A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-05 / 40. szám
o • • Befejezésül mondjuk el még egyszer, ismételt okulásul, hogy a gyermekek nem egyforma hajlamokkal állnak szembe az élettel. Egy kis egyszerűsítéssel bizonyos ellentétpárokat is felállíthatunk. Vannak, akik bátorságra születtek, vannak, akik óvatosságra, akik heveskedésre, s ismét mások, akik tűrésre; s hosszú rendjét sorolhatnánk még az ellentétes alaphajlamoknak. Ne kívánjuk a fiataltól, hogy mindkettő egyszerre legyen, s ne is engedjünk az arany középút olcsó bölcsességének. Éppen azért élünk társadalomban, hogy a különböző és egymást kiegészítő egyéniségek itt adjanak egyetlen harmóniát. S ha egyszer felismertük gyermekünk alaptermészetét, segíteni kell neki a választásban. Mert mindenki megindul valamilyen úton; mindenkinek választania kell a jó és a rossz között, az emberszeretet és az önzés között, a kötelességteljesítés és a hanyagság között, a fegyelem és a szeszély között. Két urat nem lehet egyszerre szolgálni; felváltva sem, mint egyesek szeretnék, mert az egyik irány megkezdett lendülete már akadályozza a másiknak teljes újrakezdését. Mindaz, amit az életkorokról, a sajátosságokról s ezek kapcsán az erkölcsi nevelés feladatairól és lehetőségeiről elmondtunk, természetesen csak általánositott kép. Vannak olyan általános szempontok, amelyeket a pedagógia és pszichológia tudományéból és az emberiség hosszú tapasztaláséból le lehet vonni, s amelyek ismerete minden szülő számára megkönnyíti, hogy gyermeke erkölcsi fejlődését elősegítse. Mire ügyeljünk hát? Győzzük le saját önzésünket, gondolatainkban és cselekedeteinkben egyaránt; valahányszor szabad utat engedünk indulatainknak, gyermekünkben is megerősítjük a külső és belső anarchia szellemét. Győzzük le hiúságunkat; ne saját elképzeléseink szerint, hanem az ő hajlamai alapján neveljük a gyermeket; ne kívánjunk tőle olyasmit, ami meghaladja képességeit; ne szerepeltessük a szereplés kedvéért, még családi vagy baráti körben sem. Legyünk optimisták; a hibák és bűnök szülőanyja nem az öröm, hanem az öröm hiánya; ne mutassuk jó- vagy rosszkedvűnk hullámverését; ne fedjük fel túl korán az élet keménységét: a gyermek még nincs felkészülve rá, s végletes gondolkodásával mindent rossznak Ítélhet. Teremtsük meg a nyugalom légkörét; kerüljünk minden okot a feszültségre: siettetést, ijeszt-Az erkölcsi nevelésről getést, külső (akár iskolai) hatalmakkal való fenyegetőzést; szoktassuk a gyermeket pontos időbeosztásra, de ebben magunk is mutassunk példát; ha együtt megyünk valahová (színházba, moziba, látogatásra), idejében készüljünk el és nyugodtan induljunk. Tiszteljük a gyermek szeméremérzését; kerüljünk minden kétértelmű célzást, tréfát, beszédet; de ugyanakkor éreztessük, hogy a szemérem nem szégyenletes dolgot takar. Erősítsük a gyermek önbizalmát; segítsük, hogy elkerülhesse a nyomasztó kudarcokat, a megaláztatást, a kínzó helyzeteket; igyekezzünk feloldani az iskolai légkör esetleges nehézségeit (az iskolával egyetértve). Bátorítsuk abban, amire hajlama van (barkácsolás, sport, matematika, kertészet, irodalom, növénygyűjtés stb.), vegyük észre és ismerjük el sikereit; de ügyeljünk, hogy kedvtelése miatt ne hanyagolja el általános kötelezettségeit. Hallgassuk meg véleményét, akár családi ügyekről, akár az élet dolgairól van szó. Keltsük fel a fiú lovagias érzését a másik nemmel szemben. Legyünk megértő közönsége, ha meg akarja mutatni új személyiségét, még ha abban kevéssé tetszetős vonások (nagyzolás, hetvenkedés, kritizálás) mutatkozik is; így jobban megismerjük, s ha nem hallgatjuk meg, más közönséget keres. Szoktassuk arra, hogy csak akkor hagyjon abba egy dolgot, ha befejezte; a lelkiismeret és a kötelesség csak így válik természetévé. Fejlesszük esztétikai érzékét; mutassuk meg neki a természet és az élet szépségeit; hozzuk közelebb hozzá az irodalmat, a képzőművészetet, a zenét; szoktassuk arra, hogy legyen igényes. Ha hibázik, ne csak a rosszat nézzük benne, hanem a jót is, ami megmaradt, s ennek segítségével küzdjünk a rossz ellen. Óvakodjunk a megfélemlítéstől; a