A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-14 / 37. szám
EGY ISKOLA : . - i i- szeptember negyediké örömünnep volt az akkori Hont vármegye székhelyén, Ipolyságon. Miért? Idézzük az egykori ipolysági magyar királyi állami főgimnázium évkönyvéből, melyet az 1939/40. tanévről adott ki az iskola igazgatósága: „Az egykori jobbágyközségek — köztük Ipolyság is — több tekintetben felszabadultak ugyan a földesúri hatóság alól, de szellemi téren továbbra is szolgaságban maradtak. Míg a társadalom jobb módú, értelmesebb rétege ha távolabbi helyeken is, de iskoláztatta gyermekét, addig a falu népe, mely pedig a felőrlődő középosztály pótlásának természetes ősi forrása volna, a lüktető kultúráiét sodrán kívül állva, a régi mozdulatlanságban szellemi és anyagi téren egyaránt lemaradt, tehetséges gyermekei a porban elkallódtak, hiszen nemcsak szellemi, hanem még ipari pályára sem igen adták fiaikat. E tarthatatlan antiszociális állapot következtében indult meg a több évtizedes küzdelem, hogy Ipolyságon, Hont vármegye székhelyén, középiskolát állítsanak fel...“ Az ipolysági főgimnázium igen nehéz körülmények között kezdte el munkáját, hiszen még saját épülete sem volt. A Honti Kaszinó és a községháza helyiségeiben, igen szegényes felszereléssel, szinte csaknem teljesen a szokásos iskolai szertárak nélkül kellett munkához látnia. Az iskola első igazgatója a makói származású Barczán Endre volt, akiről mint „igazán hivatott, nagy képzettségű, nyílt látású, lelkes pedagógusról“ emlékezik meg a fentebb idézett évkönyv. Barczán Endre hitvallása szerint: „jogosan mindenki csak annyi helyet foglalhat el a társadalomban, amennyit tudása, jelleme, munkája által megérdemel“. Nos, az iskola első igazgatójának ma egy gazdag, szocialista ország szabad gyermekeiként jólétben, bőségben élvezik társadalmi rendszerünk áldásait: az oktatás tandíjmentes, az állam, a társadalom ingyenes tankönyvekkel és tanszerekkel látja el őket, ösztöndíjjal jutalmazza szorgalmukat és nem kíván mást tőlük, csak kitartó, szorgalmas, becsületes tanulást. Mint az ország valamennyi más iskolájában, így van ez a Sahyi (ipolysági) magyar tannyelvű gimnáziumban is. Amikor a fennállásának 60. évfordulóját ünneplő iskola igazgatójától, Singer Ambrustól afelől érdeklődünk, mi a gimnázium legégetőbb problémája, nyomban így válaszolt: — Az új, megfelelő iskolaépület mielőbbi felépítése. Bár hatvanéves az iskolánk, elmondhatjuk, hogy saját otthonunk tulajdonképpen még nem volt. Már 1914-ben készen voltak a tervek, az ipolysági gimnázium épületének felépítéséhez, de az első világháború következtében az iskola nem épült fel. A községházáról, ahol 1913-ban kezdte meg működését a gimnázium, Ipolyság egyik legszebb épületébe, az eredetileg a' pénzügyi igazgatóság számára készült épületbe költöztünk át, de a felszabadulás után ismét visszakerültünk ide, a községháza egykori épületébe, amely semmiképpen sem felel meg a mai modern követelményeknek. Jövő évben végre elkezdik az új iskola építését, melyben a magyar és a szlovák gimnázium együtt nyer majd elhelyezést. Hogyan ünnepük meg iskolájuk fennállásának 60. évfordulóját? Erre az évfordulóra már évek óta készülődünk. A körülmények alakulása úgy hozta, hogy a félévszázados jubileumot, különféle okokból nem ünnepelhettük meg. Elhatároztuk tehát, hogy a 