolgoztunk. Megesett, hogy a Bodrogközben kölcsönkért gumicsizmában jártuk a falvakat. S | micsoda lelkesedéssel dolgoztak abban az időben a helyi szervezeteink. Még most is kellemes emlékezni az akkori pezsgő kulturális életre. A kistárkányiak, deregnyőiek, szomotoriak, nagykapo-i siak szinte minden országos rendezvényen ott voltak. Rengeteg irodalmi estet tartottak mindé- j nütt. S mondok neked még valamit: akkor is- i merték a szlovákiai magyar írókat, s nem csak név szerint... Szemlátomást jólesik neki az emlékezés. — Gyalogoltunk, ismerkedtünk a tájjal, az emberekkel, s hidd el, a táj és az emberek megmaradtak bennem, élménnyé váltak. Szép munka volt, jó érezni, hogy nem volt hiábavaló a sok fáradozás, éjszakázás, vasútállomásokon való al; vás, didergés hóban, zegernyében. — S a család? Feleség, gyerekek? — A sok távoliét természetesen nem a legjobb a családi élet számára. Aki ilyen munkát vállal, ; annak megértő felesége kell hogy legyen. Az én feleségem megértő asszony. Többet segített, mint : korholt. S a gyerekek? Három lányom van, kettő már férjnél, a legkisebb még diák. S már van í egy unokám is ... Az ötvenéves Dvorcsák Jánosnak köszöntő helyett a jövőre sok-sok akaratot, erőt, kitartást kívánunk annak a munkának a folytatásához, amit huszonöt évvel ezelőtt megkezdett. GÁL SÁNDOR A NÉPMŰVELÉS ÉS A FIATALSÁG Életünk minden megnyilvánulásában, az életszínvonal emelkedésében, gazdasági feladataink valóra váltásában, a dolgozók biztonságérzetének megszilárdításában érezzük és tapasztaljuk pártunk XIV. kongresszusa határozatainak folyamatos valóra váltását. A feladatok gyors realizálását nem kis mértékben támogatja dolgozó népünk aktivitásával, kezdeményezésével, feladatainak maradéktalan teljesítésével. Pártunk XIV. kongresszusának egyik igen fontos célkitűzése a szocialista embernek, az új társadalom öntudatos építőjének, a fiatalság sokoldalú formálásának feladata. Éppen ezért került a legutóbbi plenáris ülések műsorára a fiatalság sokoldalú képzésének és nevelésének problémája. A Szocialista Ifjúsági Szövetség alakuló ülésén mondotta Husák elvtárs: „Ahogyan a fiatal nemzedéket elméletileg és gyakorlatilag felkészítjük az önálló munkára, úgy fogják a jövőben megoldani a társadalom kérdéseit. Az ifjúsághoz való viszony a jövőhöz való viszony.“ Hogy az ifjúság a gyakorlatban be tudja tölteni ezt a küldetését, pártunk oktató-nevelő rendszerét; a népművelési intézményeket, a társadalmi szervezeteket és központi szerveket, úgy irányítja, hogy az eddiginél még nagyobb mértékben gondoskodjanak és foglalkozzanak ifjúságunk mindennapi problémáival. Kötelességünk tehát a mi Szövetségünkben is, a CSEMADOK-ban, fokozottabb figyelmet szentelni ifjú tagjaink problémáinak, igényeik kielégítésének és kellő teret biztosítani öntevékeny kulturális tevékenységüknek. Továbbá hatékonyan kell segíteni azon szerveknek, intézményeknek, melyek közvetlenül foglalkoznak az ifjúság nevelésével, az iskoláknak és különböző oktató-nevelő intézményeknek. Szükséges megismernünk érdeklődési körüket, nézeteiket életük és problémáik minden szakaszára, ideáljait, eszményképeit, hogy kellőképpen tudjuk befolyásolni rendszerünkhöz fűződő viszonyuk alakulását. Szervezetünkben is fel kell mérni, hogy azt a feladatot milyen mértékben teljesítettük eddig, és mit kell tennünk az elkövetkező időszakban. Hogy a népművelés mennyire szükséges társadalmi életünk minden szakaszán, és különösen az Ifjúság körében, azt bizonyították az 1968—69-es évek eseményei. Hogy azóta társadalmunk tervszerűen fejlődik s aránylag gyorsan sikerült pártunk okos politikájával konszolidálni életünk minden szakaszát, nem jelenti azt, hogy nyugodtan pihenhetünk babérjainkon. A nevelés mindig mindenütt időszerű, szükséges az idősebbeknél és fiataloknál egyaránt. Véleményem szerint a felnőtteknél, a szülőknél a nevelés szükségessége elsődleges, hogy a család is szocialista módon nevelje gyermekeit. Még nem szűnt meg, és esetenként igen érezhető a nevelés kétvágányúsága. Sokat beszéltünk és beszélünk a tudományostechnikai forradalomról, a gyorsan fejlődő világ igényeiről, hatásáról