A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-24 / 34. szám
SZÓ, SZÓKINCS, SZÓKINCSFEJLESZTÉS Motto: „Az iskola figyelmét a nevelő-művelő tevékenység további javítására, a tanulók és diákok szocialista tudatának formálására kell összpontosítani. Az iskolának jobban el kell mélyítenie nevelő funkcióját, szocialista jellegét, összeforrottságát szocialista társadalmunk építési gyakorlatával. A tudományos mjűszaki forradalom követelményeivel összhangban tökéletesítenie kell a nevelési-művelési tartalmat, korszerűsítenie kell a nevelést és az oktatási módszereket." (A CSKP KB júliusi plénumának határozatából) • • • A CSKP KB 1973. évi júliusi plenáris ülésén „A fiatal nemzedék szocialista nevetése s előkészítése az életre és a munkára a fejlett szocialista társadalomban“ címmel Ján FOJTÍK elvtárs, a CSKP titkára a CSKP KB elnökségének korszakzáró és korszaknyitó nagy jelentőségű elemző és célkitűző beszámolóját ismertette. Ezt a ténymegállapító és egyben utat mutató fontos dokumentumot az iskolaügy dolgozói már várták. Jelenleg behatóan és elmélyülten olvassák, tanulmányozzák és az elvégzendő feladatokat már konkretizálják. így történt ez a Bratislavai Pedagógiai Kutatóintézetben is, ahol július 10-én rendkívüli tanácsülésen foglalkoztak a már említett nagyon fontos pártdokumentummal, valamint a CSKP KB 1973. július 3—4. és az SZLKP KB júl. 5-i ülése határozatának valóra váltásával. ■ Intézetünk tanácsülésének határozata értelmében minden tudományos és szakdolgozó azonnal hozzálátott a fiatal nemzedék szocialista nevelésében végzett munka értékeléséhez. Ez irányú feladatainkat három szakaszra osztottuk: az első szakasz a CSKP XIV. kongresszusa óta eltelt időszak, a második időszakon a jelenlegi feladatok teljesítését, a harmadik időszakon a CSKP XV. kongresszusáig elvégzendő feladatok időszakát értjük. Tehát ellenőriztük a már elvégzett, teljesítjük a folyamatban levőket, kitűzzük az elvégzendő oktató-nevelő feladatokat. Az említett párthatározat feladatul tűzi ki, hogy értékelni kell a tanítókkal való foglalkozás hatásosságát is, valamint politikai, szakmai, módszertani képzésük további elmélyítését és munkájuk irányításának minőségét és hatékonyságát. Pedagógusaink igénylik is a velük való foglalkozást, különösen pedig a hogyan kérdésnek az oktatásban-nevelésben történő megvalósítását. Összejöveteleken, szemináriumokon, nyári tanfolyamokon többször rámutattak arra, hogy elvárják a gyors és a módszeres jó tájékoztatást, egyben visszaigazolják az utasítások és irányelvek gyakorlati alkalmazását és teljesítését. Tanítóinkat leginkább a hatalmas mennyiségű tananyag feldolgozása és az ismereteknek a tanulókkal való elsajátíttatása foglalkoztatja. Megnyilvánulásaikból kiderült, hogy őszintén törekednek oktató-nevelő munkájuk megjavítására. Nem ismernek fáradtságot, ha tapasztalatszerzésről vagy véleménycseréről van szó. Rekkenő hőségben, vakáció alatt, ők is beülnek az iskolapadokba, hogy a tudomány legfrissebb eredményeiről hírt hallhassanak az elméleti dolgozóktól, kutatóktól, hogy szeptember elsejével tökéletesebben kezdjék munkájukat. Tudjuk, hogy napjaink iskoláit a szavak uralma jellemzi, de már nem mindenütt tipikus, hogy csak a pedagógus beszél. A tanulók aktivizálásával egyre több szerephez jutnak a diákok is. Ezt igazolják azok a kísérletek is, amelyeket a tanulók aktivizálására, a nagy mennyiségű tananyag módszeres feldolgozására, a bukások csökkentésére, a tanulmányi színvonal és a tu- i dásszint emelésére végeztünk az 1969—1971-es években. Pedagógiai