A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-08-24 / 34. szám

OlyBii, miqt amilyet] a legtöbb ember

levegőjű, zöld fenyvesek köze, a pénzverők üdülőjébe. Itt dolgozik négy éve. Mindennel elégedett és boldog. Ez a kiegyensúlyozottság sugárzik egész lényéből és átragad a vendégekre is.

Egész évben nyitva tartunk folytatja. Nemcsak a pénzverde alkalmazottjai járnak ide, de más üzemek dolgozói és idegenek is. Nyáron, a szünidőben rengeteg a gyerek. Ilyenkor a legkellemesebb a munka mondja és egy pillanatra elhallgat. Szeretem a zenét, és ha az időm megengedi, szívesen olvasok. Gyűjtöm a szép emléktárgyakat. Csak az a baj, hogy a pénzverdében már nem készítenek arany dukátokat! ... fejezi be a társalgást.

Nekünk azonban nincs kedvünk tovább indulni. Hiába sürget az utunk, még egy konyakot rendelünk és csendesen elmelengünk. Nézzük a gyönyörű tájat, a napfényben fürdő fenyveseket és a tavaszi virágtól tarka léteket.

napi. A vendég azonnal megérzi, hogy itt szívesen látják, hogy itt valóban vendég, mert minden élte történik és a személyzet a kedvében jár.

Ezt a kellemes légkört az üdülő vezetői alakították ki, mert nagy szakmai hozzáértéssel végzik munkájukat. Különösen a pincérnő kötötte le a figyelmünket, aki kellemes lényével megtölti az egész vendéglőt. Gita Stloukalová mindenkihez kedves, mindenkivel szemben figyelmes. Példásan, kulturáltan végzi a munkáját.

Ezüsttálcát tart a kezében, amikor az asztalunkhoz érve megszólítjuk és faggatni kezdjük. Kérdéseinkre szűkszavúan, szerényen válaszol.

Nem szeretem a feltűnést, a dicsekvő embeieket. Semmiben sem különbözők másoktól. Olyan vagyok, mint amilyen a legtöbb ember: szeretem a munkámat, és ezért szívesen végzem.

Ezekből a szavakból is kitűnik, hogy intelligens és szelíd természetű, hogy munkájával és környezetével elégedett.

Amikor még kislány voltam, szívesen játszadoztam és álmodoztam. A fiúk harci játékaiba én is bekapcsolódtam. „Ápoltam" a „sebesülteket", mert akkoi még orvos szeiettem volna lenni. Sajnos, később minden másképp alakult. . . mondja s az arcán látni, hogy a gyermekkoii álmok nyoma még nem tői ülödött ki teljesen a leikéből.

— Még kicsi voltam, amikor az apám elhagyott bennünket. Anyám beteges és gyönge aszszony volt, nem tudott mindenről maga gondoskodni. Segítenem kellett. Amikor kijáitam az iskolát, dolgozni mentem, hogy keresethez jussak és segíthessek a családunkon. Nyitrán laktunk és a vendéglátó ipáiban kaptam munkát. Itt tanultam ki a szakmát és itt dolgoztam hosszú évekig. Később azonban elvágytam a városból .. .

Ez a vágy vezette Gita Stloukalovát a Száraz hegyre, a jó

Aki Kremnicára (Körmöcbányára) utazik, ne kerülje el a közismert pénzverdét. Igaz, már nem a híres körmöci aranydukátot verik itt, de a ma készülő emlékplakettek és jelvények is figyelemre méltóak. De Körmöcbánya pénzveidéjén kívül is bővelkedik építészeti és történelmi emlékekben. A múlt emlékei mellett azonban még egy meglepetést rejteget számunkra a Száraz hegy tetején.

Messziről és minden oldalról jól látható a televíziós torony, amely az irányt mutatja. Kanyargós, aszfaltozott út vezet hozzá a fenyvesekkel övezett Beszterce völgyben. Es az út végén ott vár a meglepetés: a pénzverők üdülője. Csendes, kellemes környezetben egy ember alkotta nyugalmas zug. Sokan azt mondják, hogy semmi különös, hogy ilyen üdülő százszámra épült Szlovákiában az utóbbi évtizedekben. Igen, semmi különös! Az üdülő belső berendezése ízléses, de megszokott. De a benne uralkodó légkör már nem a mindenPAVEL HASKO