A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-21 / 38. szám
tsiiiái: n:i ilií Nagy Vilmos, Komárom címére: A Munka Törvénykönyv szerint a törvényes heti munkaidő legfeljebb 46 óra. Ott, ahol ennek megvoltak a törvényes feltételei, a munkaidő heti 44, 42 vagy 40 óra, a 16 évnél fiatalabb dolgozóknál pedig heti 36 óra. A betegség, illetve munkaképtelenség esetén járó táppénzt csak a törvényes munkaidőre járó munkabérből számítják ki, s nem veszik tekintetbe a túlórákért kifizetett munkabért. „Egy nyugtalan család" jeligére: Minden állampolgárnak törvényes kötelessége a tanúzás és a hivatalos szervek idézésére a bíróságon, nemzeti bizottságon, rendőrségen való megjelenés. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a rendőrség, ha ezt célszerűnek vagy indokoltnak tartja, ne hallgathasson valakit ki a lakóhelyén (akár a nemzeti bizottságon, akár a lakásán). A rokoni viszony nem akadálya a tanúzásnak. Bizonyos esetekben (büntető ügyekben) azonban közeli rokonság ok arra, hogy az illető megtagadja a tanúskodást. Ha azonban ezzel a törvényes jogával nem él és tanúskodni kíván, akkor a törvényes következmények mellett köteles az igazat vallani és semmit sem szabad elhallgatnia. Dr. B. G. six nrvnss tál II SÍI! ss ni KALAPÁCSUJJAK „Sokat járok és állok, amellett lúdtalpam van s az utóbbi években mint orvosom mondta, kalapácsujjakká fejlődött néhány lábujjam — panaszolja L. Sándor ifjú olvasónk. — Nem az bánt, hogy a strandon sokan kérdik, miért torzult így el a lábam, hanem a fájdalmak miatt, ezek néha valóban elviselhetetlenek ..Levelében kérdi, mi e jelenség oka; szükség van-e az orvos javasolta műtétre, nem lehet-e csakugyan másképp gyógyítani, hiszen még csak huszonegy esztendős. A kalapácsujjak gyakran a láb harántboltozatának süllyedésével járnak együtt. Tartós izomösszehúzódás oftozza kialakulásukat, miután a beteg fokozott mértékben támaszkodik lábujjaira, hogy a lábboltozatot megóvja a fájdalomtól. A legtöbb esetben a második, a hüvelykujjon kívül a többi is kalapácsujjá torzulhat. Az ujjperecek közti ízületek feltűnően kiállnak. A kényelmetlen, szűk cipő hordásának következtében az ízületek felett elszarusodik a bőr, és kéreg vagy tyúkszem fejlődik ki, ami járás és állás közben fájdalmat okoz. A kalapácsujjak kifejlődését egyes esetekben akkor lehet megelőzni, ha idejekorán kiderül, hogy a gyermek lúdtalpra hajlamos vagy már ellaposodott a lábboltozata. Megfelelő mozgással tornával, lábbelivel sokat tehetünk azért, hogy a gyermek testi fejlődése a legegészségesebb irányban haladjon. Aktív és passzív gyógytornával azonban csupán a lábujj-eltorzulások kezdeti szakában érhető el eredmény. Olvasónk esetében mint a legtöbb, korral, testsúlynövekedéssel, foglalkozásmóddal, helytelen cipő viselésével összefüggő, kifejlődött esetben nincs más segítség mint a műtéti beavatkozás. A kalapácsujjak megoperálása gyakori műtét és igen jó eredményekkel jár, ezért csak azt ajánlhatjuk, fogadjon szót orvosának és jelentkezzen a műtétre. Dr. Szántó György niiiliiM'i snrsnk Moyzes Milán felvétele Megértésre vágyom Sokszor foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy a gondjaim enyhítése érdekében Önökhöz fordulok tanácsért. Félek azonban, hogy őszinteségem sikertelenné teszi ezt a kísérletet, reménytelen helyzetem azonban mégis arra késztet, hogy megírjam sorsomat. Tizenhat éves lehettem, amikor beleszerettem az egyik falumbeli lányba. Ezt azonban csak akkor mertem bevallani neki, amikor behívtak katonának. Évekig katonáskodtam (háború, hadifogság), és így lassan lemondtam minden reményemről. Amikor hazatértem, igen rossz anyagi körülmények között éltem. Később azonban a sorsom jóra fordult. Az, akibe hosszú évekig reménytelenül szerelmes voltam, ekkor már pénzt és jövőt látott nálam, és így hozzám jött feleségül. Nagyon fájt, hogy csak eszköznek tekint, de bíztam benne, hogy idővel megváltozik. Tíz év alatt két gyermekünk született, de ő nem változott. Kezdeti sikerek után életem sora később rosszra fordult. Beosztásomat kénytelen voltam otthagyni. Ettől kezdve a feleségem bukott embernek tekintett. Mivel szép volt, mindenki neki hitt és így azt tett velem, amit akart. Három évvel a válásunk után egy jóindulatú, szorgalmas asszony lépett az életembe. Mindent tudott rólam. Tudott a megaláztatásomról, adósságaimról, mégis egyre közelebb kerültünk egymáshoz, összeházasodtunk, de ez újabb bukást hozott számomra. öreg szüleim megbetegedtek, nem hagyhattam őket magukra, viszont a feleségemet sem kényszeríthettem arra, hogy a két beteg rabja legyen. Veszekedés és szemrehányás nélkül elváltunk. Egy véletlen azonban még nálánál is megértőbb, kétgyermekes anyát sodort az utamba. (A férje tragikus körülmények között elhunyt.) Mi ketten jól megértjük egymást, de a gyermekeink helytelenítik a kapcsolatunkat. Választottam városban él, és azt szeretné, ha oda költöznék. Nekem viszont vidéken kellene egy ugyanolyan jólelkű feleség mint ő. Nem tudok lemondani a húszéves fiamról és az eddigi életünkről. Olyan megértő asszonyt keresek, aki vidéki hideg otthonunkba fényt és szeretetet hozna, aki megértene, aki az elvesztett reményeim megvalósulását a legmesszebbmenőkig támogatná. Jelige: ötvenkét éves vagyok Aki megbecsülne .,. Mivel nagyon sok a hozzám hasonló sorsú ember, ezért bátorkodom Önökhöz fordulni tanácsért. Harmincéves vagyok, két éve élek külön a férjemtől. Idős szüleimnél lakom, két gyermekemmel, akiket a bíróság nekem ítélt. 