kísérletünk fő címe Tudatos szókincsfejlesztés, alcíme: a kétnyelvű környezetben élő magyar gyermekek anyanyelvi szókincsének tudatos fejlesztése. Kísérletünket több évre terveztük. Az első szakasz eredményeit az 1972-es zárójelentésben rögzítettük. Kísérletünk lényege röviden a következő: két kiválasztott teljesen szervezett alapiskola (Bratislava, Érsekújvár) egymásra épülő osztályában (4. és 5. osztály) az oktatási-nevelési folyamatban a tanító-tanuló együttes aktivizálásával a tanítás-tanulás hatékonyságának emelése céljából tanulóink tudatosan fejlesztették saját szókincsüket az anyanyelvű tantárgyakból (a magyar nyelv, számtan, honismeret, testnevelés, képzőművészeti nevelés, zenei nevelés, munkára nevelés. A kísérlet során a tanulók összegyűjtötték, írásban rögzítették mindazokat az ismereteket az ismeretlen és idegen szavakat, amelyekkel tanulmányaik során a kötelező tananyagban találkoztak. A szókincs tudatos fejlesztése nem merült ki a szavak puszta regisztrálásával (SZÓGYŰJTEMÉNY című füzetet vezettek), hanem alkotó módon különféle feladatokat kellett megoldaniuk. Mindenekelőtt az ismeretlen szót vagy szókapcsolatot értelmezni kellett, azután meg kellett keresni a hozzá közel álló rokon értelmű szót vagy kifejezést. Szóban és írásban megfelelő helyen alkalmazni is kellett az új szót. Kérdéseket és válaszokat kellett alkotniuk a tanulóknak az új szavakkal, kifejezésekkel. Legvégül pedig írásbeli fogalmazásban számoltak be a tanulók és a tanítók a kétéves tudatos szókincsfejlesztő tevékenységről. A kísérlet alanyai az említett iskolák tanulói és tanítói voltak. Hipotézisük szerint tanévenként 250 új szóval, kifejezéssel kellett volna gyarapítani a tanulók szókincsét. A két év alatt tehát 500 új szóval bővült volna anyanyelvű szókincsük. Hipotézisünket a gyakorló pedagógusokkal nem közöltük, ugyanis arra is kíváncsiak voltunk, hogy az érvényben lévő tankönyvek anyagát szókincsfejlesztési szempontból hogyan dolgozzák fel pedagógusaink. Kísérletünk eredménye a következő: 4. osztály 5. osztály összesen Bratislavában 125 új szót 256 új szót 381 új szót Érsekújvárott 513 új szót 620 új szót 1133 új szót gyűjtöttek a tanulók. A gyakorló pedagógusok szerint a kísérlet időigényes, de nagyon eredményes volt. A tanulók aktívabban lettek, önállóan gondolkoztak, nagyon megszerették a könyvet és az olvasást. Sokszor ők magyarázták meg otthon az ismeretlen szavakat. Javult a tanulók helyesírási készsége, beszédük Lényegesen választékosabb lett. Az öntovábbképzés igénye kezdett kialakulni bennük- A tanulók anyanyelvű szókincsének tudatos fejlesztésével hatékonyan hozzájárultunk az alsó tagozatos szlovák nyelv oktatásához is. A szókincsfejlesztést illetőleg a társadalmi igények kielégítésében három nagyon fontos tényező játszik fő szerepet. Ezek: a család, a társadalom, az iskola. Ez a három tényező kölcsönösen felöleli az egész társadalmat. Minden egyén beletartozik a családba, következésképpen a társadalomba is, és minden egyénnek, nálunk, kötelezően kell iskolába járnia tizenöt éves koráig. A felsorolt három tényező az egyén szókincsének fejlesztéséből nem egyforma feladatokat old meg, nem egyformán hat és enged hatni az egyén általános szellemi fejlődésére. A családi nevelést és ismeretszerzést többé-kevésbé az ösztönösség, a társadalmi nevelést, ráhatást és ismeretszerzést eddig az önkéntelenség, az iskolai nevelést, oktatást, ismeretátadást, a tudatosság jellemzi. Következésképpen az egyén szókincsét a család ösztönösen, a társadalom önkéntelenül, az iskola tudatosan