A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-31 / 35. szám
Nehéz dolog délután megtalálni a körzeti orvost, mert egyesek ugyan azt mondják, hogy az orvosoknak nincs kiszabott munkaidejük, az igazság viszont az, hogy csak munkaidejük van. Ezúttal azonban sikerült. Dr. Blaskó László, Medvesalja körzeti orvosa, a CSEMADOK újbásti szervezetének elnöke még nem indult el beteglátogató kőrútjára. Magas, vállas, derék ember. A szeme csupa cinkos jókedv, s ha a CSEMADOK tevékenységéről van szó, felcsillan. Talán már negyvenéves, de olyan friss, mint egy diák. Ha Medvesalja kulturális életéről beszél, szava teli van szinnel, kedvességgel, humorral. Ügy látszik, hogy sohasem tűnik el személyiségéből, egyéniségéből az a harminc év előtti kisfiú, aki legszívesebben az Ipoly partján üldögélt, horgászott, fűzfasipot farigcsált, s közben dúdolgatott, danázott. Az a valamikori, ipolysági fiúcska nemes, emberbaráti foglalkozást választott, orvosnak készült, de ugyanakkor hegedülni, zongorázni is tanult. Amikor néhány évvel ezelőtt ide, a Medvesaljára került, s megkezdte körzeti orvosként 9 dolgozók gyógyítását, egészségügyi gondozását, még arra is jutott ideje, hogy a CSEMADOK lelkes tagjaként műsorokat szervezzen, színdarabot tanítson be. Megválasztották tehát elnöknek. Először női kórust szervezett. A péntek esti próbák nem egyszer a késői, éjjeli órákba nyúltak, s a férjek rendszerint elkísérték fele-Dr. Blaskó László ségeiket, meg eljöttek értük. Azután addigaddig nézegettek, tekingettek a színpad felé, míg ők is felkínálkoztak oda. Az elnök ugyanis rájött, hogy a kórust legjobb családi alapon megszervezni. Majd mindkét kórus benevezett a „Tavaszi szél vizet áraszt“ népdalversenybe, s nagy közönségsikerrel mutatkozott be. Mindkét kórus tevékeny, hisz Mag Flórián tanító és Mede Sándor, Gyér Pál példáját követve a férjek és feleségek lelkes tagjai a kórusnak. Műsoraik összeállításánál mindig Ágh Tibor medvesaljai gyűjtését veszik alapul. Nagyon szép a női kórus műsorán szereplő „ősz az idő, ködös nagyon“ című dal, melyet Mede Juli néni énekelt el Ágh Tibornak. Olyan lendülettel beszél Dr. Blaskó László a szervezet tevékenységéről, hogy még kérdésfeltevésre sem jut idő. A sikerek újabb munkára kötelezik őt is, a tagságot is. Természetes ez. S már a tervek sodrában latolgatja a tennivalókat, hisz a tagok kívánságát, az elnök elképzeléseit közös nevezőre kell hozni ezen a téren, így van ez a citeraegyüttessel. Már néhány hónap óta dédelgetik a tervet: dteraegyüttest szervezni... Csakhogy,.. Citerások már volnának, öten. De citerát nem könnyű szerezni, Ádám András, az egyik jövendőbeli citerás meghallotta, hogy Füleken, az egyik omladozó, öreg ház padlásán valaki látott egy citerát. Nosza, szalasztotta a feleségét, hozza el, vegye meg! De bizony azon a padláson nem találtak citerát. Rosszul látták, vagy nem is látták. Viszont az elnök azért elnök, hogy szerezzen! Ügy mondja dr. Blaskó László, hogy mégis lesz citera, mert csináltatnak. Olyat, amilyet Nagycsalomján látott, amit Budai Sándor szegedi népművész készített. Szóval elintézi. Ezt is, mint sok-sok más apró ügyet, mely a CSEMADOK helyi szervezetének tevékenységével, munkájával kapcsolatos. Határidő-naplójában gyakoriak az ilyen bejegyzések: citera, tagsági gyűlés, vezetőségi megbeszélés, próba, műsorszerkesztés. Munkaszervezése példás, bár megvalósítása önmegtartóztatással, lemondással jár. Pedig sokoldalú közeléti tevékenysége mellett példás családapa is. Otthona nyugodt, családias légkört áraszt. Három kislányának, Magdikénak, Ildikónak és a négyhónapos Anikónak vidámsága csak fokozza munkakedvét. Ügy szereti családját, mint azt a másik, népesebb családot, Medvesalja népét, a CSEMADOK helyi szervezetének tagságát. Ha róluk van szó, nem bánja, hogy sem a körzeti orvosnak, sem a szervezet elnökének nincs kiszabott munkaideje, s élete nem más, mint munkaidő. Nagyszerű ember. BENYÁK MARIA