12 évig voltunk házasok. Az első két-három év boldogságban telt el, de ami azután következett, az csak pokolnak nevezhető. A férjem sokat keresett, de sajnos nekünk abból kevés jutott. Pénze nagy részét italra költötte, a családjával nem sokat törődött. Később arra is rájöttem, hogy kétes hírű nőkkel tart fenn kapcsolatot, s ezt már nem tudtam megbocsátani neki. Pénzt nem adott haza, nagyon sokáig egyedül csak az én keresetemre voltunk utalva, noha jómagam nem tudtam annyit keresni, hogy abból rendesen megéljünk. Elsősorban a gyermekeim érdekében és a magam érdekében jobbnak láttam a sok szenvedés után különválni. Nagyon szeretnék olyan férfivel megismerkedni, aki segítene felnevelni a két kisfiámat és engem is megbecsülne. Szórakozni sehová sem járok, társaságom nincs. Igaz, időm sincs rá. Szeretnék egy olyan jólelkű, józan gondolkodású férfivel megismerkedni, aki megbecsülne bennünket. Jelige: Boldogság merre vagy? Nincs általános recept Szomorú tény, hogy a jónak vélt receptjeink ritkán vagy egyáltalán nem hoznak eredményt a páciensek számára. De a sikertelenséget többékevésbé a páciensek makacskodása okozza. Olykor a sarlatánok receptjeit többre becsülik, mint a sok tapasztalatokkal rendelkező orvoséit. Ez pedig nagy hiba. Nem vagyok orvos, de annyi tapasztalatom van, hogy egy levél alapján megállapítsam a helyes diagnózist. Ha tévedek is, megnyugtat az, hogy még a leghíresebb pszichológus is tévedhet. De rátérek a tárgyra. A Hét 5. számában két levelet olvastam. Többek között ezekre szeretnék röviden válaszolni. „A férjem elhidegült“ levél írójának azt javaslom, ha van lehetősége, költözzön el az anyóstól. Még akkor is, ha nagyon jól megértik egymást. Nem lehetetlen, hogy ilyen döntés után maga az anyós igyekezne hatni a fiára. Félreértés elkerülése végett, nem válásra gondolok. Az az érzésem, hogy az elhidegült férjnek, családapának megjönne a jobbik esze, ha ön éreztetné vele, hogy betelt a pohár. De ha nem, akkor meg előbb-utóbb úgyis bekövetkezik az az idő, amikor távoznia kell a háztól. Mindenesetre jobb, ha önként távozik, mint kényszerítő hatások alatt. Próba szerencse! Ugyancsak a Hét 5. számában olvastam azt a levelet is, amelyre e nyugtató sorokat küldöm. A húszéves lánynak azt javaslom, hogy ne keseregjen a „kékszemű“ fiú miatt, mondjon le róla. Nem érdemes komolyan venni. Talán az a mániája, hogy házassági ígéreteket tesz, s amikor levélben értesítik őt a beleegyezésről, akkor henceg vele mások előtt. Ez nem valószínű, de nem is lehetetlen. Még valamire figyelmeztetem. Vigyázzon arra, hogy ne váljon a prédájává annak, aki házasságot ígér. A férfiak többsége ezt a módszert is kihasználja, ha másként nem tudja elérni a célját. Azt hiszem, férfi létemre elég őszintén nyilatkozom. Sőt érzem, hogy túl is léptem az őszinteség határán. Mindegy! Ez az igazság. Fel a fejjel, kislány! A Hét 6. számában is olvashatunk olyan leveleket, amelyekre érdemes felfigyelni. Ezekre is szeretnék néhány sorban válaszolni.- Az első levélírót, aki „Segíteni akartam rajta és belészerettem“ cím alatt írta meg a problémáját, meg is értem, meg nem is. Fölmerült bennem a kérdés: vajon valóban segíteni akart-e, vagy önmagának akarta megszerezni a szimpatikus fiút? A jelek az utóbbira engednek következtetni. Ez éppenséggel nem bűn, de meg kellene értenie a fiút is. Akit egy lány már elhagyott, az nehezen tud hozzámelegedni egy másikhoz. A fiú ugyanúgy viselkedik iránta, ahogy annak idején vele szemben viselkedett az a másik lány. Az ilyen viselkedés logikus. Vagy talán imponálóbb volna, ha a fiú csalódása következtében bosszút esküdött volna a lányoknak és éppen a levélírót szemelte volna ki áldozatnak? Elégedjen meg azzal, hogy egy becsületes fiúval volt összeköttetése, aki nem akart ártalmára lenni. Azt tanácsolom, hogy próbáljon szerencsét azzal a másik fiúval. Hozzáfűzöm azt is, hogy szívügyeket ajánlatosabb a tanulmányok befejezése után kezdeni. Az első fiúval megtarthatja a barátságot, de ne ringassa magát illúziókban, mert könynyen kétség közé kerülhet. Legyen okos, és ne csüggedjen. Nevelős Vince-- <in
