A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-07 / 36. szám
A náci terror egyre fokozódott, egyre nőttek az ellentétek a fasiszta tisztek és a szlovákiai ezred tisztjei között. Már nem volt titok, nyíltan beszéltek róla ... Ján Nálepka felépülése után rendszeresen ellátogatott a falu tanítójához s teázgatás közben elbeszélgetett vele. — A németek újabb aljas akcióra készülnek — figyelmeztette Nálepka a tanítót. —| Holnapután minden tizenhat és húsz év közötti lányt Németországba, munkára hurcolnak. Nálepka százados Caplovic közkatonától, egyik bizalmasától tudta meg, hogy négy katona szökött át ismét a partizánokhoz. — Az átállást meg kell szervezni! Egyszerre, valamennyien átallunk a partizánokhoz — mondotta. — Beszélnünk kell a katonákkal. (Folytatjuk) Ján Nálepka századost a nácik embertelensége idegileg kimerítette. Egyik ellenőrző útja során a közeli erdő pereménél hirtelen rosszul lett, eszméletlenül esett le lováról. A környékbeliek akadtak ró. Az egyik közeli házba vitték; gondosan ápolták, talpra állították. — Miért mentettek meg? — kérdezte a kapitány Verkától, aki napokon át gondosan ápolta. — Az emberek látták önt a tűznél, a tömeges gyilkolásnál, és voltak olyanok is, akik hallották azt, amit a német tisztnek mondott — válaszolta röviden a lány, majd másról kezdett beszélni. Nálepka lázálmában sok olyanról beszélt, ami felkeltette a partizánok érdeklődését. Elhatározták, hogy felveszik vele a kapcsolatot. aa nci rvcrcj ni_ivii\£vjciN i u HOlHéP Min nise. ff SZLOVÁK-SZOVJET KOOPRODUKCIÖS FILM ff RENDEZTÉK: M. ÍAPÁK ÉS A. J. KAPROV A szlovákiai ezred tisztjei és katonái megdöbbenve, de tétlenül figyelték a fasiszták gaztetteit. Sokan előbb nyíltan elítélték, később pedig, amikor látták, hogy őket is be akarják vonni oz embertelen akciókba, megtagadták a nácik parancsát és a partizánoknál kerestek menedéket. A nácik dühöngtek, fenyegetőztek, de eredménytelenül. Egyre több szlovák katona tűnt el nyomtalanul, o szlovákiai ezredparancsnok gondjai pedig napról napra nőttek. Különösen a szlovák ezred ellenőrzésével megbízott Brauniss náci főhadnagy fenyegetőzött: — Nem értem, hogyan lehet, hogy egyre több szlovák katona tűnik el nyomtalanul! Ezért a tiszteket kell felelősségre vonni I Ha tőlem függne, valamennyit élve megnyúznám! Egytől egyig megbízhatatlan, rühös kutyák — szlávokI — A szlovák ezred valamennyi tagja megbízhatatlan! Biztos vagyok benne — 8. mondotta tisztjeinek Laube náci százados —, hogy ők robbantották föl a sze---- relvényeket és a vízmüvet is. És ezt be is bizonyítom! Hadifoglyokat és civil túszokat összpontosíttatott az egyik közeli csűrben. Amikor megtelt emberekkel, katonákkal vetette körül, magához intette az egyik foglyot és közölte vele: — Ha öt percen belül nem tudom meg, hogy kik robbantották föl a katonai szállítmányokat és a vízmüvet, rátok gyújtatom a csűrt, élve égtek el! A fenyegetőzésnek azonban nem volt foganatja. Néhány percen belül lángokban állt a csűr. Ján Nálepka ekkor nyíltan szembeszállt a náci tiszttel: — önök ártatlan embereket ölnek megl Ilyet igazi katona, tiszt nem tesz! E Ján Nólepka százados elővigyázatosan kereste a kapcsolatot a partizánokkal. Tudta, hogy a náci kémelhárítók minden lépését, cselekedetét, szavát figyelik. Katonáitól rendet, fegyelmet követelt, szigorával leplezte tervét, amelyről csak a legbizalmasabb bajtársaival beszélt. A szlovák ezred közkatonái nem tudták tovább nézni a nácik kegyetlenkedéseit. Körültekintő előkészületek után ők is megkezdték a náci hadigépezet elleni harcukat. Egymás után repültek a levegőbe hadianyagot szállító vonatok. A fasiszták dühöngtek, követelték az őrségben levő szlovák katonák példás megbüntetését, ugyanakkor a szovjet partizánok meglepetéssel figyelték a váratlan akciókat, melyek az ő harcukat segítették. A szlovák katonák nagyon ügyesen szervezték meg akcióikat. Vonatszerelvény, szállítmány csak akkor repült a levegőbe, amikor a németek voltak őrségben . . .