tilalom csak vonzóbbá teszi a dolgokat. Ne feledjük a közös étkezések, s még inkább a családi ünnepek nagy jelentőségét. Követeljük meg a test higiéniáját, kerülve minden túlzást és elpuhultságot; a külső tisztaság szövetségese a belsőnek. S mindenekfelett gondolkozzunk fiatal módon; ami nem éppen azt jelenti, hogy gyermekünket a mi saját ifjúkori tapasztalatainkkal (amelyek emlékezetünkben deformálódtak) traktáljuk; inkább azt, hogy úgy szóljunk hozzá, mint egy idősebb barát, s nem mint egy „okosabb“ ember (akinek okosságát egyedül az évek száma igazolná); ezzel csökkentjük ellentmondási vágyát, s arra bírjuk, hogy maga ismerje fel, ami túlzott vagy akár képtelen gondolkodásában. Az erkölcsi nevelés, látjuk, a testi egészség, a helyesen irányuló gondolkodás és a jó szokások hármas pillérén nyugszik; kiegészítik az olvasmányok, a példák, a felvilágosítás, az erkölcsi normák rendszerezése, s megkoronázza az ifjúsági közösség önmagát és a szélesebb rétegeket formáló működése. Az ifjúság múlásával azonban nem fejeződik be az erkölcsi nevelés vagv, ha tetszik, erkölcsi személyiségünk formálódása. Alakulunk és változunk, gazdagodunk vaav megmerevedünk, külső erők és belső elhatározásaink hatására. Akár tudjuk, akár nem, nap mint naD úiabb és újabb heraklesi választóutak előtt állunk, s nagyrészt tőlünk füge. kell hogy tőlünk függjön, melyik irányt választjuk. Nincs befejezett ember, sem a jóban, sem a rosszban, miliőig úiiá teremthetjük magunkat: ez a legszebb, legtermékenyebb tanulsága mindenkinek, aki az erkölcs kérdéséről valaha is gondolkodott. Levelezni, ismerkedni szeretnének Csonka Katalin, Gortva, ő. d. 114, 98 002 Jesenské, okr. Rim. Sobota. Farkas Olga, 980 22 Vefky Blh, ö. d. 135, okr. Rimavská Sobota. Két barátnő ezúton keres levelező partnereket. 18 évesek vagyunk, szeretünk olvasni, szívesen hallgatunk tánczenét. Hasonló korú fiatalok leveleit várjuk. Horváth Imre, Vlky ö, d. 5, 900 44 p. TomaSov, okr. Bratislava-vidiek, 17 éves vagyok, szeretem a modern zenét. Kedvelem a táncot és a sportot. Minden levélre válaszolok. Hlaváőová Alibeta, 801 00 Bratislava, Malinovského é. 2. 18 éves vagyok. Magyar nyelven leveleznék csehszlovákiai és külföldi fiatalokkal. Miloslav Krupík, 756 54 Zubfí 355, okr. Vsetín. 21 éves vagyok. Kertészkedéssel foglalkozok. Virágmotívumú levelezőlapokat és bélyegeket gyűjtök. Cseh, orosz és angol nyelven leveleznék Jozefík Éva, 94 354 Svodín—Ivanovo, okr. Nővé Zámky. 14 éves fiatalokkal szeretnék levelezni. Képeslapokat gyűjtök. ROZSAR JÓZSEF népszerű komikusa a MATESZ-nak. Kispesten született 1921-ben, de ide nősült, s már komáromi őslakosnak számit. Egy lánya és három nagy fia van. Tizenhét éve tagja a társulatnak. 1938-ban végezte el Budapesten Erdélyi Mihály sziniiskoláját oly sikerrel, hogy azonnal szerződést kapott. Egész fiatalon játszott főszerepeket Kőszegi és Radó igazgatóknál, olyan szerepeket, mint Báni gróf a Csárdáskiráiynöben vagy Ali Csorbadzsi az Aranyemberben. Most ünnepelte 30 éves színészi jubileumát. Négy év katonáskodás és egy év hadifogság után került vissza a háborúból a színpadra. Sok szép karakterszerepet játszott el színházunknál, hogy csak párat említsünk: A három szegény szabólegény egyik főszerepét vagy a Nagy műtét öreg orvosát, aki életét áldozza betegeiért. Eleme mégis a zenés műfaj. Legutóbb a Kaviár főszerepében nyújtott kiváló alakítást. TAKÁTS EMÖD Komárno (Komárom) szülöttje. A kosicei (kassai) gépipari technikumban érettségizett, de a szive mélyén valami a szinház felé húzta. 1963- ban lépett először színpadra Steinbeck Egerek és emberek cimü drámájában, majd Lovicsek Csillagszemű asszonyában játszott jelentős szerepet. Utána két évig katonáskodott. Leszerelése után egy sor kitűnő alakitása volt. Ilyenek a Rejtélyes körülmények közt pilótája, a Rómeó és Júlia hercege, s az Isten, császár, paraszt Frangepán grófja. 1969-töl a prágai Színművészeti Akadémia rendezői tanszakán tanul. Most fog végezni. A jövő évadtól a MATESZ rendezője lesz. Elsőként R. Stahl: Adóm és Éva esete c. darabját rendezi Komáromban, Gogol Leánynézöjét pedig Kassán.
