A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-17 / 33. szám
GODTH A ABJóreménység ... Furcsa vidék ez. Komoly, kissé merengő. A békés párából méltóságosan emelkedik ki a Sadlen és a Hjortetaeken — a Nyereg és a Szarvasagancs, ez a két hatalmas hegy. Nem lehet összetéveszteni őket, olyan jellegzetes a sziluettjük. Hegyek — két világ határán. Mögöttük zord hegyvidék, amely fokozatosan az örök jég és hó honába megy át. De a hegyek alatt nyugaton 40—150 km szélességben jégmentes a part, itt él a sziget lakosságának több mint kilencven százaléka, s itt, ahol üde, zöld a fű, épült egy széles, sekély völgyben a főváros, Godthaab is — kis oázis az északi hósivatag peremén. A halászok tarkára festett faházai és a régi kis templom éles kontrasztot mutat a modern aszfaltutakkal. A házakat szépen rendben tartják, az ajtó- s ablakkeretek és a fakerítések gondosan fehérre mázolva, mindenütt tisztaság — ilyen Godthaab, a világ legnagyobb szigetének, Grönlandnak fővárosa. Csaknem 250 éve Godthaab Grönlandnak (fordításban: a Zöld földnek) kapuja. A sziget legnagyobb része az Északi-sarkkörtől északra fekszik, távolsága az Északi-sarktól nem egészen 700 km. Felszínének belső részét összefüggő (átlag 2000 m-es) jégpáncél borítja, mely az északi félteke legnagyobb jégtömege; maximális vastagsága meghaladja a 3000 m-t is. Izland felől i. sz. 900 körül, így szólnak az izlandi krónikák, egy Gunnbjörn nevű norvég férfi, Ulf Krakke fia, érte el elsőként a Gunnbjörn-skjer sziklákat és fedezett fel egy nagy földet. Később, a 10. században, a hazájából száműzött Erik Raude — Vörös Erik — normann hajós Izlandról nyugat felé hajózva eljutott Grönland keleti partjaira és ezek mentén délnek indult. Három évet töltött az újonnan felfedezett vidékeken (Eriksey), majd visszatért Izlandra. A fölfedezett és Grönlandnak elnevezett földre számos gyarmatossal tért vissza. Erik fia, Leif den Helpe, Norvégiában felvette a keresztény vallás^ és azt Grönlandon is meghonosította. Grönland a 12. században már — akárcsak ma — két részből állott; ezek voltak: österbygd (keleti telepek) és Westerbygd (nyugati telepek), a közben fekvő lakatlan területeket Ubygdernek nevezték. A név vagy nagy tévedés, vagy az elsőreklámblöff a történelem folyamán. Jó sokan voltak, akik hagyták magukat elcsábítani a „zöld föld“ről szóló meséktől és akik 982-ben Vörös Erikkel együtt partra szálltak a szigeten. Grönland partja valóban zöld volt, de csak a rövid ideig tartó sarkvidéki nyár folyamán. Aztán jött a hosszú tél és a sarkvidéki éjszaka. Európa és Grönland között az összeköttetés mintegy négy évszázadon keresztül fennmaradt, de a 15. század elején már teljesen megszűnt. A 16. századbah angol és holland hajósok az északnyugati átjárót kezdték keresni, majd a dán királyok küldtek ki hajósokat Grönland felfedezésére, de az izlandiak régi telepeit már nem tudták megtalálni. S amikor Hans Egede norvég hittérítő kerek nyolc évszázaddal később, 1721- ben a szigetre érkezett, majd 1728-ban magával hozta az első dán gyarmatosítókat, házak s egy templom fűvel benőtt alapjain és néhány közös síron kívül semmi nyomát sem találta az egykori viking gyarmatosoknak. Sorsuk azóta is rejtély. Hans Egede azonban nem azért jött, hogy a vikingek sorsának rejtélye után kutasson. Mint azok nyolcszáz évvel azelőtt, 6 is azért jött, hogy itt éljen és dolgozzon — új otthont találjon magának és társainak. Csakhamar felfedezték a csöndes fjordtól a magas hegyekig húzódó széles, zöld völgyet, amely ideális hely volt új gyarmat alapításához. Volt itt rét szerény * állatállományuk legeltetéséhez, csöndes, védett kikötő, s a tengerben elegendő hal és fóka. Elsőként Hans Egede épített magának és családjának szilárd kőházat, amely az új t&ep alapja lett. Csakhamar felépültek a többi telepesek házai is. A telep a Godthaab nevet kapta. Amikor Hans Egede partra szállt, két épületben mindössze tizenkét eszkimó család élt itt. Századunk elején Godthaabnak 275 lakosa volt, 1928-ban mér 500 s a negyvenes évek végén ezer. Godthaab igazi fejlődése azonban az ötvenes években következett be. Az első, bár még csak tájékozódó jellegű geológiai vizsgálatok igazolták, hogy Grönland jelentős ásványi kincsekkel rendelkezik: vannak molibdén- és krómérc-, kőolajkészletei, drágakőlelőhelyei. De Dánia, amelyhez Grönland mint tengeren túli terület tartozik, nem rendelkezik elegendő anyagi eszközökkel, A kissé zord, de a maga módján gyönyörű, a civilizációtól érintetlen természet a sziget legnagyobb kincsei közé tartozik
