A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-11-09 / 45. szám

Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára október 26-án nagy jelentőségű beszé det mondott a moszkvai béke-világkongresszuson

ború kirobbanásának a veszélye, s hogy az egyetemes béke megőrzésének kilátásai jobbak és megbízhatóbbak, mint akárcsak néhány esztendővel ezelőtt. Az emberiség szerencséje, hogy a háború erőivel szemben immár nem csupán békevágyót, hanem a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió legyűrhetetlen állami, katonai hatalmát is, szembe tudja állítani és ez az egyesített erő megálljt tud parancsolni az agresszornak, ki tudja oltani a háború fellobbant tűsét, meg tudja erősíteni a béke pilléreit. „Mély meggyőződésünk — mondotta Leonyid Brezsnyev, hogy a nemzetközi kapcsolatok jelenlegi fejlődésében a fő tendencia: a végbemenő fordulat a hidegháborúból a feszültség enyhülése, a katonai konfrontációból a biztonság megszilárdítása, a békés egymás mellett élés felé.” Az SZKP KB főtitkárának beszédétől azonban távol állt bármiféle felületes derűlátás. Körültekintő, reális számvetést végzett, amikor sorba vette a béAZ IGAZSÁGOS BEKE HANGJA

„A szocializmus világát ma már senki sem tudja megrendíteni, a béke ügyét azonban sajnos még lehet." Leonyid Brezsnyevnek, a béke-világkongresszuson elhangzott beszédéből idéztük e szavakat, amelyek egyszerre jelzik a már megtett óriási utat és a még előttünk álló feladatokat, egyszerre árasztanak erőt, optimizmust és mozgósítanak erőt, optimizmust és mozszély elleni harcra.

Éppen a szocializmus erejének a megnövekedése, az erőviszonyokban a béke, a haladás javára és a hidegháború, a fegyverkezési hajsza hívei, a katonai kalandok kedvelői rovására bekövetkezett változások igazolják: a háború elleni harcnak ma már szilárd az alapja. Ezt jelezte a moszkvai béke-világkongresszusának bizakodó hangja is. A világban végbement hatalmas változások tették lehetővé, hogy csökkent az emberiséget csaknem három évtizede fenyegető rakéta-nukleáris hókéért vívott harc erőforrásait, kimutatta, milyen nagyot léptünk előre a nemzetközi enyhülés útján. Hiszen csak a legfontosabb tények felsorolása is — a vietnami háború befejezése, az európai realitások elismertetése az NSZK-val, az európai biztonsági értekezlet létrejötte, a szovjet—amerikai kapcsolatok normalizálása, a nemzetközi feszültség enyhülését szolgáló megállapodások — terjedelmes listát tesz ki.

De nem hallgatta el a béke hívei

számára kedvezőtlen tényeket sem. Mindenekelőtt a közel-keleti konfliktus felé fordította a fő figyelmet. Az elnyomott népek azonban a föld más részein sem hajlanak meg az imperialista agresszió előtt. Leonyid Brezsnyev lényeges megállapításokat tett e helyi háborúkkal kapcsolatban. „Nincs jogunk elfeledkezni arról — mutatott rá —, hogy földünk különböző pontjain még mindig háborúk lángolnak fel, emberek pusztulnak el, városok, üzemek, falvak dőlnek romba. Ezeket a háborúkat a politikusok helyi háborúknak szokták nevezni. Ezek a háborúk a mai viszonyok között rendszerint ott és akkor keletkeznek, ahol és amikor az imperializmus és a reakció erői megkísérlik erőszakkal elnyomni a népek felszabadító mozgalmát, megzavarni az államok szabad és független fejlődését."

A Szovjetunió nevében elhangzott nagy jelentőségű beszéd arra szólítja fel a béke híveit, hogy küzdjenek a még meglevő fegyveres konfliktusok igazságos alapon történő rendezésének elősegítéséért; a kollektív biztonsági rendszer megteremtéséért Európában és Ázsiában; a fegyverkezési hajsza felszámolásáért; az egyenjogúságon, az egymás belügyeibe való be nem avatkozáson és a kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági, tudományos—műszaki és kulturális együttműködés megteremtéséért a világon.

Olyan program ez, amelyet örömmel, optimizmussal és harci elszántsággal üdvözölnek világszerte a jóakaratú emberek, köztük Csehszlovákia népei is. Mindannyiunkat lelkesít az a tudat, hogy olyan világban élünk, amelyben már nem lehet megrendíteni a szocializmus ügyét.

Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára október 22—26 között négynapos hivatalos baráti látogatást tett Jugoszláviában, ahol megbeszéléseket folytatott Josip Broz Tito államfővel, a JKSZ elnökével.

CSTK felvételek

Pham Van Dong, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a VDK kormányának elnöke hivatalos baráti látogatást tett hazánkban, amelynek során ellátogatott a bratislavai Slovnaftba, ahol a tiszteletére rendezett népgyűlésen beszédet mondott.

