A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-10-26 / 43. szám

JÓKAI VÁROSA BAN Sajnos, nem tudok objektív értéke­léssel szolgálni, mert én nagyon sze­retem a CSEMADOK-ot. A szabad időmnek minimálisan a felét a kul­turális munkának szentelem. — Sokan vannak ilyenek a járás­ban? — Sokan. Közvetlen környezetem­ben is. Például Kurucz András mér­nök, az izsai együttes technikai veze­tője, Masnák István a helyi szerve­Izsák Lajosné, Izsák Lajos és Kurucz András zet elnöke és nagyon sokan mások rengeteget dolgoznak. Hogy mit ad ez a munka? A színjátszó csoport ve­zetésével kapcsolatban beszélhetnénk most a sikerélményről, de szerintem a legfontosabbat, a legszebb élményt a közösségi munka adja, mert ha ezt sikerül kialakítani, ez magát az éle­tet jelenti. Egy 1800 lakosú faluban lakom, mégsem érzem, hogy nem tu­dok a világról, hogy kultúra nélkül élek, sőt ami leglényegesebb, nem is­merem a modern betegséget, amit úgy hívnak, hogy elidegenedés. Az ember társas lény, kell ettől több?! — A legközelebbi tervek? — Nagy vonalakban: az izsai szín­játszó együttessel a János vitéz beta­nítása, járási méretben pedig a szín­játszó együttesek aktivizálása, hogy mind mennyiségi, mind minőségi szempontból egy vonalba kerüljenek az irodalmi színpadokkal. TERVEM: A CSARDASKIRALYNÖ SZÍNRE VITELE — Horváth József a Járási Műve­lődési Központ szakelőadója és a CSEMADOK járási irodalmi színpa­dának vezetője. A vezetése alatt álló irodalmi színpad már eddig is több dijat nyert. Véleménye szerint mégis melyik műsoruk jelentette a kiemel­kedő sikert, és mi a legújabb terve? Horváth József — Az eddigi kiugró sikert szerin­tem az Ásó, kapa, nagyharang jelen­tette. — (Köztudott, hogy Horváth Józsefnek ez a produkciója, amely­hez a népművészetet vette alapul, dí­jat nyert a legjobb szerkesztésért és a legjobb kollektív munkáért.) — A legújabb tervem pedig az... ugyan­is . dédelgetek egy témát... — igen nehezen szánja rá magát a válaszra, s csak hosszas érdeklődés után árul­ja el — szeretném feldolgozni, paro­dizálva a Csárdásklrálynő című ope­rett a Hétben közzétett szövegválto­zatát; ugyanis, ha a Hét leközölhette az operettnek csak a meséjét zene (kotta) nélkül, akkor gondolom, hogy én is feldolgozhatom, Ellenben lehet, hogy megvárom, míg letelik a CSE­MADOK jubileumi esztendeje, — Horváth József csúfolódva néz rám, úgy véli, nem árt egy kis fricska a Hét szerkesztőjének. Persze, hogy nem árt. S el is talál, csak máskép­pen. Tudniillik eszembe jut hirtelen a budapesti televízióban látott Igen sikeres irodalmi színpadi produkció, amelyet az egész családdal együtt hangosan végignevettünk. Ugyancsak az operettet parodizálta. S hogy fel­rémlik, rámjön a nevetés ... Hor­váth József velem nevet. — Ne várja meg a jubileumi esz­tendő végét. Gondolom, a CSEMA­DOK és a Hét is csak örülni fog, ha egy valóban sikeres alkotásra ösztö­kélte ezzel a sorozattal, amit ön nem tart éppen helyesnek. Bár ez utóbbi vitatható. ízlések és pofonok... hi­szen tudja. Horváth József az önmagával is elégedetlenkedő különböző, művészi problémákkal foglalkozó és küzdő fiatalember típusát testesíti meg. Még tanul, és biztos, hogy mindenre felfigyel. Hirtelen a Jókai-napokra tereli a beszélgetést: — Nem tudom ml a véleménye, de én helytelennek tartom, hogy a báb­játszó együttesek is a Jókal-napokon mutatkozzanak be. Ügy is túl sok műfaj képviselteti magát egyetlen országos seregszemlén. — Akkor is helytelennek tartja, ha nem lesz más országos fóruma a báb­játszóknak? A városban csend fogad. Az utcán alig járnak. Csak a nagy mesemondó tekint rám, beszédes tűnődéssel, mint a nap, amely már nem perzsel, de nyugtatón melegít, mintegy megbé­kélve hanyatló erejével, ősz van. Ko­máméban (Komáromban) ugyanúgy, mint szerte az országban. Jókai szob­ra, a lombok aranysárga foltjai és a csend, az elmúlás nosztalgiáját és az örök élethitet ébresztgetik felváltva bennem. S aztán ráeszmélek, hogy az utcák kihaltsága, a csend csak vi­szonylagos: a gondolat messzebb lát a szemnél. S így a városba tévedt idegen Jókai szobránál egy percig sem marad egyedül. Körülfogják az ifjúkori olvasmányok csodálatos em­lékei. Szinte kedve lenne megkeres­ni a házat, amelyben Tímeát, a hal­vány arcú török lányt megcsúfolták. Egy zsákot cipelő ember után gyana­kodva kémlel, keresve zsákján a fél­holdat, és legszívesebben elindulna a végtelenbe, a Senki szigetére, hogy hallja Noémitől: Legyen Tímeáé az arany és enyém az ember... Nem lehet. A valóság valóságos emberek után hit. Olyanok után, akik a nagy mesemondó hagyatékát időszerűen értelmezik és csodálatos művészi