A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-11-16 / 46. szám

A KULTÚRA LELKES MUNKÁSA Az évfordulók mindig arra késztetik az em­bert, hogy a mindennapok rohanásában egy pil­lanatra megálljon, s felidézze önmaga, mások szá­mára azt az utat, amit megjárt. Ha most Dvor­­csák János ötvenedik születésnapján az ünne­­peltről valami kivételeset, érdekeset akarnák el-, mondani, akkor a papír üres maradna. Nincs semmi érdekes, semmi kivételes. De van munka és van eredmény. S ezt a magam részéről többre tartom minden érdekességnél és különlegességnél. Ügy öt-hat éve ismerem Dvorcsák Jánost, a CSEMADOK koáicei (kassai) járási bizottságának titkárát. Azóta azonban szinte hetenként találko- Mink, attól függően, hogyan, mikor nézek be a > titkárságra. Ha hosszabb ideig nem találkozunk, ő figyelmeztet: „Benézhetnél már egy kicsit.“ S ilyenkor, mikor ez a „benézhetnél már“ elhang­zik, tudom, hogy van valami készülőben: egy ér­dekes előadás, esetleg a klub tevékenységével kapcsolatban akad valami említésre méltó, vagy az egyes helyi szervezetek munkájáról tudhat meg valami újat. S mindezt csak úgy szerényen, szinte mellékesen mondja el. Valahogy úgy, hogy a gyanútlan hallgató nem is sejti, hogy Dvorcsák Jánosnak mennyi köze van az egészhez. Most is így esett a találkozás. A helyi szerve­zetek munkatervéről beszélgettünk, s csak úgy mellékesen szóba került, hogy mostanában ün­nepli ötvenedik születésnapját. S ebből az ötven évből Dvorcsák János kerek huszonöt esztendeje dolgozik a CSEMADOK-ban. Többet nem is tölt­­hetett volna, hiszen a Szövetség is pontosan eny­­nyi idős. Kenyhecen lépett be az akkor alakult helyi szervezetbe, annak volt titkára, s 1952-től a CSEMADOK apparátusában dolgozik. De előbb bejárta fél Európát. 1944-ben mint leventét elvit­ték németországi munkára a nácik, s a háború vége az Északi-tenger partján, Tilstedben érte. Mikor hazakerült, különböző helyeken dolgozott, s a Szövetség megalakulása óta mint már emlí­tettem, a CSEMADOK-ban töltött be különböző tisztségeket. Kezdetben kerületi instruktor volt, majd amikor a kerületi bizottságok megszűntek, 1960-ban megszervezte a CSEMADOK járási tit­kárságát Trebiáovban (Tőketerebesen). Itt három évig volt titkár, csaknem tíz évig a kassai járási bizottság titkáraként tevékenykedett, s jelenleg a kassai városi bizottság titkára. — Tudod — mondja —, ma már szinte mesé­nek tűnik, hogy akkor milyen körülmények kö­zött dolgoztunk. Megesett, hogy a Bodrogközben kölcsönkért gumicsizmában jártuk a falvakat. S | micsoda lelkesedéssel dolgoztak abban az időben a helyi szervezeteink. Még most is kellemes em­lékezni az akkori pezsgő kulturális életre. A kis­­tárkányiak, deregnyőiek, szomotoriak, nagykapo-i siak szinte minden országos rendezvényen ott voltak. Rengeteg irodalmi estet tartottak mindé- j nütt. S mondok neked még valamit: akkor is- i merték a szlovákiai magyar írókat, s nem csak név szerint... Szemlátomást jólesik neki az emlékezés. — Gyalogoltunk, ismerkedtünk a tájjal, az em­berekkel, s hidd el, a táj és az emberek megma­radtak bennem, élménnyé váltak. Szép munka volt, jó érezni, hogy nem volt hiábavaló a sok fáradozás, éjszakázás, vasútállomásokon való al­; vás, didergés hóban, zegernyében. — S a család? Feleség, gyerekek? — A sok távoliét természetesen nem a legjobb a családi élet számára. Aki ilyen munkát vállal, ; annak megértő felesége kell hogy legyen. Az én feleségem megértő asszony. Többet segített, mint : korholt. S a gyerekek? Három lányom van, kettő már férjnél, a legkisebb még diák. S már van í egy unokám is ... Az ötvenéves Dvorcsák