A NAGY OKTÓBERRE EMLÉKEZÜNK

Nem sok az olyan évforulók száma. melyeket számon tart és megünnepel az egész haladó emberiség. Még kevesebb az olyan eseményekről megemlékező évfordulók száma, amelyek döntően befolyásolták az egész világ történelmének alakulását, fejlődését, s melyek új társadalmi rendszert hoztak létre.

Ilyen esemény a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, melyre az idén immár ötvenhatodszor emlékezünk, de nemcsak emlékezünk, hanem méltón meg is ünnepeljük.

Egy villanásnyi időre pillantsuk vissza 1917. november hetedikére — az akkori naptár szerint október huszonötödikére.

Lenin a Szmolnijból irányította s hozta mozgásba a felkelés gépezetét. November hetedikén éjjel a még ellenálló valamennyi stratégiai pontot elfoglalták. Az ideiglenes kormány a Téli Palotában még tartotta magát, de órái meg voltak számlálva. Hetedikén reggel Kerenszkij elmenekült a Téli Palotából. Két eredménytelen kísérlet után, hogy a Téli Palota vérontás nélkül megadja magát, elkezdődött a roham. Huszonegy óra negyven perckor a Néván horgonyzó Auróra cirkáló figyelmeztető lövéseket adott le a palotára. Néhány óra múlva a palotát elfoglalták, és a minisztereket letartóztatták.

Az Auróra cirkáló lövései valóban megrengették a világot: az emberiség történetének új korszakát, a kapitalizmus megdöntésének és a szocializmus megvalósításának a korszakát jelentették.

Most emlékezünk és ünnepelünk. Ünnepelünk mi, a szocialista tábor népei, mert szabadságunk és függetlenségünk közvetlenül az első szocialista állam létrejöttéhez kapcsolódik; ünnepelnek a felszabadult gyarmati népek, akik a Szovjetunióban és a szocialista világrendszerben látják annak lehetőségét, hogy politikai függetlenségük megvalósulásával gazdasági függetlenségüket is kivívhatják; s ünnepelnek a kapitalista országok dolgozói is, mert a Nagy Október eszméi utat mutatnak és egyet jelentenek a haladás, a fejlődés, a felemelkedés és a világbékéért folytatott harc gondolatával.

Hosszú volt az út az Októberi Forradalomtól napjainkig. Sok minden történt a világban az elmúlt Ötvenhat év alatt. S hogy annyi minden történt, azt döntően befolyásolta az első szocialista állam, a Szovjetunió megalakulása.

A cári Oroszországban a munkások és parasztok — akiket kegyetlenül elnyomott és kizsákmányolt a cári önkény — soha nem látott és tapasztalt lelkesedéssel láttak munkához. A párt vezetésével száműzték az évszázados elnyomást és sötétséget, az analfabetizmust, kollektivizálták a mezőgazdaságot, villamosították az országot, s hatalmas fejlődésnek indult a nehézipar. Közben az ország, a szovjethatalom védelméről sem feledkeztek meg. Jól felszerelt, ütőképes néphadsereget fejlesztettek ki — a Vörös Hadsereget, amely nehéz, súlyos veszteségek árán, de megsemmisítette a legyőzhetetlennek hitt és tartott náci hadsereget.

Közben egész sor népet szabadítottak fel a fasiszta elnyomás alól. Köztük a mi hazánkat is. Így jött létre és valósult meg a szocialista világrendszer, amely hatalmas és legyőzhetetlen erőt képvisel. Megváltoztak és kiegyenlítődtek tehát az erőviszonyok. A szocializmust építő népek

egyenrangú félként szólhatnak bele a világ dolgaiba.

A két világrendszer közti harc azonban tovább folytatódik — főleg ideológiai vonalon —, annak ellenére, hogy napjainkat a közeledés és a békés egymás mellett élés elveinek érvényesítése jellemzi. Gondoljunk csak a szovjet—nyugatnémet és a szovjet—amerikai kapcsolatok normalizálódására, enyhülésére, nem utolsósorban a stratégiai és tömegpusztító fegyverek korlátozására, a leszerelési tárgyalásokra, a helsinki! és genfi tanácskozásokra.

Emlékezünk és ünnepelünk, mert van miért ünnepelnünk. Mai valóságunk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméinek, küldetésének és célkitűzéseinek a megvalósult tükörképe. Újjáépült falvaink és városaink, korszerű gyáraink, világszínvonalon termelő mezőgazdasági üzemeink, a praszt- és munkásfiataljainkból felnövekvő új értelmiségiek magas száma,, a tudományok és a művészetek soha nem látott fejlődése, életszínvonalunk állandó növekedése, társadalmi életünk humánuma és erkölcsi tisztasága mind, mindazt bizonyítják, hogy a szocializmus az egyetlen helyes és járható út, melyen az emberiség előre haladhat.