élményekkel igyekszenek gazdagítani a mások, a maguk életét. Ilyen élő, sikereknek örülő és problémákkal küzdő emberek mind­azok, akik a csehszlovákiai magyar kulturális és művészeti életért tettek és tesznek valamit. S a lényeg, hogy Komáromban és a járásban az értel­miségre, a hozzáértőkre nem lehet panasz. Java részük nem zárkózik el a magyar tömegkultúra problémái elől és nemcsak papíron tisztségvise­lők a CSEMADOK-ban, de tesznek is, ha erre szükség van.. Így a járási szervezet különböző szakbizottságai rendszeresen foglal­koznak a város és a járás népműve­lési és népművészeti mozgalmának szakmai és szervezési problémáival. A bizottságok elnökei és tagjai, mint például Sipos Jenő, Dráfi Mátyás, Izsák Lajos, Tarics László, Löwinger László, Szobi Kálmán, Horváth Jó­zsef és mások, aktív segítői az ügy­nek. Ennek ellenére itt is akadnak problémák, mint mindenütt, ahol fo­lyik a munka, az élet. NEM VAGYOK TELJESEN ELEGEDETT Érdekes, ha bármelyik járási tit­kárral kerülök szembe, először min­dig elmerülünk a kulturális és mű­vészeti munkától látszólag távol álló problémákban. Azért látszólag, mert hiszen a kettő szorosan összefügg. Arra a kérdésemre, hogy Szabados Péter, a CSEMADOK járási titkára hogyan jellemezné a járás jelenlegi kulturális életének színvonalát, s a Csemadok tagságának aktivitását, — őszintén válaszol, v Szabados Péter — Nem vagyok teljesen elégedett. Ugyanis, amíg 1972-ben 8570 CSE­­MADOK-tagot tartottunk nyilván, az új tagkönyvcsere alkalmával ez a létszám 6100-ra csökkent. Igaz foko­zatosan ma már eljutottunk a 6325 tagig, de szeretnénk elérni minél előbb az eredeti taglétszámot. Sőt tervünk túllépni azt. Másrészt örven­detes, hogy a meglevő tagok tagsá­gi díjai teljesen rendezettek. — A taglétszám emelésének sike­rét bizonyára a kölcsönhatástól vár­ja. Gondolok itt arra, hogy a sikeres népművelési és népművészeti rendez­vények vonzzák a legjobban az em­bereket a CSEMADOK-tagok sorába. Vagyis a jó kulturális munka ered­ménye a magas taglétszám. Sok tag­gal pedig még színvonalasabb a kul­turális tevékenység. — így van. Ezért is szervezünk nagyobb tömegeket mozgató rendez­vényeket, mint például a kolozsnémai járási dal- és táncünnepélyt, amely ebben az évben is kitűnően sikerült. Persze ezenkívül igen fontos, hogy a tagtoborzásban továbbra is segítséget nyújtsanak aktivistáink és a szakbi­zottságok tagjai. A tél folyamán a népművészeti rendezvényeken kívül jóval nagyobb gondot kell fordíta­nunk a népművelési munkára. Ezen a téren ugyanis van még tenniva­lónk. Itt főként a könyvvel való munkára, az író-olvasó találkozókra és az érdekes időszerű népművelési előadásokra gondolok. Az író-olvasó találkozók sikerének, remélem, nem lesz akadálya, hiszen jól ellátott könyvtárak működnek szerte a ko­máromi járásban. — Hogyan működnek a járás ön­tevékeny együttesei? — Az énekkari mozgalom terén kimagaslók az eredmények. Az iro­dalmi színpadok közül több külföl­dön is megállja a. helyét. A színját­szó csoportoknak sajnos problémát jelent a kevesebb szereplőt igénylő, egyfelvonásos színdarabok, vígjáté­kok beszerzése. — Mini ismeretes, a jövő évben ünnepeljük az SZNF 30. és a CSE­MADOK fennállásának 25. évfordu­lóját. Hogyan készülnek ezeknek az évfordulóknak a méltó megünneplé­sére? — Minden helyi szervezet műsor­ral egybekötött ünnepi gyűlésen mél­tatja a két rangos évfordulót. Ezen­kívül propagandaelőadásokat szerve­zünk, amelyek megfelelő módon is­mertetik és értékelik a felkelés je­lentőségét, internacionalista jellegét, ugyanúgy a negyedszázados fennállá­sát ünneplő CSEMADOK jelentősé­gét és eredményeit. Több színvonalas együttes külön műsorral köszönti a 25 éves szövetséget, és igen nagy gon­dot fordítunk a „Ki mit tud a Szlo­vák Nemzeti Felkelésről“ című or­szágos vetélkedő előkészítésére. Vagy­is munkatervünket ennek a két nagy jelentőségű jubileumnak a jegyében valósítjuk meg. A Járási Művelődési Központtal, Illetve annak igazgatójával Cerven­­ková Máriával, nagyon jó a kapcso­latunk. Mindenben megkapjuk a se­gítséget, de ugyanezt mondhatom a többi járási szervről is. NEM ÉRTÉKELHETEM A CSEMADOK-OT — Izsák Lajos, a járási irodalmi szakbizottság elnöke, az izsai szín­játszó együttes vezetője, és számos más tisztséget, feladatot látott és lát el sikeresen, olyanokat, amelyek előbbre viszik a CSEMADOK mun­káját, nemcsak szűkebb környezeté­ben, Izsán, de járási viszonylatban is. Mit ad Izsák Lajosnak ez a mun­ka és mi a véleménye a 25 esztendős CSEMADOK tevékenységéről? — Az utolsó szavaira kapcsolok. ■■■■■■■■■■■ 10 hót;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom