A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-09 / 45. szám
Gyülekezik az esti mulatságba csalogató szüreti menet Nótás kedvű, dolgos faluban... ® Szállt a dal a hagyományos szüreti mulatságon • Ahol egykor az elsők között alakult meg a CSEMADOK • Néhány szóban a jelenről T alán hét-nyolc kilométernyire Galántától, úgyszólván mértani pontossággal futnak egymásba a derékszögben találkozó útelágazás sávkarjai a Horné Saliby (Felsőszeli) felé vezető országúton. A mátyusföldi táj olyan változatos őszi pompában bontja ki októberi szépségét, hogy szinte megbéklyózza a tekintetet. Szombat van, kora délelőtt. Egyre élénkül, sűrűsödik a hétvégi forgalom. A gépkocsik lassabban haladó motorkerékpárokat, cukorrépával, kukoricával roskadásig telt teherautókat, pöfögve, lassan haladó, utánfutókat húzó traktorokat kerülgetnek; a kerékpárosok s a ritkán fel-feltűnő gyalogosok így mármár az árokszélre szorulnak. A kereszteződésen lassítani kell. Két bakfis él az alkalommal: int, hogy álljunk meg. Fiatalosan határozottak és jókedvűek. Autóstop. — Szebbe szeretnénk jutni! Otthonosan, szemükben incselkedő mosollyal huppannak a hátsó ülésre. — Minek mentek Szebbe? Egymásra nevetnek. — Hát... a szüreti bálba... — szalad ki szájukon. A szürkésfehér, őszi felhők mögül kikukucskáló napra pillantva tamáskodom: — Ilyenkor? — Ó, hát rokonoknál, barátnőknél töltjük majd a napot! — válaszolja kacagva a virgoncabb, aztán magyarázókig megtoldja még: — És az esti bálba csalogató lovasokat, a feldíszített hintót meg a szekereket is látni szeretnénk ám délután ... A helyszínre érve, búcsúzáskor, megtréfálnak: — De aztán ott legyen este a mulatságon, hogy majd a hölgyválasznál meghálálhassuk a fuvart... Mit tagadjam, részben jómagam is a szüreti vígság ürügyén érkeztem ebbe a 3600 lelket számláló községbe, de most, napközben, egyelőre egészen más kérdés érdekel: miként dolgozik napjainkban, a jubileumi esztendő küszöbén a CSEMADOK felsőszeli helyi szervezete, e gazdag múltú, számos szép sikerrel büszkélkedő alapszervezet? Pálinkás Károly, az általános iskola igazgatója, a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke, öt keresem fel a lakásán. Egy tizenkétéves forma legényke nyit ajtót, és gyakorlott mozdulatokkal beljebb tessékel. Gyakori lehet itt a vendég. Még azon frissiben rá is kérdezek a házigazdától, aki beleegyezően elmosolyodik: — Ma szinte egymás kezébe adják nálunk az emberek a kilincset, dehát máskor sincs hiány a vendégben ... Egyesek az iskola, mások pedig a CSEMADOK-teendők kapcsán keresnek föl... Mindig akad valami fontos megbeszélni való ... És ezzel egyből, minden rávezetés, óvatos faggatódzás nélkül már a témánál is vagyunk! Pálinkás Károly elérti örömöm, mert rögtön folytatja a megkezdett gondolatsort: — Nappk óta folynak már a mai disznótoros szüreti bál előkészületei. A lacikonyhán egy kétmázsás hízóból sütik majd az ízes falatokat. Két hektoliter bort is vettünk a mulatságra, a hagyományos csősztánchoz lugasszerűen, ropogó szemű fürtökkel díszítettük föl a termet, különös gonddal készítettük elő a délutáni szüreti felvonulást, hogy csak a leglényegesebbnek tűnő szervezési feladatokat említsem... — Megéri ez az egyetlen hajnalba nyúló este ezt a sok fáradozást? Nevetve válaszol. — Szelin már nem csupán hagyomány, de esemény is a szüreti mulatság, s ez kötelez! A CSEMADOK helyi szervezetének is érdeme, hogy a községben máskor is akad esemény bőven. Alkalomszerű műsorokkal lepi meg például a közönséget az irodalmi színpad, nyolc állandó pár gyakorol a tánccsoportban, író-olvasó találkozón járt itt például Ordódy Katalin, most pedig Csanda Sándor meghívását tervezik, de a MATESZ vendégszerepléseit is a CSEMADOK szokta patronálni. Jól dolgozik a helyi honismereti kör is, mely a tavalyi kelet-szlovákiai országjárás után az idén morvaországi körutat szervezett; negyven véradóval is büszkélkedhetnek, a faluszépítés keretében pedig 250 órát dolgozott a tagság önkéntes társadalmi munkában ... és így sorolhatnék még hosszan az élénk szervezeti élet eredményeit. — A község lakosságának csaknem húsz százaléka, azaz több mint ötszáz ember tagja a CSEMADOK helyi szervezetének. Célunk, hogy egyetlen hónap se teljen el tétlenül, így a vezetőségi bizalmik, az összejövetelek, rendezvények révén állandóan aktivizáljuk a tagságot. Különösen mostanában, a vidéki népművelési munka gyakorta változó, több vonatkozásban egyre nehezebb feltételei