60. évfordulót fogjuk megünnepelni, bár amint azt az kétségtelenül helyes álláspontját igazolta az idő, a hatvan esztendő, amely az iskola megalakulása óta eltelt. S ha számvetést készítenénk az eltelt hatvan esztendő munkájáról, eredményeiről, nem lenne ok a szégyenkezésre. Az iskola különösen a felszabadulás óta eltelt időszakban bontakoztatta ki mindazokat a demokratikus, haladó és helyes pedagógiai elveket, melyeket már annak idején is, a más társadalmi rendszer, más filozófiai és neveléspolitikai felfogás ellenére a legkiválóbb tanárok beleszőtték az oktatás és nevelés bonyolult, de lenyűgözően szép munkafolyamatába. Ha ma belelapozunk a burzsoá Csehszlovák Köztársaság és a Horthy- Magyarország idején kiadott évkönyvekbe, sok-sok olyan fogalommal találkozunk, melyek ma — hála pártunk és társadalmi rendszerünk messzemenően helyes iskolapolitikájának — teljesen idegenek a mai iskola pedagógusai és diákjai számára. A diákok nincsenek rászorulva ingyenes étkeztetésre, nincsenek kitéve megalázásnak, megszégyenítésnek, nincs rájuk nyomva a „szegénysorsú tanuló“ pejoratív megbélyegzés, nem kell könyöradományként foszlóssá lapozott öreg tankönyvekért hajbókolniuk a „szegény diákok“ megsegítésére alapított tankönyvkölcsönző vezetői előtt, mert Ebben az épületben van jelenleg a gimnázium ... ... és ilyen lesz a korszerű, új iskolaépület JUBILEUMÁRA Sándor kollégánk, aki nagy hozzáértéssel, lelkesedéssel és ügybuzgalommal, felbecsülhetetlen értékű anyagokat bocsátott rendelkezésünkre. A jubileumi tanév folyamán több tudományos és művészeti jellegű szimpóziumot is rendezünk; ezekre azokat a volt tanítványainkat hívjuk majd meg, akik a tudományos vagy művészi munka egyes területein tevékenykednek és nem egy közülük kimagasló sikereket ért el. Hiszen volt növendékeink soraiban írók, költők, előadóművészek, színészek, képzőművészek és tudományos kutatók is vannak. Iskolánk két volt tanítványának, Varga Lajos és Turcsan László képzőművészeknek szeretnénk lehetővé tenni, hogy a jubileumi tanév folyamán, önálló kiállítással mutatkozzanak be, az iskola jelenlegi diákjainak és az egész ipolysági közönségnek. Iskolánk irodalmi színpada a jubileum tiszteletére külön aktuális programot tanult be, és a jubileumi év rendezvényeibe erre az alkalomra kiadott évkönyvünkben is hangsúlyozzuk, elsősorban nem az ünneplésen van a hangsúly, hanem szeretnénk összegezni azokat az eredményeket, melyeket iskolánk fennállása óta elért, és kidomborítani főleg azokat a sikereket, melyeket a szocialista iskolarendszer megteremtése által értünk el. Az 1973/74. jubileumi tanév folyamán tehát a rendezvények egész sora által szeretnénk demonstrálni, hogy az eddig megtett utunk eredményes volt. Elődeink s mi, az iskola jelenlegi pedagógusai számtalan becsületes, derék polgárt neveltünk fel, és igen sok olyan volt diákunk is van, akik ma — a történelem alakulása folytán — Csehszlovákia határain túl élnek és dolgoznak, fontos, felelős beosztásban. A tanév folyamán több kiállítás megrendezését tervezzük, ahol fényképek és egyéb dokumentáris jellegű anyagok segítségével igyekszünk intézetünk történetét bemutatni. Ehhez igen sok értékes anyagot gyűjtött számunkra intézetünk volt tanítványa, jelenleg Budapesten élő nyugalmazott középiskolai tanár, Berta Barczán Endre, az iskola első igazgatója 5
