A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-02 / 44. szám
egyetemesen védeni a magyar jogokat osztálytartalom nélkül. Sőt, egyesek még odáig is elmerészkedtek, hogy tőlünk gróf Eszterházy védelmét kérték, mégpedig azon az alapon, hogy az az úr az úgynevezett „önálló szlovák állam“ idején a zsidótörvény ellen szavazott az akkori „parlamentben“. Tehát „haladó gróf“. A legszomorúbb az volt, hogy az ilyen s ehhez hasonló nézetek terjesztésére, legtöbb esetben az egyszerű dolgozókat igyekeztek felhasználni, mert a volt jegyző urak, a reakciós papok, de a gróf urak és kiszolgálóik sem állhatták ki maguk a régi módszereikkel, a nép rég óhajtott szabadsága megakadályozására. Látván, hogy bűnös úri rendszerük letűnőben van, most egyszerre megtalálták az utat az egyszerű volt cselédjükhöz, báránybőrbe bújtatott farkasként igyekeztek őket „megnyerni“ az egyetemes magyar érdekvédelemnek. Pontosan ez, és ehhez hasonló próbálkozások ismétlődtek meg az Űj Szó, a Szakszervezeti Közlöny és minden egyéb újonnan induló szervezetnél vagy intézménynél. Százszámra küldték az olyan értelmű cikkeket, beadványokat, állásfoglalásokat, melyek az ilyen próbálkozásokról tanúskodtak. Ebből az időből — és azt hiszem nagy kár, hogy mindezeket nem raktuk el és nem vettük elő 1968-ban és 1969-ben — meríthetünk tanulságot arra, hogy ellenségeink soha nem nyugszanak bele rabszólgatartó rendszerük elvesztésébe. Minket naponta felkerestek az úgynevezett régi „kultúrmunkások“, leggyakrabban a volt jegyző urak, kikopott színészek és más kétes urak felkínálva szolgálataikat, hivatkozva régi tapasztalataikra a múltban a volt SZEMKE, a Charitas és hasonló volt reakciós és irredenta egyesületekből. Az csak természetes, hogy mindjárt az ilyen első beszélgetésnél egyszeriben leapadt ezen egyének kultúrszomja és minden esetben csalódottan távoztak. Természetes, hogy az ilyen mozgolódás a másik oldalon is kihívta az ellenhatást és azt kezdték feltételezni, hogy alakulóban lévő egyesületünk valamilyen Szüllő—Eszterházy-féle „betyárkodó szinten folytat kultúrtevékenységet“ és terjeszti azt. Sőt nem kevesen akadtak olyanok is, akiknek sehogyan sem volt ínyükre ez a megalakulás, de az sem, amit a Győzelmes Február 1948- ban véglegesen meghatározott: a nemzetiségi kérdés rendezése. Még kevésbé az, hogy ebben az országban a dolgozók maguk ^akartak gazdái lenni a gyáraknak, földeknek és minden termelőeszköznek, nemzetiségre való tekintet nélkül. Mindez már az alakuló közgyűlésünk előkészítése előtt is, de főleg a későbbiek folyamán naponta megismétlődött, mindaddig, amíg ellenfeleink nem győződtek meg arról, hogy a CSEMADOK-ban hiába próbálják megtalálni érdekeik védelmét. Vagyis helyesnek bizonyult az a feltevésünk, hogy születendő kulturális szövetségünk szervezését, irányítását azon harcosokra kell alapoznunk, akik tetteikkel már a múltban is bebizonyították osztályszempontból való hovatartozásukat. Tehát az ismert kommunista munkásokra, földművesekre és haladó értelmiségiekre. Helyesnek bizonyult- magának, a küldötteknek a kiválasztása is, mert alakuló közgyűlésünkön csaknem valamennyi meghívott küldött megjelent és felszólalásaikban egyértelműen a szocialista internacionalizmus szellemében nyilatkoztak támogatva főleg Lőrincz Gyula elvtárs programbeszédét. A vitafelszólalásokból (ha ugyan nem volt belőlük sok), valamennyiből kitűnt a tettrevágyás, a pártos kultúra terjesztése iránti eltökéltség. Maga a határozat, melyet a közgyűlés elfogadott, fogadalomtétel volt, hogy egyesületünk minden erejével támogatni fogja a gottwaldi szocialista építés programját a magyar dolgozók között. Ezen fogadalmukat, Major elvtársnak intelmeit, a CSEMADOK szervezetünk kiszélesedésével és az ifjú nemzedék soraiból feltöltve igyekezett betartani. Tanítani, nevelni és főleg falvainkon az egységes földművesszövetkezetek alapításaival, melyből — büszkén elmondhatjuk — szervezeteink alaposan kivették részüket: lerakni a szocializmus alapjait. De mint a jól megművelt földbe is a vetőmaggal együtt konkoly is bekerülhet, és ha a föld művelői idejében ki nem szúrják ezt a kártevő gazt, elburjánzik, megrontja a tiszta szemet. U- gyanez történt a mi egyesületünkben is, hogy a hiányos éberségünk következtében kezdtek elburjánzani azok a nézetek, melyek ellentétben álltak magával a pártos kultúra terjesztésével, a szocialista internacionalizmus legnemesebb elméletével és gyakorlatával. 