az emberre, és fordítva. Meg - tettünk-e mindent annak érdekében, hogy kiműveljük az olyan szocialista embert minden munkahely számára, aki tudásával magas szintű képzettségével maximálisan tudja teljesíteni a ráháruló feladatokat? A munkahelyek, üzemek eléggé igényesek-e az alkalmazottak képesítettségének állandó növelésével kapcsolatban? A magyar dolgozók körében igen gyakori az iskolai oktatás körüli problémák felvetése. Sokszor jogosak a panaszok, ezeket fel kell vetni mindig az illetékes helyen, s biztos, hogy előbb-utóbb megszületik az orvoslás. De rendben van-e minden a mi részünkről? Azt hiszem, a magyar tanulóknál nem elég erősen tudtuk eddig kialakítani a tanulás vágyát, a tanulni akarás erkölcsi erejét. Sokszor a család is igen közeire nézve, anyagi előnyöket hangoztatva szinte lebeszéli gyermekét a továbbtanulásról. Ez a legnagyobb bűn, amit szülő gyermekével szemben elkövethet. Persze így kényelmesebb, olcsóbb, sőt a család számára jövedelmezőbb, ha az ifjú felnőtt minél előbb a keresők sorába lép, és segít kielégíteni az ilt-ott már kispolgárinak is látszó, igen gyorsan növekedő igényeket. A másik oldalon bíráljuk, hogy hol vannak magyarok, a különböző szervekben, hogy kevés a magyar főiskolás, s folytathatnám még tovább is. Mi ebből a tanulság? Minden rátermett fiatalnak tanulnia kell, iskolázni, fejleszteni képességeit, hogy holnap és holnapután is meg tudja állni helyét társadalmunk minden posztján. A szlovák nyelv elsajátításának problémáiról az ifjúság körében már nemcsak beszélni kell, hanem konkrét módszerekkel, helyes tanulási formákkal biztosítani azt. Nincsenek megtanulhatatlan nyelvek és tételek, de van helytelen hozzáállás és gyenge szorgalom. Szervezetünk tagjai számára is meg kell teremtenünk a maximális lehetőségeket, melyek elősegítik nyelvi készségük .fejlesztését és a szlovák nyelv elsajátítását. A tanulás lehetőségei a felnőttek számára is adva vannak. Valaha pontosan a lehetőségekkel volt baj, nagyobb volt az igény, mint a továbbtanulási lehetőség. Ma ez kétséget kizáróan fordítva van, a felnőttek is igénybe vehetik a művelődésnek szinte végtelen skáláját. Tanulni, okosodni, magasabb műveltséggel és jobban szolgálni a társadalmat, soha nincs késő. A fiatalokat neveljük kitartásra, türelemre, nagyobb szívósságra, küzdeni tudásra, az akadályok legyőzésére. Mert azok azért vannak és lesznek is az életben. Több a dolgos, egész embert igénylő hétköznap, mini a pihenésre szánt ünnep. Mi, felnőttek, ne igyekezzünk mindenáron gyermekeinknek már iskolás korukban magasabb anyagi lehetőségeket biztosítani, mint ahogy azt majd maguknak fogják tudni biztosítani munkába lépésük kezdetén. Az életben mindennek ki kell várni az idejét. Ügy gondolom, hogy először meg kell szolgálni, munkánkkal, helytállással ki kell érdemelni a „nagyobb kenyeret“, a „szebb házat“, a „jobb autót“, és a társadalom megbecsülését. Ehhez kell a türelem, a kitartás, a szívósság, ami fiatalságunk zöménél meg is van. Pártunk határozatai és célkitűzései is azt követik, hogy legyen minden fiatal okos, politikailag erős, magasan művelt, erkölcseiben szilárd, mert övék a jövő! VARGA BÉLA a CSEMADOK KB vezető titkára A GLÓBUS JUBILEUMA I Bátor vállalkozásokban és sikerekben gazdag tevékenységének első kerek évfordulójához — megalakulásának ötödik évfordulójához érkezett a minap a Koáicei (Kassai) Magyar Tannyelvű Ipariskola mellett működő GLÓBUS bábegyüttes. Az évfordulóról az iskola igazgatósága s az együttes művészeti vezetősége október 22-én, a MATESZ Thália Színpadán egy szerény, meghitt hangulatú ünnepéllyel egybekötött díszelőadás keretében emlékezett meg. Boda Pál mérnök, iskolaigazgató köszöntője és a CSEMADOK KB képviselőjének üdvözlő szavai után — meglepetésként — rövid diavetítés következett, melyen jobbnál jobb színes felvételek segítségével a GLÓBUS eddigi sikeres szerepléssorozatának emlékezetes állomásait megörökítő városokkal, színházakkal s a különböző hazai, illetve nemzetközi fesztiválokon nyert legértékesebb dijaikkal ismerkedhetett meg a közönség. Jó ötlet volt e Jelenet a Csupaszív úr kalandjai c. bábpantomimből
