A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-24 / 34. szám
Jón Janovic az SZSZK kormányának mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere a gabonafelvásárlás tervének teljesítését jelenti Peter Colotkának, az SZSZK kormánya elnökének és Jón Janiknak, az SZLKP KB titkárának. KÉPES híradó A napokban Bratislavába látogatott egy 14 tagú chilei ifjúsági küldöttség Pedro Hunigner vezetésével. Képünkön a chilei küldöttség megkoszorúzza a szovjet hősök slavini emlékművét. Augusztus 11-én a szokatlanul szép időjárás mintegy 14 000 fiatal és idősebb turistát csalt fel a Rysy csúcsára. A párt- és kormányküldöttség, amelyet Jón Janik, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára vezetett és a SZISZ Központi Bizottságának küldöttsége, amelyet Juraj Varholik a KB elnöke vezetett a Rysy csúcson virágcsokrot helyezett el Vladimír lljics Lenin emléktábláján. Képünkön Ján Janik elvtárs az ifjú turisták körében. : A 180 tagú kubai ifjúsági küldöttség, amely a X. berlini VIT után hazánkba látogatott agusztus 10-én megkoszorúzta a lidicei mártírok síremlékét. KÜLPOLITIKAI FIGYELŐ Napjainkban megalapozottan beszélhetünk az enyhülés irányzatáról. S ennek alátámasztására érdemes — egyebek között — három egymással a legszorosabban összefüggő mozzanatot szemügyre vennünk. Először is azt, hogy az utóbbi hónapok eseményei nem a világpolitika perifériáit érintették, hanem éppen ellenkezőleg, leglényegesebb területeit, mondhatnánk kiindulópontját. Mert vitathatatlan, hogy a nagyhatalmak viszonya döntően befolyásolja a nemzetközi helyzetet, éppen ezért világpolitikai jelentőségű tény, hogy a nemzetközi helyzetben bekövetkezett nagyszabású és kedvező fordulat jórészt a közöttük levő kapcsolatok javulásával kezdődött. Gondoljunk csak egyfelől a Szovjetunió, másfelől Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság és az Egyesült Államok közötti tárgyalásokra, látogatásokra. Ez persze „törvényszerű, sőt szükségszerű volt — állapította meg éppen a napokban Leonyid Brezsnyev kijevi beszédében. — Ha példaként az Egyesült Államokat vagy az NSZK-t veszszük, akkor ezeknek az országoknak a Szovjetunióval való viszonyában húzódtak végig elsősorban a feszültség fő vonalai a hidegháborús időszakban, s ez egészében megmutatkozott a nemzetközi helyzetben... A szovjet—nyugatnémet és a szovjet—amerikai kapcsolatok javulása tehát nem csupán a szóban forgó országok népei szempontjából pozitív jelentőségű, hanem minden ország és nép számára is, amely békét kíván s érdekelt a nemzetközi feszültség enyhülésében.“ Az események értékelésénél — másodszor — fel kell figyelnünk arra is, hogy főként a szovjet—amerikai, de bizonyos elemeiben a szovjet—francia és a szovjet—nyugatnémet megállapodások is elősegítik a nukleáris háború elkerülését. Sőt, az erről szóló szovjet— amerikai megállapodást már joggal tekinthetjük az első konkrét lépésnek a nukleáris világháború veszélyének enyhítése útján. Jellemző, hogy még maga Brandt kancellár is így nyilatkozott: „Minthogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között most jobbak a kapcsolatok, feltételezhetjük, hogy Nyugat-Európából nézve is csökkent a konfliktus veszélye“. Ezen a téren mindenekelőtt Európában mutatkozik eredmény: a biztonsági értekezlet első szakasza kedvező kilátásokat nyitott a földrész problémáinak békés rendezésére. De nagyobb realitással kénytelen közeledni az Egyesült Államok a Vietnam ügyében született párizsi megállapodásokhoz, és Laosz és Kambodzsa problémáihoz, is. Bár - a közelkeleti válság tovább tart, az utóbbi időben egyértelműen kirajzolódtak az imperialista tevékenység nagyon erős korlátái abban a térségben. Ezek a mozzanatok — sok mással együtt — értékelték ezt a helyzetet, amelyben — Brezsnyevet idézve — „a nemzetközi légkör észre- . vehetően változott, enyhébb lett, a népek nyugodtabban élnek“. Mi változott? A világ helyzete. Nem a szó-cializmus és nem az imperializmus. A szocialista országok változatlanul elvi politikát folytatnak, az új társadalom építéséhez legjobb külső feltételek megteremtésére törekednek, s ennek érdekében a kapitalista országokkal a békés egymás mellett élés keretében igyekeznek megvívni az osztályharcot. Az imperializmus pedig változatlanul ellenség, amelynek vannak — az események kényszerítő hatására — realisztikusabban gondolkodó és cselekvő körei, s vannak a feszültségre, fegyverkezésre, háborúra spekuláló befolyásos erői is. A két társadalmi rendszer közötti ellentét fennáll, versengése, párharca folytatódik. De a kettejük közötti erőviszonyok mások, mint korábban. S ez a változások kulcsa. Az imperializmus, olyan politikai, katonai, gazdasági erővel találta magát szemben, amely megértette vele: a szocialista országokkal csak mint egyenlő féllel tárgyalhatnak. Ennek az erőnek két forrása van: minden egyes szocialista ország fejlődése és a szocialista közösség szilárd összefogása. Ennélfogva világosak a tennivalók az enyhülés irányzatának fenntartására: így kap nemzetközi súlyt a hétköznapi tervszerű és hatékony termelőmunka és így lesz továbbra is világpolitikai jelentőségű a szocialista országok internacionalista együttműködése. CSTK felvételei
