A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-07 / 36. szám
Milyen vag milyen legyek Napjaink sokat vitatott kérdése az erkölcs, illetve az erkölcsi nevelés. Kisebb-nagyobb baráti társaságokban egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés, hogy rossz-e a mai ifjúság, és ha rossz, miért? Pedagógusokat, szülőket, fiatalokat egyaránt érdeklő problémákra szeretnénk választ adni a következő hetekben közölt cikksorozatunkban, melyben olyan kérdéseket feszegetünk, mint az erkölcsi nevelés nehézségei, mi az erkölcs, a gyermek fejlődése és az erkölcsi nevelés, melyek az alapvető erkölcsi tulajdonságok, mit kezdjen a szülő és a pedagógus a „rossz“ gyerekkel stb. Olvasóinkat bizonyára érdekelni fogja a fenti problémakör, hiszen az erkölcsi nevelés egész nevelő munkánk legmélyebb értelme és megkoronázása. Századunkat, a szocializmus századát joggal nevezik a gyermek századának is. Az utolsó hatvan-hetven évben rengeteg munka jelent meg a világ minden részén, amelyek pszichológiai, orvosi és pedagógiai szempontból vizsgálják a gyermeket, hogy jobban megismerjük, s fejlődésének és szükségleteinek megfelelő nevelését biztosítsuk. De ez nem minden: az egész társadalom féltő gonddal hajol a gyermek fölé. A fiatalok testi és szellemi fejlődése, úgy tűnik, arányban is van a társadalom erőfeszítésével; elég, ha a gyermekhalandóság nagymérvű csökkenésére gondolunk, másrészt meg arra a körülményre, hogy az iskoláztatás milyen mértékben fejlődött az utolsó évtizedekben. Viszont — s ez talán meghökkentő paradoxonként is hat — éppen azon a területen, amely egész nevelő munkánk legmélyebb értelmét és megkoronázását adja, vagyis az erkölcsi nevelés terén, minden tudományos eredményünk, gyakorlati tapasztalatunk s intézményes gondoskodásunk ellenére igen nagy nehézségekkel küszködünk. (Sőt az erkölcsi nevelés hiányai komoly hátrányt jelentenek az értelmi és a testi nevelés terén is. Kell-e bizonyítani, hogy a nem megfelelő tanulás oka nagyrészt nem a tehetség hiányában, hanem bizonyos erkölcsi tulajdonságok fejletlenségében van? Másrészt, hogy csak egy példáról szóljunk, idézhetjük az Egészségügyi Világszervezet jelentését: 21 országban megvizsgálták á fiatalkorúak halálának okait; ezeknek a szerencsétlenségeknek előidézője nagyrészt a fiatalok szilaj, heves, sőt nemegyszer féktelen magatartása, kisebb részben meggondolatlansága volt.) Az erkölcsi nevelés nehézségeit mindenki ismeri, aki akár közvetlenül, akár közvetve foglalkozik az ifjúsággal. Voltak korszakok, amikor az emberek senki által nem vitatott, sőt kérdésessé sem tett igazságok és tekintélyek rendszerének védelmében éltek. Egy ilyen követelményrendszer főleg az egyszerű emberekre volt szuggesztiv, sőt megfélemlítő .hatással, s még titkos gondolataikat is irányította és rejtett vágyaikat is ellenőrizte. A mi korszakunk nem ilyen: nálunk, s számos országban egy új társadalmi rendszer váltotta fel a régebbit. Korunknak egy eszménye van, amely életet és erkölcsöt formáló eszmény, és ez a szocializmus. A mi fiataljaink többsége hisz a szocializmusban, de sokszor valamilyen eszményített szocializmusban, amely nem mindig egyezik a társadalmi valósággal. Az emberek többsége, s elsősorban a fiatalok, az eszméket azonosítják azokkal a vezetőkkel, akik ezeknek az eszméknek a megvalósítását irányítják. Lenin egy költői hasonlatában a szocializmus építését egy hegymászó csoport útjához hasonlítja. A fáradságos út kanyarjaiban nemegyszer eltűnik a cél: a szikrázón ragyogó hegycsúcs a szemük elől. Mégis bizakodón mennek tovább, mert tudják, hogy akik vezetik őket, jól ismerik az utat és az út nehézségeit is. Nálunk az ifjúság egy részében a vezetőkbe vetett hit egy időben megrendült, s most igen sok türelemre, fáradságra, őszinteségre, egyszerűségre s nem utolsósorban önzetlenségre és önfeláldozásra van szükség, hogy ez a hit újra megszilárduljon, s így a fiatalságnak a szocializmusba vetett hite egyéni és közösségi