Jánosnak köszöntő he­lyett a jövőre sok-sok akaratot, erőt, kitartást kí­vánunk annak a munkának a folytatásához, amit huszonöt évvel ezelőtt megkezdett. GÁL SÁNDOR A NÉPMŰVELÉS ÉS A FIATALSÁG Életünk minden megnyilvánulásában, az élet­­színvonal emelkedésében, gazdasági feladataink valóra váltásában, a dolgozók biztonságérzetének megszilárdításában érezzük és tapasztaljuk pár­tunk XIV. kongresszusa határozatainak folyama­tos valóra váltását. A feladatok gyors realizálását nem kis mértékben támogatja dolgozó népünk aktivitásával, kezdeményezésével, feladatainak maradéktalan teljesítésével. Pártunk XIV. kong­resszusának egyik igen fontos célkitűzése a szo­cialista embernek, az új társadalom öntudatos építőjének, a fiatalság sokoldalú formálásának feladata. Éppen ezért került a legutóbbi plenáris ülések műsorára a fiatalság sokoldalú képzésének és ne­velésének problémája. A Szocialista Ifjúsági Szö­vetség alakuló ülésén mondotta Husák elvtárs: „Ahogyan a fiatal nemzedéket elméletileg és gya­korlatilag felkészítjük az önálló munkára, úgy fogják a jövőben megoldani a társadalom kér­déseit. Az ifjúsághoz való viszony a jövőhöz való viszony.“ Hogy az ifjúság a gyakorlatban be tudja töl­teni ezt a küldetését, pártunk oktató-nevelő rend­szerét; a népművelési intézményeket, a társadal­mi szervezeteket és központi szerveket, úgy irá­nyítja, hogy az eddiginél még nagyobb mérték­ben gondoskodjanak és foglalkozzanak ifjúságunk mindennapi problémáival. Kötelességünk tehát a mi Szövetségünkben is, a CSEMADOK-ban, foko­zottabb figyelmet szentelni ifjú tagjaink problé­máinak, igényeik kielégítésének és kellő teret biztosítani öntevékeny kulturális tevékenységük­nek. Továbbá hatékonyan kell segíteni azon szer­veknek, intézményeknek, melyek közvetlenül fog­lalkoznak az ifjúság nevelésével, az iskoláknak és különböző oktató-nevelő intézményeknek. Szükséges megismernünk érdeklődési körüket, nézeteiket életük és problémáik minden szaka­szára, ideáljait, eszményképeit, hogy kellőkép­pen tudjuk befolyásolni rendszerünkhöz fűződő viszonyuk alakulását. Szervezetünkben is fel kell mérni, hogy azt a feladatot milyen mértékben teljesítettük eddig, és mit kell tennünk az elkö­vetkező időszakban. Hogy a népművelés mennyire szükséges társa­dalmi életünk minden szakaszán, és különösen az Ifjúság körében, azt bizonyították az 1968—69-es évek eseményei. Hogy azóta társadalmunk terv­szerűen fejlődik s aránylag gyorsan sikerült pár­tunk okos politikájával konszolidálni életünk minden szakaszát, nem jelenti azt, hogy nyugod­tan pihenhetünk babérjainkon. A nevelés min­dig mindenütt időszerű, szükséges az idősebbek­nél és fiataloknál egyaránt. Véleményem szerint a felnőtteknél, a szülőknél a nevelés szükségessé­ge elsődleges, hogy a család is szocialista módon nevelje gyermekeit. Még nem szűnt meg, és ese­tenként igen érezhető a nevelés kétvágányúsága. Sokat beszéltünk és beszélünk a tudományos­technikai forradalomról, a gyorsan fejlődő világ igényeiről, hatásáról az emberre, és fordítva. Meg - tettünk-e mindent annak érdekében, hogy kimű­veljük az olyan szocialista embert minden mun­kahely számára, aki tudásával magas szintű kép­zettségével maximálisan tudja teljesíteni a ráhá­ruló feladatokat? A munkahelyek, üzemek elég­gé igényesek-e az alkalmazottak képesítettségé­nek állandó növelésével kapcsolatban? A magyar dolgozók körében igen gyakori az is­kolai oktatás körüli problémák felvetése. Sokszor jogosak a panaszok, ezeket fel kell vetni mindig az illetékes helyen, s biztos, hogy előbb-utóbb megszületik az orvoslás. De rendben van-e min­den a