1968—1969-ben tehát újból tanúi lehettünk annak, hogy ellenségeink még mindig nem adták fel a harcot, és újból megismétlődött az, hogy céljaik elérésére igyekeznek felhasználni az egyszerű embereket; terveiket a kishitűekre, az ingadozókra építve, megingatni a szocializmus alapjait, internacionalista és osztályalapjait. De mint egész társadalmunkban, így a mi szövetségünkben is aránylag gyorsan visszabillent az osztályharc mérlege gyorsan véget ért a ,,pün-« kösdi királyság“, és hála a proletár internacionalizmus erejének, szövetségeseink támogatásának, folytathatja szövetségünk is azon célkitűzéseit, melyeket 25 évvel ezelőtt mint magasztos célt tűzött maga elé. Ha ma, 25 éves távlatból visszatekintünk arra az útra, melyet kulturális szövetségünk megtett, nyugodt lelkiismerettel állapíthatjuk meg, hogy munkánk nem volt hiábavaló. Hogy az öreg harcosok, az alapító tagok büszkén és emelt fővel mondhatják el, hogy ezen szervezeten belül is kommunistákhoz méltóan dolgoztak, mint minden területen, ahová őket a párt állította. Nagymértékben járultak hozzá pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja ama célkitűzéseihez, mely oda vezetett, hogy a magyar dolgozók legszélesebb rétegei is aktív alkotóivá váltak szabad, boldog életünk, a szocializmus építésének, közös hazánkban. FÁBRY ISTVÁN az SZNT alelnöke A CSEMADOK Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) és levicei (lévai) járási bizottságainak felhívása a Szövetség összes járási bizottságaihoz és helyi szervezeteihez A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége 1974-ben ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját, mely Szövetségünk belső életének legnagyobb eseménye. A CSEMADOK járási bizottságai és helyi szervezetei szerte az országban aktív munkával fogják megünnepelni Szövetségünk negyedszázados évfordulóját és értékelik az elért eredményeket. Az évfordulón azonban nemcsak emlékezünk, de egyben előre is tekintünk és lerakjuk alapjait egy újabb negyedszázad sikeres munkájának. Ezért szükséges, hogy az évfordulóról való megemlékezés párosuljon a helyi szervezetek fokozott aktivizálásával a kulturális és népművelési munka területén. Ezzel párhuzamosan az évfordulóról való megemlékezést szükségesnek tartjuk összekapcsolni a CSEMADOK taglétszám lényeges emelésével úgy, hogy Szövetségünk országos méretben elérje a 70-ezres taglétszámot. Ezektől a céloktól vezetve fordul felhívással a CSEMADOK dunaszerdahelyi és lévai járási bizottsága a Szövetség többi járási bizottságához és valamennyi helyi szervezetéhez, hogy az évforduló tiszteletére tegyenek kötelezettségvállalásokat a CSEMADOK taglétszámának bővítésére és új helyi szervezetek megalakítására, A CSEMADOK dunaszerdahelyi járási bizottsága és ennek elnöksége figyelembe véve a járás lakosságának nemzetiségi összetételét és a CSEMADOK jelenlegi taglétszámát, a jubileumi évforduló tiszteletére 1600 új taggal kívánja emelni taglétszámát. A CSEMADOK lévai járási bizottsága és ennek elnöksége egyebek között 600 új tag megnyerésével kívánja megünnepelni Szövetségünk megalakulása 25. évfordulóját. A CSEMADOK dunaszerdahelyi és lévai járási bizottságai ezúton felhívják az összes járási és városi bizottságokat, hogy kapcsolódjanak be a tagszerzési kampányba, mely 1973. október 15-vel kezdődik és 1974. június 1-vel ér véget. Felhívjuk egyben a CSEMADOK járási bizottságait, hogy mindenütt dolgozzák ki a tagszerzési kampány reális tervét, alapul véve az 1973. szeptember 1-én kimutatott taglétszámot. Meggyőződésünk, hogy a többi járási bizottság is mindent megtesz a CSEMADOK taglétszámának növelése érdekében és minden alkalmat és lehetőséget felhasznál e nemes cél. megvalósítására, méltóan hozzájárulva Szövetségünk jubileumának megünnepléséhez. CSEMADOK dunaszerdahelyi járási bizottsága CSEMADOK lévai járási bizottsága A CSEMADOK Központi Bizottsága támogatja a két járás felhívását és bízik abban, hogy minden járási bizottság magáévá teszi a dunaszerdahelyi és a lévai járás kezdeményezését.