között... — ... nehezebb feltételek ?! Szemében szenvedély, hangjában parázs. — Bizony, a tagság aktivizálásához ma lényegesen több ötletességre, az egész vezetőség részéről rugalmasabb irányításra van szükség, mint akár még csak néhány évvel ezelőtt, hiszen a tévé s az egyéb szórakozási lehetőségek sokasága lényegesen megnehezítik mind az öntevékeny művészeti mozgalom munkáját, mind a közönségszervezést. Az évzárókon s a „köznapi“ vezetőségi üléseken egyaránt szóba kerül ez a probléma ... És ezért örülünk kétszeresen minden jól sikerült rendezvénynek. De hadd mondjam el: Pálinkás Károly „nemcsak“ a helyi szervezet elnöke, hanem tagja a CSEMADOK KB-nak és a galántai járási bizottság elnökségének is. Ez pedig már lényegesen több, mint puszta lelkesedés, hiszen mindezt a szabad idejében, az iskola amúgyis felelősségteljes irányítása mellett végzi... Ahogy így, enyhe indulat fűtötte arcát figyelem, rá kell jönnöm: az elnököt egyszerűen az ügyszeretet, az elvégzett munka öröme tüzeli. Búcsúzóul ugyan arcán derűs mosollyal leszögezi: egy-egy alapszervezet eredményessége elsősorban a tagság lelkesedésén, tenni akarásán múlik, de épp a felsőszeli alapszervezet s az ő személyes példája bizonyítja, hogy nem kevésbé fontos feladat az emberekben felszítani a lelkesedést. Délre harangoznak. A falu főterén már gyülekezik a nép a szüreti felvonuláshoz, hogy utcáról utcára járva mindenkit az esti mulatságra invitáljon. Ugyancsak az elnök újságolta azt is, hogy a község CSEMADOK- szervezete kereken negyedszázados múltra tekinthet vissza, hiszen még 1949-ben, országos viszonylatban az elsők között alakult meg. S mindmáig büszkén tartják itt számon, hogy a megalakulásnál ott „segédkezett“ a CSEMADOK mai országos elnöke: Lőrincz Gyula elvtárs is. Az elmúlt 25 esztendő alatt végzett érdemdús munkáról szóló pontosabb értesülésekért azonban Fehér József, a helyi szervezet egykori elnökét látogatjuk meg, aki a krónikás szorgalmával gyűjti az erre vonatkozó adatokat. Látszik, gyakorta foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, mert szinte egy szuszra válaszol: — Az anyanyelvi kultúra fejlesztése lehetőségének örömével kezdtük 1949-ben a munkát, természetesen, a kezdet, a félszeg indulás minden gondjával-bajával. Az első lépés egy színjátszó csoport megalakítása volt. Játszottunk vígjátékot és drámát, mindent, amihez erőt és kitartást éreztünk. Bemutattuk a Lúdas Matyit, a Dodit, A néma leventét, a Csikóst, A béke szigetét, a Hat szerelmest, a Kérőket és más darabokat. Volt-e siker? Harmincszor, negyvenszer is játszottunk egy-egy színművet! A színjátszókat később tánccsoport, majd énekkar is követte. Községünkben a CSEMADOK nagyon sokat tett az emberek kulturális szintje emelésének, műveltségi látóköre bővítésének érdekében. A felszabadulás előtt jobbára csak munkához, nélkülözéshez szokott emberekkel megszerettettük a könyvet; ebben sokat segítettek az író-olvasó találkozók és az irodalmi esték. Színjátszó csoportunknak nagy érdeme van abban, hogy komoly érdeklődés fogadta a MATESZ előadásait, sőt, a színház székhelyére is szerveztünk egy-egy kirándulást... — Úgy tudom, ebből a községből indult ki a ... — ... a CSEMADOK első országos faluszépítési versenyfelhívása; a versenynek a faluban mindmáig hagyománya van, s a járási versenyben ma is a legjobbak között szerepelünk. — Érdemes volt hosszú évekig ezt a sok többletmunkát vállalni? Elmosolyodik. Szeméből öröm sugárzik. — Nyissson be bármelyik szövetkezeti tag otthonába és kérdezze meg: szeretnek-e színházba járni, milyen műsorokat kedvelnek a tévében, szívesen taníttatják-e tovább gyermekeiket vagy azt nézze meg, hogy milyen könyvek sorakoznak a könyvespolcainkon ... Hát ezért érdemes volt! Esteledik. Kékesszürke félhomály ereszkedik a falura. A tornácokon feltűzve ott sárgállik a kukorica, piroslik a paprika. Itt is, ott is felcsendül a nóta. Javában tart a szüreti felvonulás. Egy legényke fut az utcán s rikoltoz: — Jönnek! — és egyszeriben kitárulnak az ablakok, kinyílnak a kapuk, csillognak az érdeklődő szemek. A kultúrház nagytermében már pattog a tűz a kályhában, a bejárat előtt felállított sátor felől pedig a" sülő kolbász, hurka, pecsenye illata csalogatja a népet. És estétől kivilágos kivirradtig ropja a táncot fiatalja, öregje. Száll a nóta, dübörög a padló, magasra csap a jókedv. Szüreti bál ez a javából... Borsai M. Péter (A szerző felvételei) Ügy szép a táncba hivogatás, ha hintóról hallik ...