mi részünkről? Azt hiszem, a magyar ta­nulóknál nem elég erősen tudtuk eddig kialakíta­ni a tanulás vágyát, a tanulni akarás erkölcsi erejét. Sokszor a család is igen közeire nézve, anyagi előnyöket hangoztatva szinte lebeszéli gyermekét a továbbtanulásról. Ez a legnagyobb bűn, amit szülő gyermekével szemben elkövet­het. Persze így kényelmesebb, olcsóbb, sőt a csa­lád számára jövedelmezőbb, ha az ifjú felnőtt minél előbb a keresők sorába lép, és segít kie­légíteni az ilt-ott már kispolgárinak is látszó, igen gyorsan növekedő igényeket. A másik oldalon bíráljuk, hogy hol vannak magyarok, a külön­böző szervekben, hogy kevés a magyar főiskolás, s folytathatnám még tovább is. Mi ebből a ta­nulság? Minden rátermett fiatalnak tanulnia kell, iskolázni, fejleszteni képességeit, hogy holnap és holnapután is meg tudja állni helyét társadal­munk minden posztján. A szlovák nyelv elsajátításának problémáiról az ifjúság körében már nemcsak beszélni kell, hanem konkrét módszerekkel, helyes tanulási formákkal biztosítani azt. Nincsenek megtanulha­­tatlan nyelvek és tételek, de van helytelen hoz­záállás és gyenge szorgalom. Szervezetünk tagjai számára is meg kell teremtenünk a maximális le­hetőségeket, melyek elősegítik nyelvi készségük .fejlesztését és a szlovák nyelv elsajátítását. A tanulás lehetőségei a felnőttek számára is adva vannak. Valaha pontosan a lehetőségekkel volt baj, nagyobb volt az igény, mint a tovább­tanulási lehetőség. Ma ez kétséget kizáróan for­dítva van, a felnőttek is igénybe vehetik a mű­velődésnek szinte végtelen skáláját. Tanulni, oko­sodni, magasabb műveltséggel és jobban szolgál­ni a társadalmat, soha nincs késő. A fiatalokat neveljük kitartásra, türelemre, na­gyobb szívósságra, küzdeni tudásra, az akadályok legyőzésére. Mert azok azért vannak és lesznek is az életben. Több a dolgos, egész embert igény­lő hétköznap, mini a pihenésre szánt ünnep. Mi, felnőttek, ne igyekezzünk mindenáron gyerme­keinknek már iskolás korukban magasabb anya­gi lehetőségeket biztosítani, mint ahogy azt majd maguknak fogják tudni biztosítani munkába lé­pésük kezdetén. Az életben mindennek ki kell várni az idejét. Ügy gondolom, hogy először meg kell szolgálni, munkánkkal, helytállással ki kell érdemelni a „nagyobb kenyeret“, a „szebb há­zat“, a „jobb autót“, és a társadalom megbecsü­lését. Ehhez kell a türelem, a kitartás, a szívós­ság, ami fiatalságunk zöménél meg is van. Pártunk határozatai és célkitűzései is azt kö­vetik, hogy legyen minden fiatal okos, politikai­lag erős, magasan művelt, erkölcseiben szilárd, mert övék a jövő! VARGA BÉLA a CSEMADOK KB vezető titkára A GLÓBUS JUBILEUMA I Bátor vállalkozásokban és sikerekben gazdag tevékenységének első kerek évfordulójához — megalakulásának ötödik évfordulójához érkezett a minap a Koáicei (Kassai) Magyar Tannyelvű Ipariskola mellett működő GLÓBUS bábegyüt­tes. Az évfordulóról az iskola igazgatósága s az együttes művészeti vezetősége október 22-én, a MATESZ Thália Színpadán egy szerény, meghitt hangulatú ünnepéllyel egybekötött díszelőadás keretében emlékezett meg. Boda Pál mérnök, is­kolaigazgató köszöntője és a CSEMADOK KB képviselőjének üdvözlő szavai után — meglepe­tésként — rövid diavetítés következett, melyen jobbnál jobb színes felvételek segítségével a GLÓBUS eddigi sikeres szerepléssorozatának emlékezetes állomásait megörökítő városokkal, színházakkal s a különböző hazai, illetve nemzet­közi fesztiválokon nyert legértékesebb dijaikkal ismerkedhetett meg a közönség. Jó ötlet volt e Jelenet a Csupaszív úr kalandjai c. bábpanto­mimből

Next

/
Oldalképek
Tartalom