A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-10-12 / 41. szám

MORAVCIK János

Hetven felé közeledve az ember egyre gyakrabban tekint vissza a megtett úton. Számvetésre is bőven van ideje. Gyakran elgondolkodik, mit hogyan lehetett volna még jobban csinálni és melyik „szakaszt" volna jó újra élni, ha lehetne. Néha gyerekkori emlékek jutnak az eszébe, s ilyenkor akaratlanul is összehasonlítja azt a másik világot a mostanival. A maiak azt nem is érthetik.

Hárman voltak testvérek. Moravcsik János bácsi volt a három közül a legfiatalabb. Bár csak hat elemit végzett, már gyermekkorában is nagyon szeretett olvasni. Szegény családból származik, így sokszor kopott szidást apjától az olvasásért. Ennek ellenére, ha könyvhöz juthatott, vállalt érte minden nehézséget. Tizenöt éves korától mezőgazdasági munkásként dolgozott, amennyiben kapott munkát. Feleségével együtt részarató volt hosszú évekig, így a kenyeret bebiztosította családja számára. Megjárta a háború poklát s a hadifogságból hazakerülve földmunkásként dolgozott egészen nyugdíjazásáig, éspedig Komáromban a vízmüveknél, csatornázásnál. Annak ellenére, hogy csoportvezető volt: ugyanúgy

dolgozott, mint a többi társa. Sőt, ő volt az, aki mindig a legnehezebb részt vállalva, térden felüli gumicsizmában, a legnagyobb latyakban fektette a csöveket. Több éven át volt szakszervezeti részleg-bizalmi is. Munkahelyén megbecsülték őt. Bizonyítja ezt több oklevél, kitüntetés, emlékplakett, amelyet jó, becsületes munkája elismeréséül kapott. Több közéleti tisztséget töltött be a faluban. Két vagy három megbízatási időszakban hnb-képviselö volt falujában Izsán. Itt is becsülettel végezte a rábízott feladatokat. Bár a CSEMADOK-nak nem alapító

tagja, de sokéves tagság, munka fűzi a szervezethez. A megalakulás után hamarosan tag lett, vállalta a munkát. Több mint tíz évig volt a helyi szervezet alelnöke, illetve elnöke. Fáradságot nem ismerve dolgozott, mert szívügyének tekintette a kulturális munka fellendítését. Elnöksége alatt országos hírű tánccsoportja volt a szervezetnek. Minden rendezvényre elkísérte a csoportot, s a próbákon is legalább jelenlétével segítette öszszetartani a táncosokat, a műkedvelő színjátszókat. Mint a

szeivezet „közkatonája", mindig csatasorban állt, ameddig bírta egészséggel.

Fia, menye pedagógus. Két unokája van. A nagyobbik most első osztályos. A nagyapa hatvanhét éves. Szereti a szépet, a zenét, a virágokat . . . Pár éve már visszavonult a szervezett irányítástól. Kertészkedik. Oltogatja a fákat, ha már nem is neki teremnek majd. Még most is kiveszi a részét a faluszépítésből. Mert szereti a hazai tájat s az embereket.

KURUCZNANDORNÉ