fejleszti. A tudományos-műszaki forradalom egyik célkitűzése az. hogy a családi és a társadalmi nevelést, valamint az egész életet mindinkább a tudatosság hassa át. Ezért van nagy szükség az iskolában végzett tudatos szókincsfejlesztésre is, mert az iskolán keresztül hatékonyan befolyásolhatjuk a tudatos családi nevelést is. A tudatos szókincsfejlesztés általános bevezetésének társadalmi haszna lenne. A társadalmi hasznosságot mindenekelőtt a szilárd és biztos ismeretek elsajátításában, a tanulók gondolkodásának cselekvés által (a beszéd is cselekvés) történő fejlesztésében, a tanulók maximális aktivizálásban, kifejezőkészségük fejlesztésében, a permanens öntovábbképzés megalapozásában, a tanulók olvasóvá nevelésében, a pedagógiai halandóság (bukások!) nagy mértékű csökkentésében és nem utolsósorban optimista szemléletű sokoldalú egyének kialakításában látjuk. A tudatos szókincsfejlesztés hatékonyan hozzájárul az anyanyelv valamint a többi tantárgy oktatónevelő színvonalának emeléséhez. AZ SZLKP KB július 5-i határozata is kiemeli a következőket: „Az Oktatásügyi Minisztériumnak következetesen végre kell hajtania az anyanyelv, az orosz nyelv, a matematika, a fizika oktatásának megjavítására teendő intézkedéseket.“ Az SZLKP KB elnökségének Ludovit PEZLÁR elvtárs által előterjesztett jelentésében olvashatjuk, hogy: „Az ifjú nemzedék problémáinak megoldásánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyes nemzetiségek és etnikai csoportok fiataljainak sajátos gondjait sem. E téren elsőrendű feladatunk, hogy tovább mélyítsük a csehszlovák szocialista hazafiságra és a proletár nemzetköziségre való nevelésüket. Rendkívül fontos, hogy fiataljaink sorában gátat vessünk a különböző nacionalista megnyilvánulásoknak és az egyes nemzetiségi sajátosságok kritikátlan szemléletének.“ Mi szavainkkal, szókincsünkkel és tetteinkkel a fenti gondolatokat igyekeztünk, igyekszünk és igyekezni fogunk megvalósítani. Mindenekelőtt pedagógusainkkal szeretnénk ezekről a gondolatokról, feladatokról, tennivalókról elbeszélgetni a jövőben, hogy ezáltal is segítséget nyújtsunk nekik. Tanítóink saját beszédük sokoldalú hatásával, logikai felépítésével, szép stílusukkal egy-egy kérdés világos, tömör kifejezésével követendő példát állítanak fiataljaink elé. „... Ne csak szavakkal, meggyőzéssel munkálkodjunk, hanem ezzel együtt aktívan, korukhoz megfelelően kapcsoljuk be őket társadalmunk szocialista kiépítésének gazdasági, kulturális és egyéb szakaszaiba.“ Olvashatjuk a már előbb írt jelentésben. Cikkünkben többször említettük a tudatos és a tudatosság szavakat, melyeket ugyan főleg a szókincsfejlesztéssel kapcsolatban hoztunk közelebb olvasóinkhoz. A szókincs tudatos fejlesztésének ismertetésével egy nagy lépést kellett tennünk és a társadalom tagjaihoz kell fordulnunk, hogy ők is tudatosítsák: a CSKP KB és azSZKP KB júliusi plénuma nemcsak az iskolák életébe hozott változást, hanem az egész társadalom életébe is, mert „Az ifjúság szocialista nevelése a párt és az egész társadalom ügye". (Az SZLKP KB elnökségi jelentésének címe). SCHNIERERNÉ WURSTER ILONA Az egyik legkorszerűbb oktatási se- A bratislavai és a Nővé Zámky-i (érsekújvári) általános iskola ötödik gédeszköz az úgynevezett írásvetítő osztályos (kísérletező tanulói) a közös olvasási órán figyelmesen hallgatják (Schreibprojektor az NDK-ból) lát- Mikus Anna tanítónő szavait, aki a a Duna utcai iskolában a tapasztalatható cserét vezeti. A „kísérleti alanyok“ aktívan kapcsolódtak be az oktatási folyamatba Prandl Sándor felvételei