életének formáló erejévé válhasson. Van egy másik, ha szabad így mondani, obt jektív csoportja az erkölcsi nevelés nehézségeinek. A szülők többsége a gyermeknek a testével törődik csak, erkölcsi téren megelégszik a házi szokások kialakításával, s legfőbb gondja, hogy bizonyos eredményeket érjen el a gyermek magatartásában. Az iskola és a család morálja nem azonos; s most nemcsak s nem is elsősorban világnézeti dolgokra gondolunk; az érzelmi hőfok különbsége is igen bénító hatású. Az iskola erkölcse, vagyis a kötelesség, a tekintély, a fegyelem elve, a rend, az igazság, a munka törvénye, megannyi közönyös és hideg szó, amely nem talál szerves beilleszkedést a családi légkör melegébe. Hogy lehetne közelíteni az iskolát és a családot? Valamivel több bizalom és gyengédség az iskolában, valamivel több önuralom és következetesség a családi körön belül, s máris pár lépéssel közelebb jutottak egymáshoz. Gondoljunk például arra a bizonytalanságra, amely egy részletkérdéssel, a büntetés és jutalmazás alkalmazásával kapcsolatban a nevelők és a nevelés irányítóinak nagy részét hol valami szélsőséges álláspontra, hol pedig teljes tétlenségre bírja. Amellett, tudjuk, ismeretet vagy technikai ügyességet sok ismétléssel el lehet sajátítani, de erkölcsi értéket nem, amiből az következik, hogy még a helyesen alkalmazott szoktatás sem elegendő az erkölcsi nevelés problémáinak megoldására. Éppen ezért az erkölcsi neveléssel kapcsolatban a nevelők egy részében bizonyos pedagógiai pesszimizmust tapasztalhatunk. Ügy érzik, hogy olyan erők formálják a fiatalokat, amelyekkel szemben ők tehetetlenek. S attól tartanak, hogy határozott beavatkozásuk esetén még netalán elvesztenék a gyermek bizalmát és szeretetét. De minden nehézség ellenére vállalnunk kell, pedagógusoknak, szülőknek, sőt minden felnőttnek az erkölcsi nevelés feladatát. Vállalnunk kell egyrészt, mert akár akarjuk, akár nem, nem tudunk nem beavatkozni a gyermek életébe, s nyilván akkor is nevelünk, amikor nem is gondolunk rá, de persze nem mindig jól; másrészt ez legelemibb kötelességünk a gyermek fejlődő személyiségével szemben, amelynek szüksége van a mér kialakult személyiségek segítségére. Hogy ezt a kötelességet, amely, ismételjük, mindnyájunk kötelessége, kellő módon teljesíthessük, tudnunk kell, mi is az az erkölcs, ismernünk kell a gyermek fejlődésének különböző fokait, tudnunk kell, melyek azok az alapvető erkölcsi tulajdonságok, amelyeket elsősorban kell megerősíteni vagy csak bátorítani benne, s végül ' szólni kell arról, ha csak vázlatosan is, mi a szülők és mi az iskola része a gyermek erkölcsi nevelésében. De ezekről majd következő számainkban. LEON KRUC2KOWSKI (1900. VI. 28 1962 VII 31) lengyel iró, kétszeres állami díjas, tagja volt a Béke-Világtanacsnak. A két világháború közti időszakban vált ismertté a XIX. szazad ele jén játszódó Ur és paraszt cimü regényével. A háború után született Németek c. drámája a fasizmus embertelenségeit es a demokratikus érzésű németek fasizmus elleni küzdelmet ábrázolja egy tudós családján belül. 1953-ban Nemzetközi Lenin-Békedijjal tüntették ki. BEKE SÁNDOR a MATESZ kosicei (kassai) Thalia Színpadának rendezője. Fiatal kora eile nere már komoly művészi pálya all előtte. Bralislavában és Budapesten végezte a színművészeti toiskolat. Budapesten Kazimir Károly osztályában tanult es vizsgadarabja a felejthetetlen Rómeó és Júlia volt. Utana még sok darabot «endezett a MATESZ komaiomi társulatánál 1969 óta a kassai Thália Színpad rendezője / ALEKSZANDR JEVDOKIMOVICS KORNYEJCSUK (szül. 1905. V. 22) szovjet-ukrán drámaíró, többszörös állami díjas, közéleti tényező. Tagja a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának. Drámáit a témaválasztás aktualitása, a társadalmi problémák iránti erős érdeklődés, a hibák bátor megmutatása jellemzi. Jelentős müvei: Bodzaliget, Ukrajna mezői, A nagy műtét, A hajóra) pusztulása. 1959-ben Nemzetközi Lenin-Békedijjal tüntették ki.
